Bemutatkozás

A rák a szív- és érrendszeri betegségek után a második vezető halálozási ok, és a rák terhe egyre nő. Bár a genetika fontos szerepet játszhat, az életmódbeli tényezők hatása széles körben elismert. Az egészséges táplálkozás és a rendszeres testmozgás a rák kockázatának csökkentése és a túlélés javítása érdekében javasolt, mivel a túlsúly és az inaktivitás fontos szerepet játszik a tumorok kialakulásában. A testsúly és az aktiválás közötti kölcsönhatás továbbra sem ismert. Ezért ez a tanulmány e két változó és a rák kockázatának közötti kapcsolatot vizsgálta.

Módszerek

Az adatok a UK Biobankból, egy nagy prospektív kohorszból származnak, amely szociodemográfiai, életmódbeli és fenotípusos információkat tartalmaz. A 40-69 év közötti személyeket követték, akik fizikai és funkcionális felméréseket, interjúkat és kérdőíveket töltöttek ki, és biológiai mintákat adtak le.

Az elemzés középpontjában az állt, hogy a derékkörfogat mint a hasi elhízás mérőszáma és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) testmozgásra vonatkozó ajánlásainak való megfelelés hogyan befolyásolja a jövőbeni rákos megbetegedések kockázatát.

• A derékkörfogatot a törzs legkisebb részénél vagy a köldöknél, kilégzés közben mértük.
• A testmozgást a rövid nemzetközi fizikai aktivitási kérdőívvel (IPAQ) mértük. Az IPAQ-adatokat a feladatértékek metabolikus egyenértékének (MET) becsléséhez használták az Ainsworth et al. 2011-es kompendiuma szerint. A mérsékelt (4,0 MET) és az erőteljes (8,0 MET) testmozgások időtartamát és gyakoriságát megszorozták a heti MET-órák kiszámításához.

Több mint 315 000 emberből álló adathalmazt elemeztek. A résztvevőket a WHO küszöbértékei szerint osztályozták a hasi elhízás (derékkörfogat > 88 cm a nőknél és > 102 cm a férfiaknál) és a heti elegendő aktivitás (> 10 METs/óra/hét) alapján: 4 MET x 150 perc/60 perc).

Ez a besorolás 4 alcsoportot eredményezett:

1. Hasi soványság és elegendő testmozgás (referenciacsoport)
2. Hasi soványság és elégtelen testmozgás
3. Hasi elhízás és elegendő testmozgás
4. Hasi elhízás és elégtelen testmozgás

A brit biobankban szereplő egyének nyomon követése a rutin egészségügyi adatokkal és a nemzeti halálozási nyilvántartásokkal való összekapcsolás révén történt. Minden rákdiagnózist regisztráltak és felhasználtak az elemzésekhez.

Eredmények

A nagy adatbázisból 315 457 személyt vontak be és követtek nyomon az idő múlásával. A minta csaknem fele nő volt (48,1%), és a résztvevők átlagéletkora 56,1 év volt a vizsgálat kezdetén.

A kiinduláskor azt találták, hogy a hasi soványság és a megfelelő testmozgás által meghatározott csoport jobb táplálkozási szokásokkal rendelkezett, valamint alacsonyabb volt a mozgásszegény viselkedés és a dohányzás aránya, mint a hasi elhízással és elégtelen testmozgással rendelkező csoporté.

A 10,9 éves követési időszak alatt 29 710 embernél alakult ki elsődleges rosszindulatú rák. A hasi elhízással küzdő csoportban megnőtt a rák kialakulásának kockázata (HR= 1,11, 95%CI 1,09-1,14) a referenciacsoporthoz képest. Másrészt az elégtelen szintű testmozgás szintén növelte a rák kialakulásának kockázatát (HR=1,05, 95%CI 1,02-1,07) az elégséges szintű testmozgás eléréséhez képest.

