Ellen Vandyck
Kutatásvezető
A testmozgás számos előnnyel jár. A testmozgás segít a betegségek és a kapcsolódó komorbiditások megelőzésében. Fontos szerepet játszhat a különböző egészségügyi állapotok másodlagos és harmadlagos prevenciójában is. Nemrégiben blogot tettünk közzé a csontritkulásban szenvedők testmozgásáról. Bemutatunk egy tanulmányt, mely megválaszolja, hogy a testmozgás hasznos vagy káros-e a különböző egészségügyi állapotokkal élőknél. Mire jutottunk? Javíthatja-e a testmozgás a magas vérnyomásban, cukorbetegségben és szív- és érrendszeri betegségben szenvedők állapotát a szokásos ellátás mellett?
Ahhoz, hogy tudd, mozgásra kell-e ösztönöznöd a magas vérnyomásban, 2-es típusú cukorbetegségben és szív- és érrendszeri rendellenességekben szenvedőket, először azt kell megvizsgálnunk, hogy a szokásos egészségügyi ellátáshoz képest van-e további előnye a testmozgásnak ezeknél az állapotoknál. Ezért végeztük el ezt a szisztematikus áttekintést.
A kérdés megválaszolásához randomizált, kontrollált vizsgálatokat vontunk be, melyek a szokásos ellátáshoz adott gyakorlatok hatásait vizsgálták a szokásos ellátással összehasonlítva. A résztvevőknél magas vérnyomás, 2-es típusú cukorbetegség vagy szív- és érrendszeri betegség volt diagnosztizálva. A fő érdeklődési körünk a teljes halálozás, a súlyos mellékhatások és az életminőség voltak.
A keresés 248 cikket eredményezett, melyek 21 633 résztvevőt vizsgáltak. A vizsgálati minta főként szív- és érrendszeri betegséggel diagnosztizált személyekből állt (76,2%). A 2-es típusú cukorbetegség és a magas vérnyomás a minta kisebbségét alkotta, 16,5%, illetve 6,5%-kal. A tanulmányok fele a dinamikus aerob gyakorlatok hatásait vizsgálta. A tanulmányok tíz százaléka a dinamikus, terheléses edzés hatásait vizsgálta, közel negyede pedig kombinált mozgásformákat tanulmányozott. A medián intervenciós időszak 3 hónap volt, az utánkövetés pedig többnyire 6 hónap.
98 vizsgálatban 12 976 résztvevővel a teljes mortalitást vizsgáltuk elsődleges eredményként. A kísérleti csoportban 6,5% hunyt el, szemben a szokásos ellátásban részesülők 8,3%-ával. A szokásos ellátáshoz hozzáadott testmozgás 0,82-es kockázati arányt eredményezett, ami 18%-os előnyös kockázatcsökkenést jelent a korai halálozás esetén.
A súlyos mellékhatások eredményeinek mérlegelése után 150 vizsgálatot vontunk be 16 241 résztvevővel. A résztvevők 6,8%-a, aki edzett, súlyos mellékhatásról számolt be, szemben a szokásos ellátást kapó csoportok 9,2%-ával. Így az edzés és a szokásos ellátás kombinálásakor a kockázati arány 0,79 lett, ami azt jelenti, hogy az edzéscsoportban a résztvevők 21%-kal kevesebb súlyos mellékhatásról számoltak be.
96 vizsgálatban 7676 résztvevővel az életminőséget vizsgáltuk. 7 különböző skálát használtunk az életminőség meghatározására. A szokásos ellátáshoz hozzáadott testmozgás javította az életminőséget a 7 skála közül 4-nél. Ezek a skálák az SF36 mentális és fizikai összetevői, a Barthel napi aktivitás index és a Minnesota Szívelégtelenség kérdőív voltak. Ezeken a skálákon a testmozgás jelentős életminőség-növekedést mutatott, de csak a Barthel index haladta meg az előre meghatározott, klinikailag fontos különbséget.
Másodlagos eredmények: szív- és érrendszeri halálozás, szívinfarktus és stroke. Ezek 3 lehetséges akadályt gördítenek a mozgás elé, mivel az emberek gyakran félnek, hogy a testmozgás rontja az egészségi állapotukat. A vizsgálat 0,75-ös szignifikáns kockázati arányt állapított meg a szív- és érrendszeri halálozás tekintetében, vagyis a mozgásban résztvevőknél 25%-kal csökkent a kockázat a szokásos ellátásban részesülőkhöz képest. A másik 2 másodlagos kimenetel nem ért el szignifikáns eredményt.
Viszonylag rövid beavatkozási időszakot alkalmaztunk. Ez átlagosan 3 hónapig tartott. Ráadásul az edzés mennyisége alacsony volt. Hetente átlagosan 135 percig tartott. Ez nagyszerű eredmény, ami motiválhatja pácienseidet: nem kell évekig edzeniük a jótékony hatásokhoz. Mindössze 3 hónap, heti 135 perc edzés után máris jelentős kockázatcsökkenés tapasztalható.
A szerzők megemlítették, hogy ez a kockázatcsökkentés olyan magas, mint a gyógyszeres beavatkozásokkal elért szisztolés vérnyomás 10 Hgmm-rel történő csökkentésének hatása. Valóban könnyebb bevenni egy tablettát naponta, de ezeknek a gyógyszeres kezeléseknek sokkal több mellékhatása van, mint a testmozgásnak...
Fontos megemlítenünk, hogy a tanulmány eredményeit mérsékelt bizonyítékok támasztják alá. A torzítás kockázata magas volt az összes okból eredő halálozás, a súlyos mellékhatások és a kardiovaszkuláris halálozás esetén. Ez főként a résztvevők elvakításának hiányából (ami nehéz a gyakorlati vizsgálatokban), valamint a randomizáció, az allokáció elrejtésének és az utánkövetés során bekövetkezett veszteségek elégtelen jelentéséből adódott. Ez nem azt jelenti, hogy a vizsgálatok rosszul teljesítettek volna ezekben a szempontokban, inkább azért kapták ezt a pontszámot, mert nem számoltak be róla, és így a szisztematikus áttekintés nem tudta értékelni, hogy helyesen hajtották-e végre. Mindazonáltal, mindhárom eredménynél alacsony volt a heterogenitás (0%). Fontos, hogy a vizsgálatok többsége a dinamikus aerob gyakorlatokat tanulmányozta, ezért a bizonyítékok valószínűleg ezekre a képzési formákra irányulnak majd.
Ha szokásos egészségügyi ellátás mellett hetente körülbelül 2 órát edzel, csökken a súlyos mellékhatások és a halálozás kockázata magas vérnyomás, 2-es típusú cukorbetegség vagy szív- és érrendszeri betegség esetén. Ebben a tanulmányban az aerob edzés volt a leggyakoribb, ezt követte az aerob és az izomerő edzés kombinációja. Tehát a testmozgás biztonságos ebben a csoportban, és a szokásos egészségügyi ellátáson kívül a testmozgás javíthatja az ezen állapotokkal élők ellátását.
Szerezze meg a 6 nagy felbontású posztert, amelyek a sportban való felépülés fontos témáit összegzik, és kihelyezhetők a klinikán vagy az edzőteremben.