Bemutatkozás

Az időseknél gyakori szövődmény a distalis radius törés, ami esésekkel társul. Az előfordulási gyakoriság az elkövetkezendő években várhatóan emelkedni fog. Jelenleg még nem állnak rendelkezésre bizonyítékokon alapuló rehabilitációs beavatkozások, ami meglepő, mivel a distalis radius törések előfordulási gyakorisága várhatóan növekedni fog. Ha zárt repozíciót választunk, ezt általában gipszrögzítés, majd gyógytorna beutaló vagy egyéni gyakorlatok követik. A distalis radius törés rehabilitációjával kapcsolatos korábbi kutatások vegyes eredményeket mutattak, ami hosszú távú összehasonlító tanulmányok szükségességét vetette fel. Reid és munkatársai 2020-ban megállapították, hogy a mozgással kombinált mobilizáció hozzáadása a gyakorlatokhoz és a tanácsadáshoz felgyorsította a felépülést a supinációs mobilitás terén. Ez ellentmondott Wakefield és Watt 2000-ben megjelent korábbi tanulmányainak eredményeinek, amelyek megkérdőjelezték a gyógytorna kezelés szükségességét. Ezért a jelenlegi RCT arra irányult, hogy megértsük a distalis radius törés legjobb rehabilitációs módszerét a gipszelés után, összehasonlítva, hogy a felügyelt gyógytorna, amely gyakorlatokból és mobilizációs technikákból áll, hatékonyabb-e, mint az otthoni gyakorlatprogram, amely egyéni gyakorlatokból áll.

Módszerek

A tanulmány célja annak megállapítása, hogy a felügyelt gyógytorna hatékonyabb-e a distalis radius törés rehabilitációjában, mint az otthoni gyakorlatok a 60 év feletti páciensek funkcionális javulása és fájdalomcsillapítása érdekében.

Tervezés és beállítás: Egy egyvak, randomizált, kontrollált vizsgálatot végeztünk a chilei Santiago városában található San Borja Arriaran klinikai kórházban. Etikai jóváhagyást kaptunk, és a vizsgálatot előre regisztráltuk.

Résztvevők: A tanulmányban 74, 60 év feletti beteg vett részt, akiknél A3 extraartikuláris, többszörös szárkapocscsont-törés fordult elő. A kizárási feltételek közé tartozott minden sebészeti beavatkozás a distalis radius törésének helyreállítására/rögzítésére, a gipsz eltávolítása utáni komplikációk (mint például a CRPS), vagy a kognitív károsodások.

Intervenciók: Véletlenszerűen osztottuk a résztvevőket két csoportba:

• Felügyelt gyógytorna csoport: Résztvevőink 6 héten át, hetente kétszer aktív csukló- és kézgyakorlatokat, ízületi mobilizációt és motoros készségfejlesztést kaptak felügyelet mellett.
• Otthoni gyakorlat program csoport: 6 héten át fájdalomcsökkentésre, passzív és dinamikus izom gyakorlatokra összpontosító, otthoni edzésprogramot adunk.

A felügyelt gyógytorna csoport egy strukturált, 6 hetes programban vett részt, heti kétszeri, összesen tizenkét alkalommal. Minden alkalom több részből állt, melyek a csukló és a kéz működésének javítását, a fájdalom csökkentését és az általános mobilitás növelését célozták meg.

1. Minden alkalom elején 15 percig aktív csukló- és kézgyakorlatokat végeztünk egy 34°C-os örvényfürdőben. A meleg víz segített növelni az ízületek mobilitását és csökkenteni a merevséget, felkészítve az ízületeket és az izmokat a későbbi beavatkozásokra.
2. A whirlpool gyakorlatok után ízületi mobilizációs technikákat alkalmaztunk. Az első két hétben Maitland-technikát alkalmaztunk (II. vagy III. fokozat). Ez a technika egy másodpercenkénti ciklust tartalmazott egy percig, melynek célja az ízületi mobilitás javítása és a fájdalomcsillapítás volt. A hátralévő négy hétben a Kaltenborn-módszert alkalmaztuk, mely tartós I. fokozatú csúsztatási mobilizációt foglalt magában. Ezeket a mobilizációkat anteroposterior és posteroanterior irányban végeztük, a distalis radiust semleges helyzetben stabilizálva, megőrizve az ízületi integritást és fokozva a mobilitást.
3. Ezenkívül minden alkalommal a kézfunkció és a koordináció javítására szabott motoros készségfejlesztő gyakorlatokat végeztünk. Ezek a gyakorlatok vizuális nyomás biofeedbackkel ellátott, kontrollált szorítóerő-gyakorlatokból, az első interosseális tér precizitására összpontosító fordított darts-dobó gyakorlatokból és lapocka retrakciós gyakorlatokból álltak. A fájdalom és az izomfáradtság elkerülése érdekében a betegek rövid ideig tartó, alacsony intenzitású ismétlésekkel végezték ezeket a gyakorlatokat, minden gyakorlatot 8-10 alkalommal elvégezve, minden feladatot öt másodpercig tartva, és a feladatok között 10-30 másodpercig pihenve.