A derékkörfogat és a testmozgás szintjének a teljes rákkockázattal való együttes összefüggéseit a 2. táblázat mutatja be. A hasi elhízásban szenvedőknél a rák kockázata a fizikai aktivitás szintjétől függetlenül megnőtt, bár a jó fizikai aktivitást elérők kockázata némileg csökkent (HR=1,11, 95%CI 1,08-1,15) az elégtelen fizikai aktivitásúakhoz képest (HR=1,15, 95%CI 1,11-1,19). A hasi soványság önmagában, testmozgás nélkül azonban nem elegendő, mivel a HR=1,04 (95%CI 1,01-1,07).

Az érzékenységi elemzések megerősítették az eredményeket. Úgy tűnt, hogy a derékkörfogat és a testmozgás között nincs szorzó hatás.

Kérdések és gondolatok

Fontos, hogy ez a tanulmány nem a testtömegindexre (BMI), hanem a derékkörfogatra támaszkodott, ami jobban megérti, hogy hol oszlik meg az emberek felesleges testtömege. A magas derékkörfogat kifejezetten a hasi elhízást (zsigeri zsír) méri, és ez olyan anyagcsere-problémák kialakulásához kapcsolódik, mint az inzulinrezisztencia, a gyulladás és a hormonális egyensúlyhiány, amelyek valószínűleg hozzájárulnak a rák kialakulásához. A BMI megbízhatatlan lehet, különösen az izmos egyének esetében, és a testösszetétel életkorral összefüggő változásai (a zsírtömeg növekedése és az izomtömeg csökkenése, annak ellenére, hogy a testsúly változatlan marad). Valaki veszíthet zsírtömeget és növelheti az izomtömeget, ha aktívabbá válik, de a BMI maradhat ugyanaz.

A kockázati arányok releváns növekedést mutattak a teljes rákkockázat, de egyesek számára ez kevésnek tűnhet. Becslések szerint a hasi elhízás, párosulva az elégtelen aktiválással, az összes rákos megbetegedés 2%-áért felelős. Amikor azonban a szerzők a következőkre összpontosítottak elhízással és inaktivitással összefüggő rák, a kockázatok jelentősen megnőttek. Bizonyos ráktípusok szoros összefüggésben állnak az inaktivitással és a túlsúllyal. Ezek közé tartozik a nyelőcső (adenokarcinóma), a vastagbél, a máj, az endometrium és a posztmenopauzális emlőrák. E konkrét rákos megbetegedések esetében az eredmények a referenciacsoporthoz képest kifejezettebbek voltak:

• Azok, akik hasi elhízott és kellően aktív HR értéke 1.38 (95%-os CI 1,30-1,47). Ez 38%-kal magasabb kockázatot jelent az elhízással és inaktivitással összefüggő rákos megbetegedések kialakulására.
• Azok, akik hasi elhízott és nem eléggé aktív HR értéke 1.48 (95%-os CI 1,39-1,58). Ami 48%-kal megnövekedett kockázatot jelent az elhízással és az inaktivitással összefüggő rákos megbetegedések tekintetében.

A becslések szerint az elhízással és inaktivitással párosuló hasi elhízás az elhízással és inaktivitással összefüggő rákos megbetegedések 6,1%-áért felelős.

Az érzékenységi elemzések során a nyomon követés első 2 és 5 évét kizárták a fordított ok-okozati összefüggés problémájának kezelése érdekében. A fordított ok-okozati összefüggés azt jelenti, hogy a várakozással ellentétben nem az A változó okozza a B változót, hanem éppen fordítva. Ebben a tanulmányban a nyomon követés első 2 és 5 évét kizárták, mivel a szerzők el akarták kerülni, hogy azt a hamis következtetést vonják le, hogy a kevesebb testmozgás vagy a megnövekedett hasi elhízás vezet a rák kialakulásához, amikor ez éppen fordítva van.

