A gyakorlatok betartása ágyéki porckorongsérv esetén - Betegprofilok

Bemutatkozás

Mint klinikus, aki sokféle különböző emberrel dolgozik, akiknek mindegyike egyedi jellemzőkkel és személyiséggel rendelkezik, bizonyára tudja, hogy minden egyes találkozás egyedi megközelítést igényelhet. Egyesek bátran vállalkozhatnak a testmozgásra, míg mások félnek mindenféle aktív mozgástól. Egyeseknél inkább edzőként viselkedik, míg másoknál sok extra figyelmet és magyarázatot kell adnia. Az ágyéki porckorongsérvből eredő derékfájdalommal küzdő emberek gyakran fordulnak meg gyógytorna-rendelőkben, és aktív megközelítést igényelnek. Néhány embernél azonban alacsony adherenciát találunk az előírt gyakorlatokhoz. Ezért ez a tanulmány azt vizsgálja, hogy az ágyéki porckorongsérvben szenvedő személyek, akiknek strukturált mozgásprogramból álló, nem operatív kezelést írtak elő, hogyan tartják be ezt a programot. A javaslat szerint az alacsony adherencia negatívan befolyásolhatja az eredményeket és növelheti a kiújulási arányokat. A gyógytorna beavatkozások személyre szabottabb megközelítése érdekében ez a tanulmány azt vizsgálja, hogy a lumbális porckorongsérv esetén mely betegprofilok jelzik előre a gyakorlatok betartását.

Módszerek

Ez a tanulmány keresztmetszeti elrendezést használt a betegek kérdőívre adott válaszainak elemzésére. A Protective Motivation Questionnaire (Védelmi motivációs kérdőív) a testmozgáshoz való ragaszkodás és annak befolyásoló tényezőinek tanulmányozására készült. A kérdőív a "Védelmi motiváció elméletén" alapult, amely egy olyan pszichológiai keretrendszer, amely segít megmagyarázni, hogy az emberek miért döntenek úgy, hogy egészséggel kapcsolatos viselkedést folytatnak vagy miért kerülik azt. Ebben az esetben a vizsgált egészséggel kapcsolatos viselkedés a testmozgás betartása volt.

A kérdőív a védelmi motiváció elmélet hat core konstrukcióját értékeli:

Érzékelt súlyosság
Érzékelt fogékonyság
Belső/külső jutalmak
Felépülési érték
Önhatékonyság
Válaszadási költségek

A védelmi motiváció elmélet azt sugallja, hogy valakinek az egészségének védelmére irányuló motivációja két fő gondolkodási folyamaton alapul:

Fenyegetettségi értékelés: "Mennyire rossz a helyzet?" A beteg az egészségügyi veszélyt a következők alapján értelmezi:
- Az észlelt súlyosság: A súlyosságot a beteg értelmezi, például, hogy maradandó károsodáshoz vezet-e vagy sem.
- Érzékelt fogékonyság: "Lesz-e fellángolásom vagy súlyosbodó fájdalmam, ha nem sportolok?"
- Belső/külső jutalmak: "Milyen jó dolgokat kapok attól, ha NEM végzem el a gyakorlatokat?" A maladaptív vagy negatív okok, amelyek miatt a páciens úgy dönthet, hogy nem tartja be az edzésprogramját. Azt az észlelt pozitív hasznot (vagy "jutalmat") jelenti, amelyet a páciens az előírt védő viselkedés (ebben az esetben a testmozgás) elkerüléséből kap. Ezek a jutalmak csökkentik az általános motivációt a változtatásra. Belső jutalom lehet például az, hogy edzés helyett pihenhetek és relaxálhatok, vagy elkerülhetem a szorongást, hogy rosszul végzem a gyakorlatokat. Külső jutalom lehet például az, hogy edzés helyett több időt tölthetek a családommal, hogy edzés helyett a munkára koncentrálhatok, vagy hogy nem kell pénzt költenem edzőeszközökre stb.
Megküzdési értékelés: "Mit tehetek ellene?" A beteg értékeli a fenyegetés kezelésére való képességét, az alábbiak alapján:
- Felépülési érték: "A kezelés (ebben a forgatókönyvben a gyakorlatok betartása) valóban enyhíti majd a fájdalmamat és megelőzi a kiújulást?"
- Önhatékonyság: "Képes vagyok-e helyesen és következetesen csinálni, még akkor is, ha sűrű a programom vagy fájdalmaim vannak?"
- Válaszköltségek/jutalmak: A költségek jelentik az akadályokat (idő, pénz, erőfeszítés, fájdalom,...), a jutalmak pedig a gyakorlatok elvégzésének kapcsolódó előnyeit (kevesebb fájdalom, több aktivitás,...).

