Bemutatkozás

Ebben a tanulmányban egy új tesztet vizsgáltunk a funkcionális csípőnyújtás mozgástartományának megbízhatóságára és validitására. A Posterior Standing Overhead Arm Reach (SOAR) tesztet a zárt kinetikus láncú csípőnyújtás mérésére fejlesztettük ki. Ezzel a teszttel a csípőnyújtás funkcionálisabban objektiválható, mint a hagyományosan alkalmazott hasonfekvéses csípőnyújtás mérés. Mivel ezt a tesztet csak nemrég fejlesztettük ki, a szerzők először önkéntes mintán vizsgálták.

Módszerek

18–30 év közötti, tünetmentes önkénteseket kerestünk. Az elmúlt 3 hónapban nem volt derék- vagy alsó végtagi fájdalmuk, műtétük, törésük vagy neurológiai patológiájuk, BMI-jük pedig 30 alatt volt.

A csípő nyújtását szabványos pozícióban, goniométerrel, két független vizsgáló mérte. Először egy matricát helyeztünk a padlóra közvetlenül az első láb elé, amikor a páciens tandemállásban volt. Ezután megkértük a pácienst, hogy vállszélességű terpeszben álljon, a nem vizsgált láb sarkát a matricára helyezve. A résztvevő felemelte mindkét karját a feje fölé, és elemelte a talajról az elülső lábfejet úgy, hogy csak a sarka érintkezzen a talajjal, és a testsúly a vizsgált lábra nehezedjen. Ezután arra kértük, hogy tolja előre a csípőjét, és nyújtsa hátra a karjait, amilyen messzire csak tudja.

A szögmérő elhelyezése szabványosított volt: a forgáspont a trochanter major fölé került, a proximális kar az ASIS-t és PSIS-t összekötő vonalra merőlegesen, míg a distalis kar a combcsont középvonalában helyezkedett el.

Háromszor próbáltuk elérni a maximális csípőnyújtást, és mindkét lábat háromszor teszteltük, felváltva. Ezután összehasonlítottuk a méréseket a SOAR-teszt interrater és intrarater reliabilitásának megállapítása érdekében. A teszt validitását a goniometriás eredmények és egy 3D-s mozgásrögzítés eredményeinek összehasonlításával határoztuk meg.

Az interrater és intrarater megbízhatóságot az osztályon belüli korrelációs együtthatóval (ICC) értékeltük, ahol a < 0,4 értékeket gyengének, a 0,40-0,59 értékeket elfogadhatónak, a 0,60-0,74 értékeket jónak és a ⋝ 0,75 értékeket kiválónak tekintettük. A validitáshoz Pearson-korrelációs együtthatókat használtunk.

Eredmények

A tanulmányban huszonöt, átlagosan 24 éves alany vett részt. Összesen 50 csípőt vizsgáltunk meg. A vizsgálókon belüli megbízhatóság mindkét vizsgáló esetében 0,77 (0,64-0,86) és 0,80 (0,68-0,88) volt, ami kiváló megbízhatóságot mutat. A vizsgálóközi megbízhatóság 0,65 (0,36-0,80) volt, ami jó megbízhatóságot mutatott két független vizsgáló között.

A mérési standard hiba 2,5° és 3° volt a vizsgálóknál, a legkisebb kimutatható változás pedig 3,5° és 4,2°. A validitás felméréséhez a 3D-s mozgásrögzítéssel összehasonlítva az eredményeket, láthatóvá vált, hogy a mérések alacsony vagy közepes kapcsolatot mutattak.

Kérdések és gondolatok

A napi tevékenységek többnyire zárt láncú csípőmozgásokat igényelnek, és ez a teszt kiválóan alkalmas arra, hogy jobban megértsük ezt. 2010-ben van Trijffel és munkatársai szisztematikus áttekintést végeztek az alsó végtag passzív mozgásának mérésére szolgáló módszerek vizsgálatával kapcsolatban, és a csípőnyújtás mérésére alkalmatlan megbízhatóságot találtak. Általában ezeket a méréseket nem terhelő helyzetben, hasonfekvő beteggel tanítják, de ez figyelmen kívül hagyja az álló, terhelő helyzet hatását a mérési eredményre. Bizonyos esetekben ez a hasonfekvő mérés nehezen kivitelezhető, különösen akkor, ha a vizsgáló keze nem képes megragadni az alany lábát. Ez a SOAR teszt jó megoldás lehet ezen korlátok leküzdésére.