Ez különösen fontos, mivel az ehhez hasonló megfigyelési tanulmányokban, ahol a kutatók a változók közvetlen manipulálása helyett (mint egy kontrollált kísérletben) inkább asszociációkat figyelnek meg, mindig van aggodalom a fordított ok-okozati összefüggésekkel kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy ahelyett, hogy az expozíció (derékkörfogat vagy testmozgás) okozná az eredményt (rák), az eredmény valójában az expozíciót befolyásolhatja.

Például:

• Úgy tűnhet, hogy a magas derékkörfogat rákot okoz. De mi van akkor, ha valakinek korai, nem diagnosztizált rákja van, ami miatt kevésbé aktív és hízik? Ebben az esetben a rák okozhatja a magas derékkörfogatot, nem pedig fordítva.
• Úgy tűnhet, hogy az alacsony testmozgás rákot okoz. De mi van akkor, ha valakinél egy nem diagnosztizált rákos megbetegedés tünetei jelentkeznek, és emiatt csökkenti a testmozgását? Ismétlem, a rák befolyásolná a testmozgást, nem pedig fordítva.

Ennek a lehetséges problémának a kezelése érdekében a kutatók érzékenységi elemzést végeztek, amelyben kizárták azokat a résztvevőket, akiknél az első 2 évben, majd a követés első 5 évében rák alakult ki. Ez azért fontos, hogy elkerüljük a téves feltételezéseket.

• Korai rákdiagnózisok: Ha valakinél a vizsgálat kezdete után nagyon hamar rák alakul ki, akkor valószínűbb, hogy a rák már a vizsgálat kezdetén is jelen volt (még ha nem is diagnosztizálták), és befolyásolta a derékkörfogatot vagy a testmozgást.
• Korai esetek kizárása: Azzal, hogy a kutatók kizárják ezeket a korai rákos eseteket, lényegében olyan egyéneket távolítanak el, akiknél a fordított ok-okozati összefüggés valószínűbb. Ez lehetővé teszi számukra, hogy tisztább képet kapjanak a derékkörfogat/testmozgás és a rák közötti lehetséges okozati összefüggésről.

Mivel a tanulmány eredményei még e korai rákos esetek kizárása után is konzisztensek maradtak, a talált összefüggések valószínűleg annak köszönhetőek, hogy a derékkörfogat és a testmozgás befolyásolja a rák kockázatát, és nem fordítva. Így amikor kivették azokat az embereket, akik a vizsgálat kezdete után nagyon hamar rákos lettek (akiknek már lehetett olyan rákjuk, amely befolyásolta a testsúlyukat vagy aktivitásukat), a derékkörfogat/aktivitás és a rák közötti kapcsolat még mindig fennállt. Ez azt jelenti, hogy valószínűbb, hogy ezek a dolgok valóban befolyásolják a rák kockázatát, és nem fordított a helyzet. Az ilyen típusú érzékenységi elemzés a megfigyeléses vizsgálatokban alapvető fontosságú lépés a megállapításokba vetett bizalom megteremtése és a lehetséges torzítások, például a fordított ok-okozati összefüggések kezelése érdekében.

Más túlérzékenységi elemzések megvizsgálták a soha nem dohányzás hatását a rák kialakulásának kockázatára, az elfogyasztott alkohol mennyiségének hatását a rák kockázatára, a résztvevők által jelentett fizikai aktivitás szintje helyett a gyorsulásmérővel mért fizikai aktivitási szintek hatását, a WHO által ajánlott heti 150 perc mérsékelt és erőteljes fizikai aktivitás szintjének tényleges teljesítésének hatását, a nem hatását, az elhízással és az inaktivitással összefüggő rákos megbetegedések hatását, valamint a dózis-válasz összefüggések jobb meghatározása érdekében a dichotóm fizikai aktivitási szintek helyett a folyamatos fizikai aktivitási szintek hatását. Valamennyi túlérzékenységet mérő elemzés megerősítette az elsődleges elemzés megállapításait.

