Ellen Vandyck
Kutatásvezető
A dysphagia, vagyis a nyelési nehézségek számos neurológiai állapot (például ALS és Parkinson-kór) esetén jelen lehetnek, amelyekkel a gyógytorna során gyakran találkozunk. Ezeket a nyelési problémákat általában logopédus kezeli, de mivel ezek a betegek a gyógytorna rendelőt is felkeresik a kapcsolódó komorbiditások miatt, érdemes lenne megvizsgálni, hogy a mi szakmánk hogyan tudná támogatni a nyelési rehabilitációt. Cikkünk célja a cranio-cervicalis hajlító gyakorlatok hatásának vizsgálata a suprahyoid izmok aktiválására a nyelés során.
Nyolcvan, 17–29 év közötti egészséges résztvevőt vontunk be ebbe a randomizált, kontrollált vizsgálatba. Az Étkezési Értékelő Eszköz 10-en kevesebb, mint 3 pontot értél el, ami egy önértékelős, tünetspecifikus eredmény mérőeszköz diszfágiára. A 3 pont feletti eredmény a nyelési funkció zavarát jelzi. A 3 alatti eredmény megerősítette, hogy résztvevőink nyelési funkciója normális.
A beavatkozás 4 hetes cranio-cervicalis hajlító gyakorlatokból állt. Ezt a tréninget heti 5 alkalommal, 20-30 percig végeztük. Eközben a kontrollcsoport semmilyen beavatkozásban nem részesült. Az edzés során bólintással végeztünk hajlító mozgást a felső nyaki gerincen, és 10 másodpercig tartottuk. Ezt 10-szer ismételtük, 3-5 másodperces szünetekkel. Ha a résztvevő 10 ismétlésből álló, 10 másodperces kontrakciót helyesen tudta tartani, a következő szintre léptünk. A stabilizátor nyomását fokozatosan növeltük 20-30 Hgmm-ről, 2 Hgmm-es lépésekben. Így a progresszió 20 Hgmm-ről 22 Hgmm-re, majd 24 Hgmm-re stb. történhetett, amíg el nem értük a 30 Hgmm-es szintet.
Az eredmény mérőszámai a következők:
A CCFT-ből kiszámítjuk az aktiválási pontszámot és a teljesítményindexet. Az aktiválási pontszám a 10 másodperces, helyesen végrehajtott ismétlések száma. A teljesítményindexet a nyomásnövekedés és a helyes ismétlések számának szorzataként számítjuk ki. Például, ha egy résztvevő eléri a 24 Hgmm-es szintet, és 6-szor helyesen tartja 10 másodpercig, a teljesítményindex 4×6=24. Ha a 30 Hgmm-es nyomásszintet 10 helyes, 10 másodperces ismétléssel érjük el, a teljesítményindex eléri a maximum 10×10=100-at.
Vizsgáljuk meg az eredményeket! A cranio-cervicalis hajlító gyakorlatok javíthatják a nyelési funkciót? Nyolcvan egészséges személyt vontunk be. A beavatkozási és kontrollcsoport résztvevői azonosak voltak a kiinduláskor.
A vizsgálat elején az aktiválási pontszám a kontrollcsoportban 2,15, a beavatkozási csoportban pedig 2,54 volt. A csoportok közötti különbség az aktiválási pontszámban 3,41 volt a négy hét után.
A számított teljesítményindex azt mutatta, hogy a csoportok közötti különbség a beavatkozási csoport javára billent, 23,7-es növekedéssel (95% CI 18,93-28,47) a kiindulási állapottól a 4. hétig.
Mindkét csoportban csökkent az előrehelyezett fejtartás. A csoportok közötti különbség -0,89 volt (95% CI -1,11 és -0,66 között).
A nyaki mozgástartományban nem találtunk különbséget a csoportok között, kivéve a bal rotációt. Az intervenciós csoportban szignifikánsan nagyobb volt az izomerő a feszítők esetében.
Az EMG-elemzések alapján a tanulmány kimutatta, hogy a suprahyoid izmok csúcsamplitúdója -8,54-gyel csökkent (95% CI -15,17 -től -1,91-ig). A suprahyoid átlagos amplitúdó -6,09-cel csökkent (95% CI -10,01 -től -2,17-ig), mindkét eredmény a beavatkozási csoportnak kedvez.
