Ellen Vandyck
Kutatásvezető
Krónikus derékfájás (CLBP) esetén vizsgáltuk az izomelváltozásokat, különösen a csípő izomerejét. Néhány tanulmány szerint a CLBP-s betegeknél gyenge a csípő izomereje, míg másoknál nem. Az izomerő mérésére használt módszerek jelentősen eltértek. Bár a CLBP vizsgálatok gyakran a csípő abductorokra összpontosítanak, ne feledd, hogy a csípő abductorok, extensorok és kifelé rotátorok együttműködve hozzák létre a dinamikus csípő stabilitást, és figyelembe kell venni az antagonista izmokkal való kölcsönhatásukat is. A CLBP-s egyének lumbopelvicus stabilitásának meghatározásához elengedhetetlen a csípő abductoroktól eltérő izmainak vizsgálata. A gluteus maximus izom a háti gerinc fontos szinergistája. A sikeres, gyakorlatokon alapuló kezelések megtervezéséhez elengedhetetlen, hogy tudd, mely izmok gyengébbek ezeknél a betegeknél. Ezért a tanulmány célja az volt, hogy összehasonlítsuk a csípő abductorok, adductorok, extensorok, valamint a kifelé és befelé rotátorok erejét nem specifikus CLBP-ben szenvedő felnőtt betegeknél egészséges személyekhez képest. Továbbá, azt vizsgáltuk, hogy van-e összefüggés a csípő izomereje és az olyan egyszerű klinikai tesztek kedvező eredményei között, mint a Trendelenburg és a Step-Down teszt.
Ebben a keresztmetszeti tanulmányban 40 nem specifikus derékfájdalommal (CLBP) küzdő résztvevő vett részt. Nem érték el a heti 150 perc minimális aerob testmozgást, és semmilyen erősítő edzést sem végeztek. A CLBP-t legalább 12 hete tartó derékfájásként határoztuk meg. A kontrollcsoportot olyan személyek alkották, akik nem szenvedtek derék-, térd- és csípőfájdalomtól.
Kezdetben töltsd ki a Roland Morris Korlátozottság Kérdőívet, értékeld a fájdalmat a numerikus értékelő skálán, és mérd meg a csípőrablók, adduktorok, extenzorok, valamint a belső és kifelé rotáció izometrikus izomerejét dinamométerrel. Elemezd a 2 db 4 másodperces maximális izometrikus kontrakció átlagát.
Trendelenburg-tesztet végzünk, vizuálisan értékelve hátulnézetből, ahogy az az alábbi képen látható.
A Step-Down tesztet az alábbi ábra szerint végezzük el.
Nyolcvan résztvevőt vontunk be, akik közül 40 CLBP-ben szenvedett, 40 pedig egészséges volt. A legtöbb résztvevő nő volt, átlagéletkoruk 32 év volt. Normál, 24 kg/m2-es BMI-vel rendelkeztek. A CLBP csoportban az átlagos fájdalomintenzitás 6/10 volt az NRS-en, és körülbelül 21 hónapig szenvedtek CLBP-ben.
Az erőértékelés statisztikailag szignifikáns különbséget mutatott a következő izomcsoportok erőértékeiben:
Az egészséges résztvevők izomereje minden érték esetében nagyobb volt. Azonban a Trendelenburg- és a Step-Down tesztekben nem volt különbség. Továbbá, nem volt összefüggés ezen tesztek és a csípő izomereje között.
Miért nem függött össze a Trendelenburg- és a Step-Down teszt az csípő izomerejével? Kendall és munkatársainak 2010-es tanulmánya már kimutatta, hogy a csípőrabló izomereje gyengén függ össze a medence esésének mértékével a statikus Trendelenburg-teszt és a járás során, kontrollszemélyeknél és derékfájósoknál. Szerintük a csípőrabló izomereje nem feltétlenül a medence stabilitását befolyásoló elsődleges tényező, és kijelentették, hogy a statikus Trendelenburg-teszt korlátozottan alkalmas a csípőrabló funkció mérésére. Úgy tűnik, Pizol és munkatársainak ez a tanulmánya megerősíti ezt az állítást.
Egy későbbi, ugyanazon kutatócsoport által végzett tanulmányban a csípő erősítő gyakorlatok motoros kontroll gyakorlatprogramhoz való hozzáadása nem javította a nem specifikus derékfájdalommal küzdők klinikai eredményeit. Ez megerősíti azt a megállapítást, hogy talán ne annyira a csípő stabilizálására kell fókuszálnunk, hanem inkább a csípő progresszív erősítésére.
Az CLBP-ben szenvedőknél viszonylag magas (6/10) fájdalom volt tapasztalható, ami közel 2 éve tartott. A csípőjük gyengébb volt, mint az egészséges, fájdalommentes résztvevőké. A vizsgálat kialakítása lehetővé teszi e különbség tárgyilagos megállapítását, de mivel egyetlen időpontban történt a mérés, nem tudjuk, hogy az erő csökkent-e a fájdalom miatt, vagy a fájdalom csökkentette az erőt a CLBP során.
Bár az egészséges csoport ülőmunkát végzett, korukhoz képest egészségesnek tartották magukat. Képesek voltak a koruknak megfelelő normál napi tevékenységekben részt venni. Érdekes módon ennek az alcsoportnak normális volt a BMI-je, ami nem mindig van így a krónikus (derék)fájdalommal küzdőknél.
A tanulmány célja, hogy feltárja, e funkcionális tesztek praktikus indikátorai-e az izomerőnek CLBP-s betegeknél, leegyszerűsítve a klinikai értékeléseket. Mivel az összefüggések nem láthatók, az egészségügyi szolgáltatók a CLBP értékelésében más fontos szempontokra összpontosíthatnak. Fontos megjegyezni, hogy a csípő izomereje alacsonyabb volt a CLBP-s betegeknél, ezért javasoljuk ennek objektív vizsgálatát ennél a csoportnál.
További források
5 létfontosságú lecke, amit az egyetemen nem tanulsz meg, de azonnal javíthatod a derékfájós betegek egészségügyi ellátását fillérek nélkül