Ellen Vandyck
Kutatásvezető
Agyrázkódás vagy enyhe traumás agysérülés esetén hosszan tartó testi, kognitív és érzelmi eredetű tünetek jelentkezhetnek. Ezek a tünetek negatívan befolyásolhatják a mindennapi működést és a sportolást. A tünetek hátterében a központi idegrendszer sérülése áll, de a nyaki gerinc és/vagy vesztibuláris problémák is bonyolíthatják a helyzetet. A Quatman-Yates et al. klinikai irányelvei és a Langevin et al. 2020-as szisztematikus áttekintése is megerősíti, hogy az egyik legfontosabb terápia a tünetvezérelt aerob edzésprogram (SLAE).
„Az aerob edzés összefüggésbe hozható a gyorsabb tüneti feloldódással és a sportba való visszatérés ütemével, valamint a neurológiai felépülés javulásával, ha önmagában vagy más, károsodásra specifikus aktív rehabilitációs terápiákkal együtt alkalmazzák.” – Quatman-Yates et al. (2020)
A tünetek által vezérelt aerob edzés során a tünetek enyhe mértéket meghaladó súlyosbodása az edzés befejezését vonja maga után, míg a tünetek súlyosbodásának hiánya indokolhatja az edzés intenzitásának és időtartamának növelését. Korábban már bizonyítottuk, hogy hatékony az agyrázkódást követő javasolt terápiák között. Mivel azonban néhány kisebb RCT kimutatta, hogy a cervicovesztibuláris rehabilitáció csökkentheti a sportba való visszatéréshez szükséges időt, a jelenlegi tanulmány szerzői meg akarták vizsgálni annak hozzáadott értékét a tünetek által vezérelt aerob edzéssel kombinálva.
Agyrázkódást szenvedett felnőtteket vontunk be a vizsgálatba. Az agyrázkódás diagnózisa a berlini 5. nemzetközi konferencián elfogadott, sporttal kapcsolatos agyrázkódásokról szóló konszenzusnyilatkozaton alapult.
Akkor vonhatók be a résztvevők, ha az elmúlt három-tizenkét hétben enyhe traumás agysérülést szenvedtek agyrázkódás miatt, és szédülés, nyaki fájdalom és/vagy fejfájás tünetei jelentkeztek a trauma után 72 órán belül. Legalább egy eltérésnek kellett lennie a nyaki fizikális vizsgálat során (pl. érzékenység vagy spazmus, vagy fájdalom a szegmentális tesztelés során, vagy csökkent mozgás), vesztibuláris értékelés (pl. Dix Hallpike vagy vesztibulo-okuláris reflex [VOR] tesztek) vagy ocularis motoros értékelés (pl. konvergencia, sima követés vagy szakkádok).
Továbbá, a trauma után legfeljebb 72 órával kezdődően legalább egy kognitív tünetnek kellett jelentkeznie náluk:
Hat héten keresztül a résztvevők nyolc felügyelt kezelésen vettek részt gyógytornászokból, kinesiológusokból és neuropszichológusokból álló csapat irányításával. Ezek a foglalkozások tünetvezérelt aerob gyakorlatokból álltak a kontrollcsoportban. A kísérleti csoport ugyanazt a tünetvezérelt aerob gyakorlatot végezte, de kiegészítve cervicovestibularis gyakorlatokkal. Mindkét csoport ajánlást kapott, hogy a 6 hetes felügyelt edzés után folytassák a gyakorlatokat.
A rehabilitáció pontos összetevőit a kezelő gyógytornász az állapotfelmérés eredményei alapján határozta meg. A kontrollcsoportban a foglalkozásokat kinesiológus, a kísérleti csoportban pedig két gyógytornász vezette.
A fő eredmény a Post-Concussion Symptoms Scale (PCSS) volt. Ez egy megbízható eszköz az agyrázkódás gyanújával küzdő sportolók tüneteinek felmérésére. A PCSS egy 132 pontos súlyossági pontszámot generál, amellyel a pácienseket szimptómás és aszimptómás csoportokba soroljuk. A magasabb pontszámok súlyosabb tüneteket jelentenek. Ezt a kérdőívet a 3., 6., 12. és 26. héten töltöttük ki.
Összesen hatvan résztvevőt vontunk be a vizsgálatba, egyenlően elosztva a kontroll- és a beavatkozási csoportba. A kiindulási helyzetük hasonló volt.
Az eredmények azt mutatták, hogy mindkét csoport javult a kiindulási állapothoz képest a 6., 12. és 26. héten. Nem volt szignifikáns különbség a csoportok között. A PCSS javulását az alábbi táblázat mutatja. A javulás nagyrészt meghaladta a PCSS 12,3 pontos minimális kimutatható változását (MDC).