Mikor végezzük helytelenül a cranio-cervicalis hajlító mozgást? A szerzők világosan leírták a tanulmányukban. A szerzők szerint a teszt akkor értékelhető helytelenül, ha:
A cranio-cervicalis hajlítási gyakorlatok során figyelj a helytelen kivitelezésre!
A tanulmány jelentős eltéréseket talált a beavatkozási csoport javára a cranio-cervicalis hajlító gyakorlatok kivitelezésében (aktiválás és teljesítmény pontszámok), a tragus-fal távolságban, a bal oldali rotációban és a feszítő izmok izomerejében. Az EMG analízis kimutatta, hogy kevesebb suprahyoid izom aktiválására volt szükség a nyelési feladat során. Úgy tűnik, a cranio-cervicalis hajlító gyakorlatok javítják a nyelési funkciót.
A nyaki gerinc mozgástartományában nem tapasztaltunk javulást, kivéve a balra történő rotációt, de mivel ez volt az egyetlen javuló eredmény, valószínűleg I. típusú hiba történt.
A beavatkozási csoportban enyhe javulást észleltünk a előrehelyezett fejtartás terén. Tudomásunk szerint a tragus-fal távolság minimálisan klinikailag fontos különbsége (MCID) nem meghatározott egészséges populációk esetében. A legtöbb kutatás ankylosing spondylitisben szenvedőkre összpontosít, és ebben a mintában általában 1-2 centiméteres javulást tekintjük MCID-nek.
Észrevehetően nőtt a nyaki extenzorok ereje, de mivel ezt nem dinamometriával mérték, az eredmények értelmezése bizonytalan. Köztudott a kapcsolat a felső nyaki gerinc hajlítása és az alsó nyaki gerinc nyújtása között. A felső nyaki gerinc mély nyakhajlítóinak használata hozzájárulhatott az alsó nyaki gerinc extenzorainak hatékonyabb használatához, elősegítve a nyújtást. Az is lehet, hogy nem megfelelően végezték a mély felső nyaki hajlítást, ehelyett nyaki extensiot végeztek, ezért javult a nyaki extenzorok ereje. Nem említették, hogy felügyelték-e a beavatkozást, így tükrözheti a mély nyaki hajlító gyakorlat helytelen végrehajtását.
A suprahyoid izmok aktiválásának csökkenése azt jelenti, hogy kevesebb motoros egységre van szükség ugyanazon nyelési feladat elvégzéséhez. Ez egy fontos felfedezés a neurológiai rendellenességekkel küzdők számára.
A kontrollcsoport semmilyen beavatkozást nem kapott. Randomizálás előtt tudták a vizsgálat célját és a lépéseit? Ha tudták, valószínűleg nem számítottak volna előnyökre, amikor a semmittevő csoportba kerültek. Ebben az esetben a beavatkozási csoport számára logikus lenne elvárni, hogy a cranio-cervicalis flexiós gyakorlatok javítsák a nyelési funkciót.
A cikk nem említi, hogy a beavatkozás felügyelet alatt zajlott-e, vagy otthon végezték-e. Így nem jelenthetjük ki biztosan, hogy a gyakorlatokat helyesen végezték-e el, vagy a kutatók korrigálták-e azokat.
Az objektív izomerő mérések hiánya befolyásolhatja az eredményeket. Ugyanaz a vizsgáló végezte a kezeléseket és a felméréseket, ami torzíthatja az eredményeket. A randomizációs eljárásról kevés részletet közöltek.
A nyelést segítő suprahyoid izmok hatékonysága fokozható a mély nyaki hajlító izmok tréningjével. Ez a beavatkozás segíthet a nyelési zavarokkal küzdő embereknek, mint például a neurológiai rendellenességekben szenvedők. A mély nyaki hajlító izmok teljesítménye javul, ami a felső nyaki gerinc jobb stabilizációját tükrözi a nyelési feladat során, csökkentve a suprahyoid izmok aktiválásának szükségességét. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy az áll-le pozícióban történő nyelés hatékonyabb és csökkenti a aspiráció kockázatát. Tehát, a cranio-cervicalis hajlító gyakorlatok javítják a nyelési funkciót ebben az egészséges populációban.
Töltsd le ezt a INGYENES otthoni gyakorlatprogramot fejfájásban szenvedő pácienseidnek! Egyszerűen nyomtasd ki és add át nekik, hogy otthon végezhessék ezeket a gyakorlatokat