Bemutatkozás

A dysphagia, vagyis a nyelési nehézségek számos neurológiai állapot (például ALS és Parkinson-kór) esetén jelen lehetnek, amelyekkel a gyógytorna során gyakran találkozunk. Ezeket a nyelési problémákat általában logopédus kezeli, de mivel ezek a betegek a gyógytorna rendelőt is felkeresik a kapcsolódó komorbiditások miatt, érdemes lenne megvizsgálni, hogy a mi szakmánk hogyan tudná támogatni a nyelési rehabilitációt. Cikkünk célja a cranio-cervicalis hajlító gyakorlatok hatásának vizsgálata a suprahyoid izmok aktiválására a nyelés során.

Módszerek

Nyolcvan, 17–29 év közötti egészséges résztvevőt vontunk be ebbe a randomizált, kontrollált vizsgálatba. Az Étkezési Értékelő Eszköz 10-en kevesebb, mint 3 pontot értél el, ami egy önértékelős, tünetspecifikus eredmény mérőeszköz diszfágiára. A 3 pont feletti eredmény a nyelési funkció zavarát jelzi. A 3 alatti eredmény megerősítette, hogy résztvevőink nyelési funkciója normális.

A beavatkozás 4 hetes cranio-cervicalis hajlító gyakorlatokból állt. Ezt a tréninget heti 5 alkalommal, 20-30 percig végeztük. Eközben a kontrollcsoport semmilyen beavatkozásban nem részesült. Az edzés során bólintással végeztünk hajlító mozgást a felső nyaki gerincen, és 10 másodpercig tartottuk. Ezt 10-szer ismételtük, 3-5 másodperces szünetekkel. Ha a résztvevő 10 ismétlésből álló, 10 másodperces kontrakciót helyesen tudta tartani, a következő szintre léptünk. A stabilizátor nyomását fokozatosan növeltük 20-30 Hgmm-ről, 2 Hgmm-es lépésekben. Így a progresszió 20 Hgmm-ről 22 Hgmm-re, majd 24 Hgmm-re stb. történhetett, amíg el nem értük a 30 Hgmm-es szintet.

Az eredmény mérőszámai a következők:

• A Cranio-cervicalis Flexiós Teszt (CCFT): A CCFT során a mély nyaki izmok (M. Longus Capitis és M. Longus Colli) kontrollját és állóképességét vizsgáljuk. A nyaki gerinc alá, a fülcimpa és az áll közé egy nyomásérzékelőt (Stabiliser) helyezünk, miközben hanyatt fekszel. A nyomásérzékelőt 20Hgmm-re állítjuk, majd felfújjuk. Bólintó mozgást végzel, amit mi ellenőrzünk, biztosítva a helyes kivitelezést a felületes izmok aktiválása nélkül.
• A tragus-fal távolság: Ezzel a teszttel mérjük, mennyire előrehelyezett a fejed. Helyezkedj háttal a falhoz úgy, hogy a lapockáid és a feneked is érintkezzen a fallal, a sarkaid pedig 10 centiméterre legyenek a faltól. Ebben a pozícióban húzd be az állad, amennyire csak tudod. Mérd meg a távolságot a tragus és a fal között.
• Goniométerrel mérjük a nyaki mozgástartományt hajlítás, nyújtás, lateralis hajlítás és rotáció esetén.
• A nyaki izomerőt a Kendall manuális izomerő-vizsgálat segítségével mértük. Az izomerőt 0-5 skálán értékeltük a Kendall-módszerrel, ami összehasonlítható az Orvosi Kutatási Tanács (MRC) módszerével.

• A suprahyoid izmok (M. Digastricus, M. Mylohyoideus, M. Stylohyoideus, M. Geniohyoideus) aktiválását felületi EMG-vel értékeltük.
  • Értékeljük az izmok maximális önkéntes izometrikus összehúzódását (MVIC): 6 másodpercig állkapcsod a vizsgáló által kifejtett állandó terheléssel szemben, amilyen erősen csak tudod.
  • Ezután a nyelvcsonti izmok aktiválását értékeltük nyelési feladat során. A résztvevőket arra kértük, hogy nyeljenek le 10 ml vizet egyszerre, ahogy az gyakran történik diszfágia szűrés során. Az EMG jeleket rögzítettük e feladat közben.

A CCFT-ből kiszámítjuk az aktiválási pontszámot és a teljesítményindexet. Az aktiválási pontszám a 10 másodperces, helyesen végrehajtott ismétlések száma. A teljesítményindexet a nyomásnövekedés és a helyes ismétlések számának szorzataként számítjuk ki. Például, ha egy résztvevő eléri a 24 Hgmm-es szintet, és 6-szor helyesen tartja 10 másodpercig, a teljesítményindex 4×6=24. Ha a 30 Hgmm-es nyomásszintet 10 helyes, 10 másodperces ismétléssel érjük el, a teljesítményindex eléri a maximum 10×10=100-at.

Eredmények

Vizsgáljuk meg az eredményeket! A cranio-cervicalis hajlító gyakorlatok javíthatják a nyelési funkciót? Nyolcvan egészséges személyt vontunk be. A beavatkozási és kontrollcsoport résztvevői azonosak voltak a kiinduláskor.

A vizsgálat elején az aktiválási pontszám a kontrollcsoportban 2,15, a beavatkozási csoportban pedig 2,54 volt. A csoportok közötti különbség az aktiválási pontszámban 3,41 volt a négy hét után.

A számított teljesítményindex azt mutatta, hogy a csoportok közötti különbség a beavatkozási csoport javára billent, 23,7-es növekedéssel (95% CI 18,93-28,47) a kiindulási állapottól a 4. hétig.