Mivel ehhez a SOAR-teszthez csupán mérőszalagra és szögmérőre van szükség, széles körben alkalmazható a klinikai gyakorlatban, és nem igényel drága berendezéseket. A mérőszalag utalás használatával a teszt szabványosítható, így az idő múlásával a méréseket csak kismértékben befolyásolják a helyzetváltoztatások. A szögmérős méréssel együtt az ASIS-t és a PSIS-t kitapintottuk, és a kettő közötti vonal jelezte, hová helyezzük a szögmérő felső karját, arra merőlegesen. Így a teszt figyelembe vette a medencebillenés hatását.

A 3D-s mozgásrögzítés során a funkcionális csípőnyújtás mozgástartománya az esetek kb. 70%-ában nagyobb volt. A szerzők szerint a különbséget tanulási görbe okozhatta. Továbbá, a törzs mozgása elmozdíthatta a bőr alatti markereket, ami csökkenthette a különbséget. Ez valóban érvényes?

A 3D-s mozgásrögzítéssel az esetek kb. 70%-ában nagyobb funkcionális csípőnyújtási mozgástartományt kaptunk. A szerzők szerint ezt a különbséget tanulási görbe is okozhatta. A törzs mozgása is elmozdíthatta a bőrt a markerek alatt, ami csökkenthette a különbséget. Valóban érvényes mérés ez? Ezek alapján az eredmények alapján valószínűleg nem. Viszont, ha figyelembe vesszük a szerzők megjegyzéseit, a jövőbeni orvosi képalkotó vizsgálatok megváltoztathatják ezt a következtetést.

Beszélj hozzám szakértőként

A 95%-os intrarater konfidencia intervallum alsó határértékei jó megbízhatóságra utalnak. Az átlagos ICC és a felső határértékek kiváló intrarater megbízhatóságot mutatnak. Az interrater megbízhatóság esetében az átlagos ICC jó volt, de a konfidencia intervallum alsó határa gyenge, míg a felső határ kiváló megbízhatóságot mutat. Úgy tűnik, sokkal nagyobb pontosságot érhetsz el, ha a mérést csak 1 vizsgáló végzi (mivel az intrarater megbízhatóság konfidencia intervalluma szűkebb). A különböző vizsgáló személyek közötti összehasonlítás sokkal szélesebb konfidencia intervallumot eredményez, ezért ez a közvetlen összehasonlítás korlátozott lehet.

Értékeljük a mérések randomizált sorrendjét és a független értékelést, amelyet két vizsgáló végzett, akik nem ismerték az eredményt (egy további vizsgáló olvasta fel és jegyezte le a goniométer eredményeit).

Fontos megjegyeznem, hogy ezeknél az eredményeknél a minimális lényeges különbség csekélynek tűnik. Azonban vedd figyelembe, hogy a csípő extensio ROM egy kis mozgás, körülbelül 30°-os teljes ROM-mal. Tehát egy 3-4°-os minimálisan fontos különbség kicsinek tűnik, de a teljes csípő extensio ROM-hoz képest ez több mint 10%-ot jelent. Ezért már egy 10%-os változást kell elérned ebben a mértékben ahhoz, hogy értelmezni tudd az eredményt.

Fő üzenetek

Ahelyett, hogy független vizsgáztatók eredményeit vetnénk össze, úgy tűnik, a SOAR teszt képes konzisztens eredményeket produkálni, ha egyetlen vizsgáztató használja. Ezért úgy tűnik, hogy ez a teszt releváns longitudinális mérőszám lehet a zárt láncú csípőnyújtás mérésére, nyomon követve az időbeli változásokat. Jegyezz meg egy 3-4°-os minimálisan fontos különbséget, az ez alatti változások nem tükrözik a csípőnyújtás valódi változásait a mozgástartományban. A jövőbeli tanulmányoknak azt kell megvizsgálniuk, hogy ez a teszt valóban a funkcionális csípőnyújtás mozgástartományának érvényes mérőszáma-e, mivel számos probléma miatt az ebben a tanulmányban mért validitás sérülhet.

Referencia

Grimes J, Wager J, Goldfarb J, Bauer P, Ferraro P, Loken M, Lynch R, Stegmann T. Előzetes tanulmány a Posterior Standing Overhead Arm Reach (SOAR) teszt megbízhatóságáról és validitásáról, mint a funkcionális csípőnyújtás mozgásának mérőszáma. Musculoskelet Sci Pract. 2022 május 25;61:102589. doi: 10.1016/j.msksp.2022.102589. Epub megjelenés előtt. PMID: 35661575.