Kutatás
Oktatás és karrier
április 24, 2025
A gyógytorna betartásának javítása: A nem megjelenések és a lemorzsolódások mögött rejlő rejtett okok feltárása
Bemutatkozás
A betegek meg nem jelenése, az elmaradt időpontok és a korai távozás jelentős kihívást jelentenek a gyógytorna klinikák számára, ami nem csak a klinika hatékonyságát befolyásolja, hanem a betegek felépülésének eredményeit is veszélyezteti. A betegek lemorzsolódása (a kezelés abbahagyása a kezelési célok elérése előtt) jelentős pénzügyi veszteségekhez vezethet, egyes tanulmányok akár 50,6%-os bevételcsökkenésről számoltak be.
A meglévő kutatások számos lehetséges tényezőt emelnek ki, amelyek hozzájárulhatnak a gyógytorna rossz ragaszkodásához, beleértve a betegek életkorát, a társadalmi-gazdasági akadályokat, a közlekedési nehézségeket és a családdal kapcsolatos akadályokat. A megtartási stratégiák javítása szempontjából azonban továbbra is kritikus fontosságú annak mélyebb megértése, hogy a betegek miért hagyják abba az első értékelést követően a kezelést.
Ez a kvalitatív tanulmány feltárja a betegek gyógytorna-kezelésének korai abbahagyásának okait, és hasznos információkkal szolgál a terápia betartásának javítása és az ellátás optimalizálása érdekében.
Módszerek
Résztvevők:
A 18 és 89 év közötti résztvevőket, akik részt vettek egy kezdeti PT értékelésen, de 30 napon belül nem követték nyomon a vizsgálatot, 28 klinikáról toborozták. A kizárások közé tartoztak: vestibuláris/nem-MSK állapotok, műtét utáni esetek, kognitív/kommunikációs akadályok vagy terapeuta által javasolt elbocsátás. Minden résztvevő angolul tudott.
Interjúk:
Az interjúkat rögzítették és átírták, biztosítva az egészségügyi adatvédelmi előírások betartását. A résztvevők szóbeli beleegyezést adtak, és utólag írásos beleegyező nyilatkozatot kaphattak. A két vizsgáló ösztöndíjjal képzett ortopédiai gyógytornász volt, kilenc éves tapasztalattal és hivatalos képzéssel a kvalitatív kutatásban. Az elfogultság elkerülése érdekében nem álltak korábbi vagy folyamatban lévő klinikai kapcsolatban a résztvevőkkel. Az interjúkat zártkörűen, csak a vizsgáló és a résztvevő jelenlétében készítették el.
A tanulmány 30 perces félig strukturált interjúkkal (interjúvezetés alapján) vizsgálta a gyógytorna betartását, és azt, hogy a résztvevők miért nem tértek vissza az ajánlott ülésekre a kezdeti értékelés után. Az interjúk négy szakaszból álltak, amelyekben az elsődleges és a negyedlagos kérdések között szerepeltek, és amelyekhez az elmulasztott gyógyszeres kezeléssel kapcsolatos meglévő kutatások szolgáltak alapul. Széleskörű nyitó kérdések, mint például "Tudna egy kicsit mesélni a legutóbbi gyógytornával kapcsolatos tapasztalatairól, és arról, hogy miért döntött úgy, hogy nem tér vissza további látogatásokra?" olyan másodlagos szondák követték, mint például "Volt-e valami, amit a klinika vagy a létesítmény másképp csinálhatott volna, ami befolyásolta volna a visszatérésre vonatkozó döntését?" Az interjúk addig folytatódtak, amíg nem merült fel új téma (26 résztvevőnél megállt). A nyomozók jegyzeteket készítettek az interjúk során, és később függetlenül áttekintették a jegyzőkönyveket. A demográfiai adatok (pl. életkor, nem, biztosítás) az orvosi nyilvántartásból származnak, míg a további adatokat (pl. szociális támogatás, foglalkoztatás) az interjúk során szóban gyűjtöttük össze.