Mindkét csoportban csökkent az előrehelyezett fejtartás. A csoportok közötti különbség -0,89 volt (95% CI -1,11 és -0,66 között).

A nyaki mozgástartományban nem találtunk különbséget a csoportok között, kivéve a bal rotációt. Az intervenciós csoportban szignifikánsan nagyobb volt az izomerő a feszítők esetében.

Az EMG-elemzések alapján a tanulmány kimutatta, hogy a suprahyoid izmok csúcsamplitúdója -8,54-gyel csökkent (95% CI -15,17 -től -1,91-ig). A suprahyoid átlagos amplitúdó -6,09-cel csökkent (95% CI -10,01 -től -2,17-ig), mindkét eredmény a beavatkozási csoportnak kedvez.

Kérdések és gondolatok

Mikor végezzük helytelenül a cranio-cervicalis hajlító mozgást? A szerzők világosan leírták a tanulmányukban. A szerzők szerint a teszt akkor értékelhető helytelenül, ha:

• A nyomás kezdetben több mint 2 Hgmm-rel nő
• Túl gyorsan végzed a mozgást
• A felületes izmok összehúzódnak
• A nyomás nem tér vissza a kiindulópontra, amikor a résztvevő ellazul
• Lordózis megszűnik, vagy a páciens felemeli a fejét

A cranio-cervicalis hajlítási gyakorlatok során figyelj a helytelen kivitelezésre!

A tanulmány jelentős eltéréseket talált a beavatkozási csoport javára a cranio-cervicalis hajlító gyakorlatok kivitelezésében (aktiválás és teljesítmény pontszámok), a tragus-fal távolságban, a bal oldali rotációban és a feszítő izmok izomerejében. Az EMG analízis kimutatta, hogy kevesebb suprahyoid izom aktiválására volt szükség a nyelési feladat során. Úgy tűnik, a cranio-cervicalis hajlító gyakorlatok javítják a nyelési funkciót.

A nyaki gerinc mozgástartományában nem tapasztaltunk javulást, kivéve a balra történő rotációt, de mivel ez volt az egyetlen javuló eredmény, valószínűleg I. típusú hiba történt.

A beavatkozási csoportban enyhe javulást észleltünk a előrehelyezett fejtartás terén. Tudomásunk szerint a tragus-fal távolság minimálisan klinikailag fontos különbsége (MCID) nem meghatározott egészséges populációk esetében. A legtöbb kutatás ankylosing spondylitisben szenvedőkre összpontosít, és ebben a mintában általában 1-2 centiméteres javulást tekintjük MCID-nek.

Észrevehetően nőtt a nyaki extenzorok ereje, de mivel ezt nem dinamometriával mérték, az eredmények értelmezése bizonytalan. Köztudott a kapcsolat a felső nyaki gerinc hajlítása és az alsó nyaki gerinc nyújtása között. A felső nyaki gerinc mély nyakhajlítóinak használata hozzájárulhatott az alsó nyaki gerinc extenzorainak hatékonyabb használatához, elősegítve a nyújtást. Az is lehet, hogy nem megfelelően végezték a mély felső nyaki hajlítást, ehelyett nyaki extensiot végeztek, ezért javult a nyaki extenzorok ereje. Nem említették, hogy felügyelték-e a beavatkozást, így tükrözheti a mély nyaki hajlító gyakorlat helytelen végrehajtását.

A suprahyoid izmok aktiválásának csökkenése azt jelenti, hogy kevesebb motoros egységre van szükség ugyanazon nyelési feladat elvégzéséhez. Ez egy fontos felfedezés a neurológiai rendellenességekkel küzdők számára.

Beszélj hozzám szakértőként

A kontrollcsoport semmilyen beavatkozást nem kapott. Randomizálás előtt tudták a vizsgálat célját és a lépéseit? Ha tudták, valószínűleg nem számítottak volna előnyökre, amikor a semmittevő csoportba kerültek. Ebben az esetben a beavatkozási csoport számára logikus lenne elvárni, hogy a cranio-cervicalis flexiós gyakorlatok javítsák a nyelési funkciót.

A cikk nem említi, hogy a beavatkozás felügyelet alatt zajlott-e, vagy otthon végezték-e. Így nem jelenthetjük ki biztosan, hogy a gyakorlatokat helyesen végezték-e el, vagy a kutatók korrigálták-e azokat.

Az objektív izomerő mérések hiánya befolyásolhatja az eredményeket. Ugyanaz a vizsgáló végezte a kezeléseket és a felméréseket, ami torzíthatja az eredményeket. A randomizációs eljárásról kevés részletet közöltek.

Fő üzenetek

A nyelést segítő suprahyoid izmok hatékonysága fokozható a mély nyaki hajlító izmok tréningjével. Ez a beavatkozás segíthet a nyelési zavarokkal küzdő embereknek, mint például a neurológiai rendellenességekben szenvedők. A mély nyaki hajlító izmok teljesítménye javul, ami a felső nyaki gerinc jobb stabilizációját tükrözi a nyelési feladat során, csökkentve a suprahyoid izmok aktiválásának szükségességét. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy az áll-le pozícióban történő nyelés hatékonyabb és csökkenti a aspiráció kockázatát. Tehát, a cranio-cervicalis hajlító gyakorlatok javítják a nyelési funkciót ebben az egészséges populációban.

Referencia

Toksal Uçar A, Yalçın AI, Cetin H, Bostan G, Bilgin S. A cranio-cervicalis hajlító izmok állóképességi tréningjének hatása a suprahyoid izmok aktiválására egészséges felnőtteknél: Egy randomizált, kontrollált vizsgálat. J Oral Rehabil. 2024 ápr. 25. doi: 10.1111/joor.13703. Epub nyomtatás előtt. PMID: 38661347.