A otthoni gyakorlatok csoportja egy 6 hetes programot követett, mely során naponta végezte a gyakorlatokat otthon. Kezdetben minden páciens találkozott egy gyógytornásszal, aki részletes útmutatást adott a gyakorlatokhoz. A program három fázisra oszlott, melyek körülbelül két hetet öleltek fel.

1. Az első két hétben a gyakorlatok a fájdalom csökkentésére és az ödéma kontrollálására összpontosítottak. Finom gyakorlatokat végeztünk, mint például ujjnyújtás és -terpesztés, szorítóerő-gyakorlatok, alkar nyújtása, valamint a könyök hajlítása és nyújtása. A kar abdukcióját/addukcióját és kifelé/befelé rotációját is végeztük a váll mobilitásának fenntartása érdekében.
2. A harmadik és negyedik héten a hangsúly a korai aktív mozgásokra helyeződött terhelés nélkül, folytatva a korábban bevezetett ujj- és szorítóerő gyakorlatokat, valamint beépítve az alkar-, könyök- és karmozgásokat az ízületi mobilitás és az izomerő további fokozása érdekében.
3. Az utolsó két hétben dinamikus izomgyakorlatokat végeztünk könnyű terheléssel, hogy erősítsük a csuklót és a kezet, és javítsuk azok funkcionális használatát. A betegek folytatták a korábbi gyakorlatokat, miközben fokozatosan növelték az intenzitást.

Végezz otthon naponta egyórás gyakorlást! A gyógytornászok hetente telefonon ellenőrzik a gyakorlatok gyakoriságát és adagolását

Eredményességi mutatók: A fő eredmény a csukló- és kézfunkció volt, melyet a Patient-Rated Wrist Evaluation (PRWE) segítségével értékeltünk. A 100-as érték a legrosszabb funkcionális eredményt jelenti, míg a 0 a korlátozottság hiányát. A minimális klinikailag releváns különbség (MCID) 15 pont. Másodlagos eredmények közé tartozott a fájdalom intenzitása (VAS), a szorítóerő és a csukló feszítő-hajlító aktív mozgástartománya.

Eredmények

A felügyelt gyógytorna csoportban jelentősen nagyobb javulást tapasztaltunk a csukló működésében 6 hét és 1 év után, mint az otthoni gyakorlatokat végző csoportban. 2 év elteltével a különbség csökkent, és csak kisebb javulást láttunk a felügyelt gyógytorna javára.

Másodlagos eredmények:

• Fájdalom intenzitása: Mindkét csoport fájdalomcsökkenést jelentett, de a felügyelt gyógytorna csoportnál jelentősebb volt a csökkenés 6 hét és 1 év után. 2 évre a különbség minimálisra csökkent.
• Mozgástartomány: A felügyelt gyógytornacsoportnál nagyobb javulás volt tapasztalható a csukló hajlításában és nyújtásában 6 hét és 1 év elteltével. Ez a hatás 2 év alatt csökkent.
• Szorítóerő: A felügyelt gyógytorna csoport jelentős izomerő növekedést ért el a 2 éves utánkövetés során.

Kérdések és gondolatok

A vizsgálat rávilágít a felügyelt distalis radius törés utáni rehabilitáció fontosságára, mely rövid (6 hét) és középtávon (1 év) javítja a csukló funkcióit. A distalis radius törések természetes lefolyását vizsgálva, a tanulmányok a törés után egy évvel a mozgástartomány és a fogáserő csökkenését mutatják. Az emberek tizenhat százaléka még 1 év után is fájdalomról számol be. Ezt szem előtt tartva, láthatod, mennyire fontos a funkcionális eredmények javítása és a fájdalom csökkentése az első évben, ahogy azt a felügyelt gyógytornát követő intervenciós csoportban is látható.