Elemzés és megállapítások
A tanulmány keretelemzési megközelítést alkalmazott (Nowell et al., 2017) az interjúk adatainak elemzésére, egy hatlépéses folyamatot követve: (1) ismerkedés az adatokkal, (2) kezdeti kódolás, (3) témaazonosítás, (4) témaátvizsgálás, (5) téma-meghatározás/elnevezés és (6) jelentéskészítés. Két kutató (AT, SS) induktív érveléssel kódolta és indexelte az átiratokat, majd a kódokat konstruktivista megközelítéssel elsődleges és másodlagos témákba csoportosította. Egy harmadik vizsgáló (CC) állt rendelkezésre a kódolási nézeteltérések megoldására.
A fő témákat és az azokat alátámasztó idézeteket Microsoft Excelben rendszereztük, míg a leíró adatokat (pl. demográfiai adatok) SPSS 29.0-ban elemeztük, folyamatos változók esetében átlagok, dichotóm adatok esetében pedig gyakorisági számítások segítségével.
A tanulmány elemzési módszereibe való mélyebb betekintésért nézd meg a 'Talk Nerdy to Me' részt!
Eredmények
A résztvevők jellemzői: A potenciális résztvevők 476 telefonhívásából csak 26 személy (a megkeresett személyek 5,5%-a) járult hozzá és fejezte be az interjút. A 26 résztvevő átlagéletkora 51 év (±15,7 év) volt, 46%-uk férfi és 88,5%-uk fehér bőrű. A legtöbben házasok voltak (61,5%), foglalkoztatottak (65,4%), és mindannyian arról számoltak be, hogy otthon szociális támogatásban részesülnek.
A vizsgálati kohorsz (88,5% fehér, 46% férfi) szorosan tükrözte a 904 potenciális résztvevő szélesebb körét (91,5% fehér, 42,8% férfi), bár sokakat kizártak, mert kívül estek a 30-90 napos, értékelés utáni kapcsolattartási időablakon.
A betegek lemorzsolódásának témái
Az elemzés öt kulcsfontosságú tényezőt azonosított, amelyek befolyásolják a gyógytorna-kezeléshez való ragaszkodást, és feltárták, hogy a résztvevők miért hagyták abba az utókezelést. Az alábbiakban az azonosított témák és az azokat alátámasztó résztvevői idézetek olvashatók.
Elfogadható mértékű klinikai javulás - Hat résztvevő a terápia megszakításának elsődleges okaként az elégséges javulást jelölte meg, míg egy további résztvevő másodlagos tényezőként.
"A gyakorlatok, amelyeket adtak nekem, sokat segítettek, és a nekem felírt gyulladáscsökkentőkkel együtt sokat javultam. Nem éreztem úgy, hogy folytatnom kell a terápiát."
Hozzáférési problémák - Hét résztvevő a gyógytorna-adhézióhoz való hozzáférés problémáját jelölte meg elsődleges akadályként, míg négyen másodlagos tényezőként. A leggyakoribb akadály a költség volt (6 résztvevő), majd a munkahelyi és a klinikai időbeosztás közötti konfliktus (3). További akadályok közé tartozott a túlzott utazási távolság (1 résztvevő) és az akadálymentesítés hiánya (1 résztvevő).
"A nap végén, tudod, véges mennyiségű pénzem van."
"Nincs rá időm, ahogy a munkám és a két gyerekem időbeosztása összeállt."
Nem látták az értéket, és képesek lennének egyedül is elvégezni a terápiát - Hat résztvevő úgy vélte, hogy önállóan is folytatni tudnák a terápiát. Két résztvevő jelentette, hogy ez volt a visszatérés elmaradásának másodlagos oka.
"Minden, amit [a terapeuta] mondott nekem, ugyanazok a gyakorlatok voltak, amelyeket az elmúlt, nem is tudom, hány évben végeztem. Úgy tűnik, semmi sem lesz jobb."
"Vállműtétre van szükségem, és nem számít, mennyit mozgatom a karomat vagy bármit, nem fog segíteni."
Egyéb orvosi kezelésre volt szükség- Négy résztvevő azért hagyta abba a gyógytorna-kezelést, mert más orvosi kezeléseket kellett előtérbe helyeznie, míg egy további résztvevő ezt másodlagos megfontolásként említette.
"Ez nem igazán segített." Ez a résztvevő később kortikoszteroid injekciót kapott, és arról számolt be, hogy "a vádlim, a térdem és a bokám duzzanata eltűnt".
