Bemutatkozás

Hosszan tartó csípő- és ágyékfájdalom esetén javasoljuk, hogy írjon fel testmozgást. A testmozgás jelentős változásokat idézhet elő, ha célzottan a módosítható fizikai tényezőkre, például az izomerőre, a mozgástartományra és a mozgásmintákra irányul, de még pontosan meg kell ismernünk, hogyan is működik ez. Ez a tanulmány azt vizsgálta, hogy a csípő izomereje és a beteg eredményei hogyan függnek össze. A tanulmány célja az volt, hogy megértsük, hogy a betegek által jelentett tüneteket, fájdalmat, a mindennapi tevékenységeket és az általános életminőséget hogyan befolyásolhatják az erősebb csípőizmok.

Módszerek

Ortopédiai központból vontunk be régóta fennálló csípő- és ágyékfájdalommal küzdő résztvevőket. Bevontuk azokat a pácienseket is, akik egyoldali vagy kétoldali csípő- és ágyékfájdalommal küzdenek több mint három hónapja. A fő kizárási kritériumok a súlyos Osteoarthritis, a hernia inguinalis vagy más mozgásszervi rendellenességek voltak.

A Copenhagen Hip and Groin Outcome Score (HAGOS) segítségével felmérjük a csípő működését és az életminőséget. A kérdőív hat alskálát tartalmaz, ahol a pontszámok 0 (legrosszabb) és 100 (legjobb) közöttiek.

• Tünetek
• Fájdalom
• Mindennapi tevékenységek (ADL)
• Funkcionális vizsgálat sportban és szabadidőben (Sport/Rec)
• Vegyél részt a testmozgásban!
• Életminőség (QoL).

Izometrikus izomerőt mérünk a csípő adductio és nyújtás során egy kézi dinamométerrel, melyet övvel rögzítünk. Az erőt Newtonban mérjük és normalizáljuk a testsúlyhoz (Nm/kg). Az alábbi vizsgálati protokollokat alkalmazzuk:

• Csípő adductio: Hanyattfekvésben helyezkedj el, ellenoldali lábadat tedd az asztalra. A dinamométert a medialis boka felett 0,1 centiméterrel helyezd el. 3-5 másodpercig maximális erővel nyomd, miközben bátorítunk.

• Csípőnyújtás: Feküdj hasra! A dinamométert a lábad hátsó részére helyezzük, a medialis boka felett 10 centiméterrel. A vizsgálat alatt övvel rögzítjük a medencédet. A három ismétlésből származó maximális erőt rögzítjük elemzés céljából.

Eredmények

Összesen 81, 18 és 55 év közötti pácienst vontunk be (40 nőt, 41 férfit). A csípőízülettel kapcsolatos intraartikuláris vagy extraartikuláris fájdalmat klinikai kritériumok alapján diagnosztizáltuk. A 81 résztvevő közül 33-nak csípővel kapcsolatos, 37-nek extraartikuláris fájdalma volt, 11 főt pedig hiányzó adatok miatt nem soroltunk be.

A páciensek jelezték, hogy a csípő- és ágyékfájdalmuk főként a testmozgást és az életminőségüket befolyásolta.

A csípőadduktor átlagos izomereje 1,58Nm/kg, a csípő átlagos nyújtásának izomereje pedig 2,08Nm/kg volt. A vizsgálat kimutatta, hogy a nagyobb csípőadduktor izomereje jobb HAGOS pontszámokkal járt együtt a fájdalom és a mindennapi tevékenységek (ADL) alskáláin. A nagyobb csípőnyújtó izomerő jobb HAGOS tünetekkel, fájdalommal és ADL eredményekkel társult.

Kérdések és gondolatok

A csípő adductio és a nyújtóerő mérésének választása kettős volt. Először is, a csípőnyújtó izomerő stabilizálja a csípőízületet olyan tevékenységek elrugaszkodási fázisában, mint a kocogás, lépcsőzés és guggolás, míg a csípőadductio ereje stabilizálja a csípőízületet és a medencét a frontális síkban, ami elengedhetetlen az oldalirányú mozgásokhoz, például a vágáshoz és az irányváltáshoz. Ezek a funkciók szükségesek a napi működéshez, a sporthoz és a szabadidős tevékenységekhez. Másodszor, egy korábbi, ugyanazon a kohortvizsgálaton végzett tanulmányban nem találtak különbséget a csípő adductio és a nyújtóerő eredményeiben az intra- és extraartikuláris csípőpatológiás emberek között, ahogyan az a jelenlegi vizsgálatban szerepel. Ez lehetővé teszi a két különböző csípőfájdalom ok közötti összehasonlítást.

