Bevezetés

A túlzott ízületi mozgékonysággal és mozgásszervi panaszokkal rendelkező betegeket hypermobilitási spektrum zavarral (HSD) diagnosztizálhatjuk. A jelentések szerint a HSD-ben szenvedő betegek közül ötből legalább négyen krónikus fájdalommal és váll instabilitással küzdenek. Szubluxáció, diszlokáció és fájdalom tüneteit tapasztalják, vagy arról számolnak be, hogy a válluk "kiugrik". A "kiugrás" és a szubluxáció finomabb tüneteit néha nehezebb diagnosztizálni, mint a röntgenfelvétellel értékelt és nyilvánvalóan repozíciót igénylő diszlokációt. A váll instabilitásának finomabb formáit számos klinikai teszt segítségével értékeljük. A szerzők szerint a váll instabilitását aztán osztályozhatjuk elülső, multidirekcionális, lokalizált vállhypermobilitásként vagy generalizált ízületi hypermobilitásként. Feltételezhető, hogy a több diagnózis és pozitív teszt nagyobb komplexitáshoz vezethet. Egy minden irányban instabilitással vagy lazasággal rendelkező beteg várhatóan nagyobb károsodásokkal rendelkezik, mint az, akinek egy irányban van instabilitása vagy lazasága. De vajon a nagyobb komplexitás összefüggésben áll-e a nagyobb károsodással? Ez a tanulmány ezt próbálta feltárni egy hypermobilitási spektrum zavarral küzdő betegpopulációban.

Módszerek

Ez a tanulmány egy másodlagos elemzés volt a Liaghat és munkatársai által 2022-ben végzett RCT keresztmetszeti adataiból, melyet nemrég átnéztünk. A betegeket dániai háziorvosi rendelők orvosi és gyógytorna klinikáiról toboroztuk, és négy, a vizsgálat szempontjából vak gyógytornász vizsgálta meg őket. A résztvevők akkor voltak jogosultak a részvételre, ha 18 és 65 év közöttiek voltak, és megfeleltek a következő kritériumoknak:

• Általános HSD (G-HSD): Beighton-pontszám ≥ 5/9 a 50 év alatti nők esetében, és ≥ 4/9 az 50 év felettiek és minden férfi esetében korfüggő határértékek nélkül, vagy Korábbi HSD (H-HSD), ha a Beighton-pontszám 1 ponttal a kor- és nemspecifikus határérték alatt van, és az 5PQ pozitív (≥ 2/5 pozitív válasz). A Beighton-skála

És

• Észleltél már a következő mozgásszervi tüneteket (igen/nem)?
  • Legalább három hónapja fáj a válla?
  • Visszatérő ízületi diszlokációk vagy ízületi instabilitás dokumentált trauma nélkül, mely a következőket jelenti: (a) legalább három atraumatikus diszlokáció ugyanabban a vállban, (b) legalább két atraumatikus diszlokáció két különböző ízületben (legalább egy a vállban) különböző időpontokban, és/vagy (c) az ízületi instabilitás orvosi megerősítése legalább két ízületben (legalább egy a vállban).

A beválasztás után fizikális vizsgálatot végzünk, melynek során a Western Ontario Shoulder Index (WOSI) kitöltésével, a Numeric Pain Rating Scale (NPRS) fájdalomskálán történő értékelésével és 10 klinikai váll teszttel mérjük fel az állapotodat.

1. Elülső ficamvizsgálat
2. Elülső relokáció
3. Meglepő teszt
4. Sulcus jel
5. Load and Shift teszt elülső irányban
6. Load and Shift teszt hátrafelé
7. Gagey-teszt
8. Rotes Querol kifelé rotációs teszt:
9. Végezz lapocka hajlítási hipermobilitási tesztet
10. Végezzen váll rotációs hipermobilitási tesztet

A 3. kiegészítő fájl – itt érhető el – ismerteti a fenti teszteket és a pozitív, illetve negatív értékelés kritériumait.

A tíz vállízületi vizsgálattal három előre meghatározott lehetséges klinikai váll diagnózisba soroltuk a résztvevőket.

1. Elülső instabilitás: ha az alany Anterior Apprehension tesztje pozitív, plusz legalább az Anterior Relokációs teszt és/vagy a Surprise teszt is.
2. Multidirektionális Instabilitás esetén, ha a résztvevő Sulcus jele pozitív, és legalább egy Load and Shift tesztje pozitív akár hátsó és/vagy elülső irányban.
3. Lokális vállhipermobilitás esetén legalább egy pozitív klinikai tesztet kell végeznünk a váll hipermobilitására, beleértve a Gagey, Rotes-Querol Kifelé Rotáció Tesztet, a Váll Hajlítás Hipermobilitási Tesztet és a Váll Rotációs Hipermobilitási Tesztet.