A beteg-szolgáltató kapcsolat problémái - Három beteg számolt be arról, hogy negatív tapasztalatok vagy a szolgáltatóval való rossz kommunikáció befolyásolta döntésüket. Négy résztvevő utalt arra, hogy ez volt a másodlagos oka annak, hogy nem tért vissza a következő látogatásokra.
"Úgy döntöttem, hogy nem megyek vissza, mert még több fájdalmam volt utána... Mondtam neki [a gyógytornásznak], hogy nem akarom, hogy manipuláljanak, de ő nyomta... megpróbált a porckorongjaim között nyújtani, még akkor is, amikor azt mondtam, hogy nem akarom, hogy manipuláljanak."
"Nem éreztem a melegséget a kezelőorvossal vagy a látogatást végző személlyel. Az ágy melletti viselkedés egyszerűen ridegnek tűnt."
Kérdések és gondolatok
Az alacsony válaszadási arány (a szűrt résztvevők 5,5%-a) szelekciós torzítást eredményezhet, ami korlátozhatja az eredmények reprezentativitását. A vizsgált kohorsz nem biztos, hogy teljes mértékben megragadja a terápiára nem reagálók szempontjait, akiknek a terápia betartását befolyásoló pszichoszociális jellemzői eltérőek lehetnek.
Ezenkívül a tanulmány egy középnyugat-amerikai populációra összpontosított, amely sajátos társadalmi-gazdasági jellemzőkkel rendelkezett, ami csökkentheti az eredmények általánosíthatóságát. Bár a külső validitás fokozásához nagyobb léptékű vizsgálatokra van szükség, figyelemre méltó, hogy más, az Egyesült Államokban végzett tanulmányok hasonló témákat azonosítottak a terápia betartásának akadályait illetően.
Bár a regionális tényezők (pl. a vidéki hozzáférési akadályok) helyileg befolyásolhatják a lemorzsolódási arányokat, a szélesebb körű stratégiák - például a betegközpontú ellátás - következetesen javítják a megtartást a különböző helyszíneken.
Ezek az eredmények hangsúlyozzák, hogy holisztikus megközelítésre van szükség a részvétel többszintű meghatározó tényezőinek kezeléséhez, beleértve a következőket:
- Makroszint: Az egészségügyi rendszer politikája (pl. költségek, hozzáférhetőség)
- Mezo-szint: Klinikaspecifikus tényezők (pl. rugalmas időbeosztás)
- Mikroszint: Egyéni meggyőződések, családi dinamika vagy pszichológiai akadályok.
A terapeutáknak figyelembe kell venniük ezeket az egymást keresztező dimenziókat a beavatkozások tervezésekor az elkötelezettség optimalizálása érdekében.
Beszélj hozzám szakértőként
A tanulmány keretelemzést, egy strukturált kvalitatív módszert alkalmazott az interjúk adatainak értelmes témákba rendezéséhez. A cél az volt, hogy a megállapításokat elsődleges témákba (főbb visszatérő gondolatok) és másodlagos témákba (konkrétabb részminták) soroljuk. Ha például több résztvevő a költségeket, az utazást és az időbeosztást említette akadályként, akkor ezeket a "Hozzáférési problémák" elsődleges téma alá lehet csoportosítani, az egyes problémákat pedig másodlagos altémaként. Ez a hierarchikus strukturálás segít a kutatóknak és a klinikusoknak a beavatkozások rangsorolásában - először a széles körű kérdések (pl. klinikai politikák) kezelése, mielőtt a konkrétumokba (pl. a copay-csökkentések) fúrnának.
A kódolás az az alapvető lépés, amikor a nyers interjúszöveget leíró címkékkel látják el. Gondoljon erre úgy, mintha egy átiratban kiemelné a kulcsmondatokat, és mindegyiknek adna egy rövidített nevet (pl. a "Abbahagytam, mert túl drága volt" feliratot "Költséggát"). Ezeket a kódokat aztán a közös jelentés alapján csoportosítják, hogy témákat alkossanak. A tanulmány induktív érvelést alkalmazott, ami azt jelenti, hogy a témák az adatokból organikusan alakultak ki, nem pedig előre meghatározottak voltak. Ez ellentétben áll a deduktív megközelítésekkel, ahol a témák előre meghatározottak (pl. egy már létező elmélet tesztelése, miszerint a költség a fő lemorzsolódási tényező).
