Ellen Vandyck
Kutatásvezető
A mély nyakhajlító gyakorlatok bizonyítottan sikeresek a nyaki kellemetlenségek kezelésében és a nyak funkciójának javításában. A cranio-cervicalis flexiós teszten nyújtott gyenge teljesítmény a mély nyaki hajlító izmok diszfunkciójához köthető. A mély nyakhajlító gyakorlatok a fájdalom, a korlátozottság és a mozgástartomány (ROM) tekintetében felülmúlták a másfajta gyakorlatokat. A helyi fájdalomcsillapító hatása miatt hatékony stratégia a nyaki panaszokkal küzdők támogatására.
Néhány páciensnek nehéz lehet pontosan kivitelezni ezt a gyakorlattípust. Főleg otthon, amikor senki sem segít a mély nyakhajlító izmok szelektív aktiválásában, kompenzáció nélkül. A jelenlegi tanulmány szerzői nyaki retrakciós gyakorlatokat javasoltak, mivel ezek hozzák létre a legnagyobb felső nyaki gerinc hajlítást. Arra számítottak, hogy ez nagyobb mély nyakhajlító aktiváláshoz vezet, mint a nyaki hajlító gyakorlatok, alacsonyabb terheléssel. Ezért ez az áttekintés mélyebben belemerül a nyaki fájdalommal járó nyaki retrakciós gyakorlatokba.
Kétkarú, elő- és utótesztes, randomizált, kísérleti tanulmányt végeztünk nyaki fájdalommal és 16% feletti Neck Disability Index pontszámmal rendelkező alanyok bevonására. A fő beavatkozás egy nyaki retrakciós gyakorlatokat tartalmazó ülésből állt. Ezeket 3 percig végeztük sorozatonként, összesen 3 sorozatban. A résztvevők egyenesen ültek, és óvatosan, saját maguk által, túlzott nyomást alkalmaztak a nyaki retrakciós gyakorlat mozgástartományának végén.
A kontrollcsoport cranio-cervicalis hajlító gyakorlatokat végzett hanyattfekvésben, behajlított térdekkel. Ezeket a gyakorlatokat nyomásvisszajelző eszközzel végeztük. A 22, 24, 26, 28 és 30 Hgmm ismert szintjeit használva.
A hypoalgesia, melyet nyomásfájdalom küszöbméréssel (algometriával) mérünk, a kívánt eredmény volt. Ezt a nyakszirt és a C2-es tövisnyúlvány, valamint a C5-C6 facet-ízület között értékeltük. A méréseket a randomizáció előtt és közvetlenül a beavatkozás után végeztük el.
Ebben a tanulmányban 20 résztvevőt vontunk be, akiket randomizáltunk a nyaki retrakciós gyakorlatot végző intervenciós csoportba, illetve a mély nyakhajlító gyakorlatot végző kontrollcsoportba. Statisztikailag szignifikáns eltérést tapasztaltunk a 4 tételes fájdalomintenzitás mérésben a kiindulási helyzetben. A tünetek időtartamában nem találtunk statisztikailag szignifikáns eltérést a kiindulási helyzetben, de az átlagos időtartamot tekintve ez majdnem kétszerese volt a nyaki retrakciós gyakorlatot végző csoportban.
Az elemzés során mindkét csoportban jelentős változást tapasztaltunk a nyomásfájdalom küszöbértékében. A fő eredmény javulása mellett a nyaki mozgástartományban, a jelenlegi fájdalom intenzitásában és a tünetek helyében is jelentős változásokat figyeltünk meg. A nyaki mozgástartományban statisztikailag is lényeges kölcsönhatást tapasztaltunk. Nem találtunk csoportszintű eltéréseket.
A szerzők szerint a nyaki retrakciós gyakorlatokat végző csoportnál nagyobb javulás következett be a hypoalgesiában és a nyaki mozgástartományban. Ez a csoporton belüli változások vizsgálatakor helytálló. Azonban nem figyeltek meg csoportok közötti különbséget. Mindkét csoport fejlődött, de egyik beavatkozás sem volt jobb a másiknál. E tanulmány célja az volt, hogy összehasonlítsuk a 2 beavatkozást egymással szemben. Ezért a csoporton belüli változás nem használható a beavatkozások hatékonyságának értékelésére.
A csoporton belüli elemzés kimutatta, hogy mindkét csoport fájdalomintenzitása és fájdalom helye javult mindössze 1, 9 perces kezelés után, tehát úgy tűnik, mindkét beavatkozás előnyös lehet.
A nyaki retrakciós gyakorlatok jelentős interakciós hatást eredményeztek a mozgástartományban, nagy hatásmérettel. A nyaki retrakciós gyakorlat nagyobb százalékos javulást eredményezett, nagy hatásmérettel (g = 1,259), összehasonlítva a cranio-cervicalis hajlító gyakorlattal. Ez egy másodlagos eredmény mérőszáma volt, ezért az értelmezését tovább kell vizsgálni.
Érdemes megvizsgálni a nyaki retrakciós gyakorlatok hatását. A nyak retrakciójakor automatikusan behajlítod a felső nyaki gerincet, így használod a mély nyaki nyakhajlító izmokat.
A szerzők ugyanakkor a McKenzie-módszerből származó, nyaki extensiós iránypreferenciával rendelkező betegeknél a retrakciós gyakorlatok alkalmazására mutatnak rá a rendellenességi szindróma esetén. Ezután a módszertanban a szerzők a nyújtás irányába mutató preferenciával rendelkező betegeket is beleveszik. Azonban kijelentették: „Mivel a tünetek a rendellenességi szindróma diagnosztizálásának folyamata során változhatnak, a rendellenességi szindróma megerősítése nem szerepelhet a befogadási kritériumok között az adatgyűjtés előtt, és a diagnózist az adatgyűjtés befejezése után kellett felállítani.” Ez azért probléma, mert csak azokat fogjuk bevonni, akik nagyobb valószínűséggel reagálnak a kezelésre. Természetesen valószínű, hogy jobban teljesítenek a nyaki retrakciós gyakorlatok során. Olyan lenne, mintha egy új tesztet értékelnénk az LCA-szakadásra, de először kizárnánk azokat, akiknek negatív a Lachman-tesztjük, például.
Ideális esetben alcsoportos elemzéssel kellett volna tesztelnünk, hogy kik reagálnak jobban a nyaki retrakciós gyakorlatokra.
Ez egy kis, előzetes, preteszt-posztteszt randomizált kontrollált vizsgálat volt. Az eredmények azt mutatták, hogy a nyaki retrakciós gyakorlatokat végző csoport potenciálisan jobb eredményeket érhet el, mint a mély nyakhajlító gyakorlatokat végző csoport. Azonban ez a csoporton belüli, időbeli változást tükrözte, és nem a vizsgálat célja volt. Úgy tűnik, mindkét beavatkozás hatékonyan javítja a nyaki fájdalommal küzdők fájdalmát.
Töltsd le ezt a INGYENES otthoni gyakorlatprogramot fejfájásban szenvedő pácienseidnek! Egyszerűen nyomtasd ki és add át nekik, hogy otthon végezhessék ezeket a gyakorlatokat