Eredmények

Összesen 100 fő, átlagosan 37 éves résztvevővel számoltunk, akik közül 54-en feleltek meg az elülső váll instabilitás kritériumainak, 78-an a többirányú váll instabilitásnak, 90-en a lokalizált váll túlzott mobilitásnak, és 4 résztvevőnél volt negatív az összes 10 váll teszt. Ezáltal 18 résztvevőnél nem volt diagnózis vagy 1 diagnózis, 38-nál 2 diagnózis, 44-nél pedig 3 diagnózis volt.

Tehát a nagyobb komplexitás összefügg a nagyobb mértékű károsodással? Úgy tűnik, nem. A funkcionális szintben nem volt különbség aközött, ha valakinek egy váll diagnózisa volt, vagy kettő (különbség a WOSI-ban: 68.8 95% CI -139.8, 277.4), sem aközött, ha három (különbség a WOSI-ban: 20.7 95% CI -183.3, 224.6) váll diagnózisod volt.

A pozitív tesztek száma nem függött a funkciótól és az életminőségtől (a WOSI kérdőív alapján), sem a fájdalom mértékétől (NPRS).

Kérdések és gondolatok

Szóval, a nagyobb komplexitás nagyobb károsodással jár? A tanulmány szerint nincs összefüggés. Tehát, ha komplex váll patológiával küzdő páciens keres fel, nem kell több fizikális károsodásra számítanod, mint egy kevésbé összetett patológiájú betegnél.

Ez a tanulmány az elülső, multidirekcionális váll instabilitást, a lokalizált váll hipermobilitást vagy az általános ízületi hipermobilitást vizsgálta, de a hátsó váll instabilitást nem említette. Ez ritkább állapot, mint az elülső váll instabilitás, de létezik. Továbbá, a szerzők elismerik, hogy nincs egyetértés a multidirekcionális váll instabilitással kapcsolatban, és ritkán írják le. Mégis a lehetséges diagnózisok között szerepeltetik, és megkérdőjelezhetőek az állapot kritériumai a jelentett konszenzus hiánya miatt.

Minden résztvevőn elvégeztük a korábban leírt 10 klinikai válltesztet. A teszt pozitív értékelésének kritériumait a kiegészítő fájlban találod, amely a fenti linken keresztül érhető el. Viszont, ha a résztvevő fájdalom vagy más tünetek miatt nem tudta a tesztet a leírtak szerint elvégezni, a teszt eredménye negatív lett. Ezt kicsit furcsának találom, mert az ember negatív tesztre csak a várt eredmények hiányában számítana. Ez nagyobb számú negatív tesztet eredményezhetett, és problémát jelenthet az eredmények értelmezésében. Például, ha egy páciensnek magas a félelmi szintje a félelem teszten, és nem végezheti el a tesztet a leírtak szerint, az azt jelentené, hogy ebben az esetben a teszt negatívnak minősül, ami nyilvánvalóan nem így van!

Beszélj hozzám szakértőként

A nagyobb komplexitás nem feltétlenül jelent nagyobb károsodást, legalábbis HSD-s vállbetegek esetében. Bár ezek az adatok egy másik RCT-tanulmányból származnak, ennek a keresztmetszeti elemzésnek a statisztikai elemzési terve előzetesen regisztrálva lett. Ez növeli az átláthatóságot és a pontosságot, de elkerüli a pozitív eredmények torzítását is. További pozitívum, hogy a tanulmány előre látta a vizsgálati eljárások szabványosítását. A résztvevőket négy képzett gyógytornász egyike vizsgálta meg. Ez biztosította, hogy bár a résztvevőket különböző központokból toborozták, és különböző gyógytornászok látták el őket, feltételezhetjük, hogy az elért eredmények magas klinikusok közötti megbízhatósággal rendelkeznek.
Egy lényeges megjegyzés itt helyezhető el. A minta több nőből állt, mint férfiből (79% nő), ezért ezek az eredmények nem extrapolálhatók férfiakra.

Főbb üzenetek

A váll hipermobilitási zavarai esetén a nagyobb komplexitás nem feltétlenül jelent nagyobb károsodást. Nem volt különbség a funkcióban, az életminőségben vagy a fájdalomszintekben a komplexebb (több váll diagnózis) és a kevésbé komplex betegek között. Nem volt összefüggés a számos pozitív klinikai vállteszt, a funkcionális képesség, az életminőség és a fájdalom között.

Referencia

Kjærbæk F, Juul-Kristensen B, Skou ST, Søndergaard J, Boyle E, Søgaard K, Liaghat B. A váll diagnózisok száma és a pozitív klinikai tesztek összefüggése az önbevalláson alapuló funkcióval és fájdalommal: Keresztmetszeti vizsgálat hipermobilis ízületű és vállpanaszos betegeken. Musculoskelet Sci Pract. 2022 Júl 30;62:102624. doi: 10.1016/j.msksp.2022.102624. Epub megjelenés előtt. PMID: 35944447.