Az elemzés konstruktivista megközelítést is alkalmazott, amely elismeri, hogy a témák nem tisztán "felfedezettek", hanem a kutatók értelmezései és a résztvevők szubjektív tapasztalatai alakítják őket. Például két elemző kissé eltérően kódolhatja ugyanazt az idézetet - az egyik az "időhiányt", a másik a "munka és a magánélet egyensúlyát" hangsúlyozza -, ami a végső témához való igazodást igényli. Ez a megközelítés magában foglalja a szubjektivitást, de több kutató bevonásával és a döntéshozatali folyamatok dokumentálásával (például egy harmadik bíráló használatával a nézeteltérések megoldására) enyhíti az elfogultságot.
Végezetül, bár a hangsúly a kvalitatív megközelítésen volt, a tanulmány tartalmazta a demográfiai adatok alapvető kvantitatív elemzését a központi tendenciák mérésével. Az átlag (átlag) olyan folytonos változókat összegzett, mint az életkor (51 év), míg a gyakorisági számok bináris kategóriákat (pl. 46% férfi). Ezek a statisztikák kontextusba helyezik a kvalitatív megállapításokat - például ha a résztvevők többsége alkalmazott volt, az "időbeosztási konfliktusok" témája eltérhet a nyugdíjasokétól. Ezek a módszerek együttesen szilárd, többrétegű megértést hoznak létre arról, hogy a betegek miért hagyják abba a PT-t, gazdag narratív betekintést nyújtva a mérhető tendenciákkal.
Főbb üzenetek
A terapeutáknak a kezdeti értékelés során szisztematikusan fel kell mérniük a gyógytorna betartásának lehetséges akadályait, elismerve a többszintű hatásokat:
- Makroszint: tágabb rendszerszintű akadályok (biztosítási fedezet, közlekedési infrastruktúra, regionális PT-hozzáférés).
- Mezo-szint: Klinika-működési tényezők (időbeosztás, távgyógyászati lehetőségek, lemondási szabályok).
- Mikroszint: Páciensspecifikus pszichoszociális dinamika (egészségügyi ismeretek, önhatékonyság, családi támogatás).
A korai felismerés lehetővé teszi a személyre szabott beavatkozást, amely az akadályok csökkentése révén elősegíti a gyógytorna betartását.
Mezo-szint (klinikai intézkedések)
- Rugalmas időbeosztás: Korai/késői időpontok vagy hétvégi időpontok felajánlása a dolgozó betegek számára.
- Digitális megoldások: Online foglalás, automatikus emlékeztetők és távgyógyítás bevezetése.
Mikroszint (beteg-klinikus interakció)
Használjon betegközpontú kommunikációt
- Aktív hallgatási technikák aktiválása
- Tiszteletteljes, kétirányú párbeszéd ösztönzése
- A betegek tapasztalatainak validálása
A kommunikáció és a gyógytorna betartásának javítására szolgáló, bizonyítékokon alapuló technikákért tekintse meg útmutatónkat: Betegközpontú kommunikációs stratégiák
Világos betegoktatás biztosítása
- Érthetően magyarázza el az állapotukat
- Az elvárások és a reális felépülés határidők megvitatása
Együttműködés a kezelés tervezésében
- Terápiás tervek közös kidolgozása a betegek céljainak elérése érdekében.
Az együttműködésen alapuló tervezés elsajátítása a Physiotutors útmutatójával a közös döntéshozatalhoz a gyógytorna területén
Alkalmazza a motivációs interjút
- A beteg motivációjának felkutatása
- Segítsen feloldani az ambivalenciát
Szeretné növelni a betegek elkötelezettségét, a compliance-t és a gyógytorna hatékonyságát? Nézd meg ezt Physiotutors podcast a viselkedésváltozásról Serena Simmons-szal.
Referencia
KIHÍVÁS: TEDD FEL A KÉRDÉSSORT, AMELYEN A GYÓGYTORNÁSZOK 75%-A ELBUKIK
Válaszolj erre a 10 rövid, alapvető kérdésre, melyeket minden gyógytornásznak ismernie kell, és megtudhatod, hogy jobb eredményt érsz-e el
