Bemutatkozás

A futók és az atléták gyakran szembesülnek sérülésekkel, amelyek többsége az alsó végtagok túlterheléses sérülése. Eddig csak vegyes eredmények születtek több mozgás szűrési eszközzel kapcsolatban, és általános megjegyzés, hogy a futáskészség értékelésének általános megközelítése nem érvényes a futásspecifikus sportokra. A közelmúltban a Running Readiness Scale-t (Futási Készség Skála) fejlesztette ki a Harrison et al. 2021, és később egy klinikai kommentárban ajánlották a futás rehabilitációjához. Mivel kifejezetten futók számára készült, és ígéretes eredményeket mutatott a pontszám és a futás kinematikája közötti korreláció tekintetében, a Running Readiness Scale-t most a sérülések előrejelzésére való képessége szempontjából értékelik.

Módszerek

Ebben a prospektív kohorszvizsgálatban az NCAA III-as divízióban futó, ugró és ugró atléták vettek részt. Nem sérültek meg és tünetmentesek voltak. A szezon előtti edzésre és a korábbi sporttal kapcsolatos sérülésekre vonatkozó összes adatot a kiindulási időpontban gyűjtötték be, a demográfiai változókkal együtt, hogy az esetleges zavaró tényezőket kontrollálni lehessen. A futási készség felmérése a Running Readiness Scale (Futási készség skála) segítségével történt.

A Futási készség skála 5 feladatból áll, amelyek mindegyike 1 percig tart, a két feladat között 30-30 másodperces nyugalmi idővel.

• Kettős lábakkal ugrás 160 ütem per perc (bpm) ritmusra beállított metronómra.
• Plank
• 6" step-up*, a metronóm ritmusát követve, 160 bpm sebességgel.
• Egylábas guggolás*, követve a metronóm 80bpm-jét (lefelé az egyik ütemre, felfelé a következő ütemre).
• Fali ülés

* A step-upokat és az egylábas guggolásokat mindkét lábon 30 másodpercig végeztük.

A futási készségskála feladatait az alábbi táblázatban szereplő kritériumok szerint értékeltük a végrehajtás szempontjából:

Minden sikeresen végrehajtott feladatért 1 pont járt, így a futáskészség-skála összesített pontszáma 0-5 között mozgott.

A sportolókat a szezonjuk során nyomon követték, és minden olyan alsó végtagi sportsérülést, amely miatt a sportoló nem tudott részt venni egy edzésen vagy egy találkozón, a sérülés mechanizmusával és a kapcsolódó változókkal együtt feljegyeztek.

Eredmények

A kohorszvizsgálatba összesen 113 sportolót vontak be, közülük 63 férfi és 50 nő volt. A kiinduláskor azonos jellemzőkről számoltak be, kivéve, hogy a férfiak magasabbak és nehezebbek voltak.

A sportolók többsége 5-ből 4 elemet teljesített a futófelkészültségi skálán.

A szezon során 37 sportoló sérült meg az alsó végtagon. A sérült és a nem sérült sportolók között jelentős különbség mutatkozott a futáskészség-skálán elért pontszámok tekintetében. A sérült sportolók pontszámai szignifikánsan alacsonyabbak voltak, és ez a különbség a potenciális kiindulási zavaró tényezők kontrollálása után is fennmaradt.

Kiszámították, hogy azok a sportolók, akik 3 pontot vagy annál kevesebbet értek el a futási felkészültségi skálán, majdnem ötször nagyobb valószínűséggel (OR=4,8, 95%CI: 2,1 és 11,3 között), hogy a szezon során alsó végtag sérülést szenvednek a 4-es vagy 5-ös pontszámot elérő sportolókhoz képest. A futáskészség-skála feladatait külön-külön vizsgálva a kétlábas ugrálás (OR=4,5, 95% CI 1,4-14,7) és a falra ülés (OR=25,9, 95%CI 1,4-482) volt a sérülés elszenvedésének legfontosabb előrejelzője.

Kérdések és gondolatok

A kétlábú fali üléseket más vizsgálatokban egyoldalú fali ülésekkel helyettesítették, és mivel a bizalom intervalluma nagyon széles volt, ez egy életképes lehetőség lehet a Futáskészség-skála további finomítására, mivel az egyoldalú változat több kontroll- és egyensúlyi követelményt támaszt.