Ennek ismeretében egy olyan beteg, aki nagyfokú fenyegetést érzékel, de úgy véli, hogy képes kezelni azt (magas szintű megküzdés), valószínűleg motiváltabb lesz a gyakorlatok betartására.

A szerzők az elmélet alapján online felmérések segítségével gyűjtöttek adatokat. Az MRI-vel megerősített és klinikai diagnózissal diagnosztizált, szimptomatikus ágyéki porckorongsérvvel rendelkező résztvevőket a kínai felsőfokú ellátó intézményekből toborozták. Csak akkor vehettek részt, ha konzervatív kezelésben részesültek, előírt edzésprogrammal.

A demográfiai adatokon kívül a felmérések a Védőmotivációs Kérdőív pontszámait és az adherencia pontszámokat is összegyűjtötték. A látens profilelemzés (LPA) segítségével a válaszok mintáit feltárták és csoportosították, hogy olyan betegprofilokat hozzanak létre, amelyek hasonló gondolatokat hordoznak az egészségükről és a testmozgásról. Ezeket a profilokat összehasonlították a nekik felírt edzésprogramhoz való ragaszkodásuk tekintetében.

Eredmények

372 kérdőív segítségével elemezték ezeknek az ágyéki porckorongsérvvel és 48 éves átlagéletkorral rendelkező személyeknek az adatait. A válaszadók felének kevesebb mint 3 éve voltak tünetei, és enyhe fájdalomértéket (VAS 1-3/10) jelentettek. Majdnem kétharmaduknak volt egy társállapot.

A latens profilelemzés (LPA) három különböző edzésvédelmi motivációs profilt az ágyéki porckorongsérvvel küzdő betegek körében, amelyek szignifikánsan különböztek egymástól az adherencia mértékében.

1. profil: Magas védelmi motiváció - autonóm irányítás (26,1%)
1. Jellemzők: Magas pontszámok a fenyegetésértékelés és a megküzdési értékelés terén, és alacsony pontszámok a jutalom/költség terén. Ezek a személyek egyértelműen kockázatot érzékeltek és erős önhatékonysággal rendelkeztek.

2. profil: Közepes védelmi motiváció - kognitív-viselkedéses elszakadás (43,8%)
1. Jellemzők: Magas pontszámok a fenyegetés értékelésére, de alacsony pontszámok a megküzdés értékelésére (alacsony vagy közepes önhatékonyság és a felépülés értéke). Fokozott belső és külső jutalmakat és válaszköltségeket mutattak. Ezek az egyének felismerik az egészségügyi fenyegetést, de hiányzik a bizalom és az észlelt képesség. Nem volt kapcsolat az értelmezésük (kognitív) és a fenyegetésre adott válaszuk (viselkedés) között.
3. profil: Alacsony védelmi motiváció - negatív elkerülés (30,1%)
1. Jellemzők: Alacsony pontszámok a legtöbb védőmotivációs dimenzióban, ami azt jelenti, hogy összességében ebben a betegprofilban a fenyegetés érzékelése gyenge és a hatékonyság alacsony.

Az első profilba tartozó emberek mutatták a legmagasabb adherencia-pontszámot az előírt edzésprogramjukhoz. Másrészt a harmadik profilba tartozó embereknél volt a legalacsonyabb a gyakorlatokhoz való ragaszkodás. A második profilba tartozó betegeknél alacsonyabb volt az adherencia, mint az első profilnál, de magasabb, mint a harmadik profilnál.

