Ellen Vandyck
Kutatásvezető
Sok mozgásszervi rendellenesség esetén első vonalbeli gyógytorna javasolt. A tanulmány célja a hatékonyságának felmérése a csípővel kapcsolatos fájdalommal (femoracetabularis impingement szindróma diagnózisával vagy anélkül) küzdő fiatal és középkorú (18-50 éves) alanyok fájdalmának és funkcióinak javításában. Módszertanilag erős, metaanalízissel ellátott szisztematikus áttekintést végeztek.
Szisztematikus áttekintést végeztünk meta-analízissel, a PRISMA irányelveket követve. Az áttekintés 14 publikációt tartalmazott, és 10 RCT-t használtunk a kvantitatív szintézishez.
A 3 hónapos, célzott erősítő programok mérsékelt, összesített hatást eredményeztek a gyógytorna javára (0,66; 95% CI (0,09–1,23) a nem sebészeti úton kezelt betegeknél. Rövidebb időtartamú (6-8 hetes) beavatkozások esetén nem tapasztaltunk jelentős hatást. A bizonyítékok szintje ezért korlátozott volt, mivel pilot RCT-kből származott.
A gyógytorna mérsékelt, pozitív hatásai mutatkoztak a páciensek által jelentett funkciókban artroszkópia után (0,67; 95% CI 0,07–1,26), azonban a bizonyítékok korlátozottak voltak, mivel ez a megállapítás 2 kísérleti RCT-n alapult, amelyeket nem lehetett összevonni (az eredmény mérések heterogenitása miatt). Mindkét tanulmány magasabb utánkövetési pontszámokat ért el, mint a PASS és a MIC pontszámok, de széles volt a szórás azon emberek arányában, akik elérték ezeket a pontszámokat (11%-90% között).
Erős bizonyítékok szerint 8-12 hónap után a csípőartroszkópia enyhe hatású (-0,32; 95% CI -0,57 - -0,07). Viszont ez a hatás csekély, klinikailag nem számottevő. A gyógytorna viszont sokkal költséghatékonyabb a csípőartroszkópiához képest (gyógytorna: 155 £, csípőartroszkópia: 2372 £).
A gyógytorna 3 hónap után mérsékelt javulást eredményezett a páciensek által jelzett funkciókban (0,57; 95% CI 0,03–1,12), 6 hónap után pedig jelentős pozitív hatást (3,85; 95% CI 2,91–4,78). Az eredmények eltérései és az időbeli eltérések miatt óvatosan értelmezze az eredményeket! A PASS pontszámot meghaladó páciensek aránya 26%-86% között volt.
Károsodások esetén a bizonyítékok korlátozottak voltak, így az összevonásuk nem volt lehetséges.
Számos jó pontot jegyezhetünk meg. Először is, a módszertant a priori rögzítettük a szelekciós torzítás minimalizálása érdekében. Másodszor, az alkotók alapos kutatást végeztek, beleértve a szürke irodalom és a referencia listák alternatív kereséseit is. A hibák minimalizálása érdekében két független értékelő felelt a tanulmányok kiválasztásáért, az adatok kinyeréséért és az elemzésért. Ezenkívül alacsonyabb minőségű (IV. szintű bizonyíték) tanulmányokat is bevontunk, de a szerzők a kontroll beavatkozással rendelkező vizsgálatok felhasználásával bizonyították a áttekintés magas színvonalát a főbb eredmények összefoglalásához. Végül az utánkövetés pontszámait összehasonlítottuk a Patient’s Acceptable Symptom State (PASS) és a minimális fontos változás (MIC) pontszámaival, hogy kontextust biztosítsunk a jelentett hatások klinikai relevanciájához.
Figyelembe kell venni, hogy a tanulmányoknak csak egyharmada kapott alacsony torzítási kockázati besorolást. Ezenkívül, több RCT vizsgálat is kísérleti jellegű volt, így lehetséges, hogy nem voltak elég erősek a csoportkülönbségek kimutatásához. Ráadásul a bevont populációk heterogenitása is jelen volt. Mivel csak angol nyelvű cikkeket tartalmaz a felülvizsgálat, a beillesztési torzítás befolyásolhatta az eredményeket. A PASS és a MIC pontszámokat korábban csípő patológiás, műtétileg kezelt betegeknél határozták meg, ezért nem világos, hogy ezek a pontszámok tükrözik-e a konzervatív küszöbértékeket.
Összefoglalva, a gyógytorna javíthatja a funkciót és az izomerőt fiatal és középkorú felnőtteknél. Korlátozott bizonyítékok azt mutatják, hogy a legalább 3 hónapig tartó, célzott erősítő programokkal érhetjük el a legjobb eredményeket. Az artroszkópia 8-12 hónap után elért csekély előnye nem klinikailag jelentős, ezért nem ellensúlyozza a gyógytorna jobb költséghatékonyságát és nagyobb biztonságát. Továbbá, korlátozott bizonyítékok szerint ez a csekély előny, ami az artroszkópiát támogatta, 24 hónap elteltével már nem volt kimutatható. A gyógytorna főként mozgásterápiából állt, de teljes körű RCT-kre van szükség a rehabilitációs programok optimális összetevőinek tanulmányozásához.
A jelenlegi legjobb bizonyítékok szerint a gyógytornának kell lennie az elsődleges kezelésnek a fiatal és középkorú betegek csípőfájdalmára. A gyógytorna javítja a funkciót és az izomerőt, és hatással lehet a fizikai károsodásokra. A csípő ROM legnagyobb hatásait 3 hónapos, erősítő gyakorlatokból, manuálterápiából és oktatásból álló beavatkozás után tapasztalták. Egy 3 hónapos erősítő program vezetett a legnagyobb nyereséghez a csípő izomerejében, különösen a csípőadduktorokban. Mivel egy korábbi tanulmány megállapította, hogy ez összefügg a jobb csípőhöz kapcsolódó életminőséggel (QOL), a szerzők szerint az adduktorok célba vétele a rehabilitáció fontos szempontja lehet.
Ne kockáztassuk, hogy figyelmen kívül hagyjuk a lehetséges vészjósló jeleket, vagy rossz diagnózis alapján kezeljünk futókat! Ez a webinár segít elkerülni azokat a hibákat, amiket sok terapeuta elkövet!