Beszélj hozzám szakértőként

Az adatok ilyen nagy részhalmazának felhasználása megerősíti a megállapításokat, de mint minden tanulmány esetében, itt is megjelennek bizonyos korlátok. Fontos kiemelni a derékkörfogat és a testmozgás mérését a kiindulási időpontban. Ezek a változók természetesen változhattak a követés évei alatt, de ezeket a változásokat nem vettük figyelembe az elemzések során. Hasonlóképpen, az Egyesült Királyság Biobank adatai alacsony válaszadási arányt mutattak, és a válaszadó személyek valószínűleg viszonylag magas testmozgással rendelkeztek (szelekciós torzítás). Ez azt jelentheti, hogy a valós helyzet még az itt becsültnél is rosszabb lehet.

Több mint 72 000 emberből álló alcsoport 7 napos gyorsulásmérővel mért adatokat szolgáltatott a testmozgásukról. Az emberek többségénél szubjektív IPAQ-kérdőíveket használtak a testmozgás szintjének elemzésére. Természetesen az IPAQ-alapú adatok a felidézési és jelentési torzításnak lehetnek kitéve, de a szerzők ezt a szubjektív IPAQ-adatot használták, és érzékenységi elemzéseket végeztek az objektív gyorsulásmérő adatok felhasználásával a résztvevők egy részhalmazában. Ezek az elemzések következetes eredményeket mutattak:

• A hasi elhízás és a testmozgás hiánya csoportjában a gyorsulásmérő adatok felhasználásával a kockázati arány HR=1,22 (95%CI 1,10-1,36) volt.
• Ez a kockázati arány hasonló tartományban és irányban volt, mint az önbevalláson alapuló IPAQ-adatok alapján kapott kockázati arány (HR 1,15, 95% CI 1,11-1,19).

Főbb üzenetek

A WHO derékkörfogatra vonatkozó iránymutatásainak be nem tartása (nőknél >88 cm, férfiaknál >102 cm) 11%-kal növeli a rák kockázatát, a testmozgásra vonatkozó iránymutatások (legalább heti 150 perc mérsékelt-erőteljes testmozgás) be nem tartása pedig 5%-kal növeli a rák kockázatát. A derékkörfogatra és a testmozgásra vonatkozó iránymutatások be nem tartása együttesen 15%-kal növeli a rák kialakulásának kockázatát.

Függetlenül a genetikai hajlamosító tényezőktől, a rák kockázatát jelentősen lehet csökkenteni az egészséges testsúly egész életen át tartó fenntartásával és a heti rendszeres testmozgással. Még ha valaki megfelel is a testmozgásra vonatkozó iránymutatásoknak, a hasi elhízás még mindig jelentősen növeli bizonyos rákok kockázatát. Ezt az információt arra kell felhasználni, hogy a betegek rákprevenciós stratégiáiban hangsúlyozzák a testsúlyszabályozás, különösen a hasi zsír csökkentésének fontosságát. Ezt az információt felhasználhatjuk arra, hogy elmagyarázzuk a pácienseknek, hogy még ha testmozgás is, a nagy derékkörfogat még mindig nagyobb kockázatnak teszi ki őket, és mindkét tényező kezelése kulcsfontosságú.

Referencia

Bohmann P, Stein MJ, Amadou A, Baurecht H, Fervers B, Fontvieille E, Freisling H, Friedenreich C, Konzok J, Peruchet-Noray L, Leitzmann MF, Sedlmeier AM, Weber A. A WHO iránymutatásai a derékkörfogatról és a testmozgásról, valamint az Ízületek és a rák kockázatának összefüggéseiről. Br J Sport Med. 2025 Mar 3;59(6):360-366. doi: 10.1136/bjsports-2024-108708. PMID: 39843229; PMCID: PMC11874282.