Ebből a tanulmányból fontos betekintést nyerhetsz abba, hogyan függnek össze a fizikai károsodások és a betegek által jelentett eredmények a hosszan tartó csípő- és ágyékfájdalom esetén. Ez a tanulmány abban különbözik a többitől, hogy a páciensek heterogén populációját vizsgáltuk, beleértve a csípő- és ágyékfájdalom intra- és extraartikuláris okaival küzdőket is. A korábbi tanulmányok többnyire egy nagyon specifikus populációt vontak be, vagy olyan résztvevőket vizsgáltak, akik már műtétre voltak előjegyezve, vagy a posztoperatív fázisban voltak. Azon rendszeresen aktív emberek heterogén populációjának bevonásával, akik nem (már) szerepelnek a műtéti várólistán, ez a tanulmány érdekes betekintést nyújt abba a populációba, amely gyakran megjelenhet a gyógytorna gyakorlatban. Az eredmények ezért meglehetősen átvihetők a páciensekre, akikkel találkozhatsz. Fontos megjegyezni, hogy ezeknek az embereknek nem volt közepesen súlyos vagy súlyos csípő Osteoarthritisük.

A szerzők szerint a csípő nyújtó izomerejének 37%-os növekedése 10 ponttal növelheti a HAGOS fájdalom alskáláját, ami a minimálisan klinikailag értelmes változáson belül van. A csípő izomerejének és a páciens eredményeinek felmérése a kiinduláskor, valamint ezen fizikai károsodások célzott kezelése a rehabilitáció során fontos tényező lehet a sikeres gyógytorna eredmények elérésében.

Beszélj hozzám szakértőként

Lineáris regresszióval elemezték a csípőizomerő (adductio és extenzió) és a HAGOS alskálák közötti összefüggést. Az elemzésbe bevontunk olyan társváltozókat, mint a nem, az életkor, a testtömegindex és az aktivitási szint, hogy ellenőrizzük a kimenetelre gyakorolt lehetséges hatásukat. Míg a nem kiigazított modell összefüggést talált a csípőszilárdság és a betegek kimenetele között, a kiigazított modell nem talált összefüggést. Ez azt jelenti, hogy amikor az elemzéseket a nem, az életkor, a BMI és az aktivitási szint figyelembevételével kiigazították, nem találtak összefüggést a csípőerő és a betegek kimenetele között. Ez azt jelezheti, hogy a betegek neme, életkora, testtömegindexe és aktivitási szintje jelentős hatással van a betegek által jelentett eredményekre. Az emberek panaszainak időtartamát nem vették figyelembe ebben az elemzésben.

Mivel keresztmetszeti tervezést alkalmaztunk, ezeket az összefüggéseket csak 1 konkrét időpontban mértük. Az ilyen elemzésekből nem vonhatók le ok-okozati következtetések, vagyis nem érthetjük pontosan a hátterében álló mechanizmust, miszerint a testmozgás és az erősítő edzés csökkentheti a fájdalmat ebben a populációban.

A tanulmány korlátja, hogy a csípőfájdalom forrásának meghatározásakor 10%-nyi adat hiányzik.

Fő üzenetek

Ha régóta csípő- és ágyékfájdalmad van, és aktívan sportolsz, a csípő adductio és nyújtás irányú nagyobb ereje összefügg a kevesebb tünettel, a csökkenő fájdalommal és a jobb mindennapi tevékenységekkel (ADL). Ha régóta csípő- és ágyékfájdalmad van, magas a tünetegyüttesed, erős fájdalmat érzel, és ez nagyban befolyásolja a mindennapi működésedet, a gyakorlatprogramok irányulhatnak a csípő adductor és extensor izomerejének javítására.

Referencia

Pålsson A, Nae JÄ. A csípőadduktor és -extenzor izomereje, valamint a csípővel kapcsolatos, páciensek által jelentett eredmények közötti összefüggés tartós csípő- és ágyékfájdalom esetén: Felfedező jellegű keresztmetszeti tanulmány. Phys Ther Sport. 2024 Szept 18;70:61-66. doi: 10.1016/j.ptsp.2024.09.002. Epub nyomtatás előtt. PMID: 39312863.