Miért csökkentek a csoportok közötti különbségek, melyek az intervenciós csoport javára váltak a 2 éves hosszú távú utánkövetés során? A fő eredményt figyelembe véve, az otthoni gyakorlat program csoportjában résztvevők 45,9 pontot értek el 6 hét után, míg az intervenciós csoportban 27,3 pontot értek el. Ez nagy, 15 pontot meghaladó csoportok közötti különbséghez vezetett. Azonban a kiindulási értékeket egyik csoportnál sem említették. Ezért nem tudhatjuk, hogy volt-e hatalmas különbség a csoportok között a kiinduláskor, ami ilyen csoportok közötti különbséghez vezetett. Az is elképzelhető, hogy az otthoni gyakorlatokat végző csoport egyáltalán nem javult a kiindulási helyzettől számított 6 hét alatt, ami a csoportok közötti különbséget eredményezte. Ezért némi kétség továbbra is fennáll. Mivel a kiindulási értékek nem szerepeltek a cikkben, tisztázni kell, hogy mely pontszámokkal kezdték a csoportok. Elképzelhető, hogy a kontrollcsoport sokkal rosszabb pontszámokkal kezdte a vizsgálatot, mint az intervenciós csoport, és ezt a bizonytalanságot figyelembe kell venni.

Beszélj hozzám szakértőként

A tanulmányt előzetesen regisztráltuk, a beavatkozásokat pedig a CONSORT nyilatkozatnak megfelelően ismertettük. Két külső értékelő és a statisztikus nem tudta, ki melyik csoportba tartozik, a beavatkozásokat végző gyógytornász és a résztvevők viszont igen. A beavatkozásokat úgy szabványosítottuk, hogy minden páciens ugyanazt a kezelést kapja.

Ez a tanulmány rávilágít, hogy az idősebb, distalis radius töréses betegek korai rehabilitációjában fontos a felügyelt gyógytorna protokoll. Fontos, hogy a tanulmány megállapításai a nem-sebészeti kezelésben részesülő, extra-artikuláris distalis radius töréses idősekre vonatkoznak. A minta homogenitása, különösen a sebészileg kezelt törések kizárása, korlátozza az általánosíthatóságot minden distalis radius töréses betegre.

Az utánkövetés azt mutatja, hogy bár a gyógytorna eleinte sokat segít, a hatása idővel csökken. A tartós izomerő-javulás azt sugallja, hogy a célzott funkcionális terápia hosszabb távon is eredményes lehet.

Ez a tanulmány értékes bizonyítékot nyújt a klinikai döntéshozatalhoz. Javasoljuk a korai, felügyelt gyógytornát időseknél a distalis radius törésének rehabilitációjában.

Egyetlen beteg sem esett ki a kontrollált tanulmányból, ami azt mutatja, hogy a beavatkozások kivitelezhetőek voltak a résztvevő betegek számára.

Fő üzenetek

A gipszrögzítés utáni konzervatív radius distalis törés rehabilitációja rövid és hosszú távon is a felügyelt gyógytornát részesíti előnyben. 2 év elteltével az intervenciók közötti különbség eltűnt, és csak a szorítóerő volt még szignifikánsan jobb az intervenciós csoportban. Ez a tanulmány kiemeli a felügyelt rehabilitáció fontosságát a distalis radius törésekkel küzdő idős betegeknél az optimális rövid és középtávú funkcionális eredmények és a fájdalomcsillapítás elérése érdekében. Bár az otthoni gyakorlatprogramok hasznosak lehetnek, a felügyelt foglalkozások jobb korai szakaszbeli javulást biztosítanak. Azonban nem volt egyértelmű, hogy mik voltak az elsődleges eredmény kiindulási pontszámai, és ezt a korlátozást figyelembe kell venni.

Referencia

Gutiérrez-Espinoza, H., Gutiérrez-Monclus, R., Román-Veas, J., Valenzuela-Fuenzalida, J., Hagert, E., & Araya-Quintanilla, F. (2024). Felügyelt gyógytorna hatékonysága otthoni gyakorlatprogrammal szemben distalis radiustörésben szenvedő betegeknél: 2 éves utánkövetéses, randomizált, kontrollált vizsgálat. Gyógytorna. 2024