Az egylábú guggolás nem jelezte előre a sérülést, de ez azért lehetséges, mert nem határoztak meg minimális magasságot. Ez valószínűleg lehetővé tette a résztvevők számára, hogy maguk válasszák meg a guggolás mélységét, és a mélyebb hajlítások elkerülése révén a gyengébb résztvevők valószínűleg túljártak a kutató eszén. Az előre meghatározott minimumra történő mélyebb mozgások miatt több résztvevő bukhatott volna el ezen a részen.

A tesztenkénti dichotóm kritériumok (megfelelt vagy nem felelt meg) használata leegyszerűsítette az elemzéseket, de egy vonalat kell húzni egy olyan mozgáshoz, amely változó lehet. Továbbá nincs információnk arról, hogy a Mozgásokat milyen szögből figyelték meg, ami szintén változékonyságot okozhatott az eredményekben. Másrészt a Futáskészség-skála egyes feladatainak használata korábban jó lehetőséget mutatott a futással kapcsolatos sérülések kialakulásához kapcsolódó mozgások értékelésére.

Bár a standardizált értékelés fontos erőssége ennek a tanulmánynak, el kell ismernünk, hogy még a standardizált értékelés is lehet értelmezés és megfigyelés tárgya. Különösen mivel ez a vizsgálat közepes vagy gyenge interrater megbízhatóságot mutatott, ez itt is így lehet. A vizuális megfigyelés potenciálisan javítható bizonyos alkalmazások és jó képzés segítségével. Mindazonáltal a kritériumok használata elengedhetetlen a kezdéshez. Azt javaslom, hogy egy adott csapatból csak egy értékelő értékelje a nyomon követő sportolókat, hogy csökkentsük a bírálók közötti különbségek megtalálásának lehetőségét.

Beszélj hozzám szakértőként

Ezeket az adatokat prospektív módon gyűjtötték, elkerülve a mérési torzítást. Az elemzéseket a zavaró változók hatására kontrollálták, de a következtetések megmaradtak. Ne feledjük, hogy talán nem minden sportoló számolt be sérülésekről. Gondolom, hogy a zsúfolt szezonális menetrendek és az, hogy nem akartunk lemaradni a válogatásokról, akadályozhatta a pontos jelentéstételt. Az is lehetséges, hogy a sportolóknál tünetek jelentkeztek, de folytatták az edzést anélkül, hogy jelentették volna a sérülést. Mivel ebben a modellben csak az időveszteséggel járó sérüléseket elemezték, a futáskészség-skálát inkább a képzés és a kiigazítás útmutatójának kell tekinteni, mivel a be nem jelentett sérülések és az időveszteség nélküli sérülések alulbecsülhetik a megfigyelt hatásokat, miközben végső soron jó eséllyel vezethetnek időveszteséggel járó sérülésekhez.

A széles bizalmat, különösen a fali ülés esetében, potenciálisan az okozhatja, hogy a vizsgálatba változatos vizsgálati populációt vontak be. A jövőben a sportolók homogénebb csoportjait is meg lehet vizsgálni, hogy kiderüljön, egyes tesztek relevánsabbak-e a különböző sportágakban.

Főbb üzenetek

Ha egy sportoló 3 pontot vagy annál kevesebbet ér el a Futási Készség Skálán, akkor a szezonban sérülésveszélynek van kitéve, függetlenül az edzettségi állapottól, korábbi sérülésektől és egyéb zavaró tényezőktől. A kockázatot leginkább a fali ülés és a két lábon ugráspróbák sikertelensége okozta. Az interrater megbízhatóság közepes vagy alacsony volt, ami arra utal, hogy ideális esetben egy megfigyelőnek kellene elvégeznie az összes tesztet, és megfelelő képzést kellene szervezni az egyes tételek pontozására. Mindazonáltal ez a futási felkészültséget értékelő kritériumrendszer segíthet a szezon előtti edzésmódosításokban, hogy a sportolói minta esetében minimálisra csökkentsék az alsó végtagok sérülésének kockázatát.

Referencia

Luedke LE, Reddeman E, Rauh MJ. A futáskészség-skála és a sérülések az egyetemi atlétáknál. J Athl Train. 2025 Jan 22. doi: 10.4085/1062-6050-0309.24. Epub ahead of print. PMID: 39838857.