Az eredmények alapján a PCSS összpontszám mindkét csoportban javult a 6., 12. és 26. héten. Nem volt jelentős különbség a csoportok között. Ez azt jelenti, hogy a tünetek által vezérelt aerob gyakorlatokat végző kontrollcsoport és a beavatkozási csoport is – akik részt vettek az aerob programban plusz cervicovesztibuláris gyakorlatokban – javult. Ezért úgy tűnik, hogy a cervicovesztibuláris gyakorlatok hozzáadása nem a fő szempont. A páciens tünetei által vezérelt aerob edzésprogramban való részvétel a legkézenfekvőbb kezelés.
Mindkét csoport jelentős, a PCSS-en mért 12 pontot meghaladó javulást ért el, így az aerob edzésprogram valószínűleg klinikailag releváns küszöbérték felett javította a tüneteket. Ez összhangban van az aerob edzés hatásait vizsgáló más kutatásokkal.
A másodlagos eredményeket vizsgálva, a PCSS elsődleges eredményeinek klinikai javulása a nyaki korlátozottsági indexben, a fejfájás korlátozottsági indexben, a szédülés-kényszerleltárban, a nyaki fájdalom és a fejfájás NPRS-ben, valamint a GROC-ban is megmutatkozott. Mindkét csoport fejlődött.
Egyetlen csoportok közötti különbség a nyaki mozgástartomány objektív méréseiben, a C0-C4 nyaki szegmentális fájdalmában, a Flexiós-Rotációs tesztben és a Fej-impulzus tesztben volt megfigyelhető. Ezek a különbségek a kísérleti csoport javára mutatkoztak, akik a cervicovesztibuláris gyakorlatokat az aerob edzésprogram mellett végezték. A vesztibulo-okulomotoros szűrés és a vesztibulo-okuláris reflex is javult csak az intervenciós csoportban. Ezek a javulások azonban nem tükröződtek a szubjektív, a betegek által jelentett eredmény mérőszámaiban.
Ebben a vizsgálatban a kezeléseket eseti alapon végezték, ami azt jelenti, hogy nem szabványosított gyakorlatsort alkalmaztak. A kezelést a kiindulási állapotfelmérés eredményei vezérelték. Ez előnyös, mivel jobban tükrözi a valós gyakorlatot.
A PCSS belső konzisztenciáját értékelték, és megállapították, hogy mérsékelt, r = 0,65 teszt-reteszt megbízhatósággal rendelkezik egy 5,8 napos teszt-reteszt intervallum alatt. Mivel a mérési időpontok között több mint 3 hét telt el, ez hatással lehetett az eredményekre. Ugyanakkor, mivel az eredmények ilyen jelentős mértékben javultak, valószínűtlen, hogy ezek a különbségek ne valódi változásokat tükröznének.
A kontrollcsoport résztvevői gyakrabban kaptak kiegészítő kezeléseket, mint a beavatkozási csoportban résztvevők. Emellett erősebb és gyakoribb tüneteket tapasztaltak.
Mivel a tanulmány a beteg eredményein alapult, és nem használt speciális eszközöket, az eredmények alkalmazhatók a gyógytorna gyakorlatában. Azt javaslom, hogy korlátozza a beteg által kitöltendő kérdőívek számát a tanulmány elsődleges eredményére. A PCSS-t használtuk a teljesítmény és a mintanagyság kiszámításához. Mivel a tartós agyrázkódással küzdő páciens valószínűleg koncentrációs nehézségekkel küzd, javaslom, hogy kerülje az alapfelmérés túlbonyolítását.
A tünetek által vezérelt aerob edzés az elsődleges kezelés agyrázkódás után. Ha a páciens nyaki fájdalmat és mozgástartománybeli hiányosságokat tapasztal, a cervicovestibularis gyakorlatok hasznosak lehetnek. Azonban a cervicovestibularis gyakorlatok hozzáadása nem vezetett nagyobb javuláshoz az elsődleges PCSS eredménynél. Ennek a vizsgálatnak az eredményeit a gyakorlatban is alkalmazhatjuk, az alapszintű értékelés eredményei alapján, eseti alapon.
Langevin P, Frémont P, Fait P, Dubé MO, Bertrand-Charette M, Roy JS. Cervicovestibularis Rehabilitáció Enyhe Traumás Agy Sérüléssel Élő Felnőtteknél: Egy Randomizált Klinikai Vizsgálat. J Neurotrauma. 2022 Ápr;39(7-8):487-496. doi: 10.1089/neu.2021.0508. PMID: 35102743. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/35102743/
Töltsd le ezt a INGYENES otthoni gyakorlatprogramot fejfájásban szenvedő pácienseidnek! Egyszerűen nyomtasd ki és add át nekik, hogy otthon végezhessék ezeket a gyakorlatokat