Kérdések és gondolatok

Ezek az eredmények megtanítanak minket arra, hogyan közelítsük meg az egyes betegeket egyedi jellemzőik alapján. Az 1. profil jellemzőivel rendelkező páciensek autonóm menedzserek: a nagyfokú súlyosságon és fogékonyságon alapuló magas fenyegetettségértékeléssel rendelkeznek, és ez erős felelősségérzettel párosul, ami magas önhatékonyságot és bizalmat eredményez. Ezek azok a betegek, akiket nem kellene gyakran látnunk. Legtöbbször elég, ha elmagyarázunk nekik néhány alapvető fogalmat az edzésprogramjukkal és a progresszióval kapcsolatban. Ezekkel a páciensekkel felvehetjük az edző vagy tanácsadó szerepét, ahol finomítunk néhány gyakorlatot, finom kihívásokat adunk a progresszióhoz, és támogatjuk az önmenedzselési erőfeszítéseiket.

A 2. profilú páciensnek nincs kapcsolat az ágyéki porckorongsérvvel kapcsolatos gondolatai és a cselekedetei között. Az érintettek tisztában vannak azzal, hogy miért kellene edzeniük, de alacsony az önhatékonyságuk, és magasra értékelik a válaszköltségeket (akadályokat). Ezek az emberek felismerik, hogy az ágyéki porckorong sérv bizonyos veszélyt jelent, de nem bíznak abban, hogy képesek cselekedni és végigcsinálni, ami a gyakorlatok betartásának közepes szintjét eredményezi. Érthető, hogy ezeket az embereket szorosabban kell követni, és hogy nekünk, gyógytornászoknak az önhatékonysági szakadék leküzdésére kell törekednünk. Ezt úgy lehet megtenni, hogy motivációs interjúkat készítünk, a mozgásprogramot apró, de megvalósítható lépésekre bontjuk, és megpróbálunk segíteni az általuk tapasztalt akadályok problémamegoldásában.

A 3. profilba tartozó betegek negatív kerülők. Alacsony a veszélyértékelésük abban az értelemben, hogy nem értik eléggé az ágyéki porckorongsérvük súlyosságát vagy a vele járó kockázatokat. Az alacsony megküzdési értékeléssel együtt nem kötelezik el magukat az edzésprogramjuk mellett. Hogyan közelíthetjük meg ezeket a betegeket anélkül, hogy "kényszerítenénk" őket a betartásra? A szerzők pszichoedukációt javasolnak vizuális segédeszközök, például az MRI-vizsgálat és a betegség progresszióját bemutató táblázatok segítségével, hogy sürgősséget és megértést teremtsenek. hogy miért miért van szükség a testmozgáshoz való ragaszkodásra. Csak ezután működhetnek hatékonyan a viselkedésváltozást célzó beavatkozások.

A többszörös lineáris regresszió megerősítette, hogy a profilhoz tartozás független előrejelzője volt az edzéshez való ragaszkodásnak, még az olyan kovariánsok, mint az életkor és a fájdalom intenzitásának korrigálása után is. A magas motivációjú csoporttal összehasonlítva a 2. és 3. profilban azok, akik alacsonyabb adherenciát mutattak, nagyobb valószínűséggel voltak fiatalabbak, alacsonyabb fájdalom-intenzitásúak és alacsonyabb gazdasági státuszúak.

Beszélj hozzám szakértőként

Fontos hangsúlyozni, hogy az eredmények csak egy bizonyos populációt képviselnek egy adott időpontban, és hogy a kérdőívre adott válaszok nem általánosíthatók a világ összes ágyéki porckorongsérvvel küzdő betegére. Az önbevallásos kérdőívek használata válaszadási torzításokat eredményezhet, oly módon, hogy a betegek túlságosan is kitartanak a testmozgáshoz való ragaszkodásuk mellett.

Továbbá, a keresztmetszeti tervezés megmutathatja nekünk a lumbális porckorongsérvben szenvedő betegek testmozgáshoz való ragaszkodása közötti összefüggéseket, de nem lehetünk biztosak abban, hogy egy bizonyos betegprofilhoz való tartozás alacsony ragaszkodást okoz.

A végső regressziós modellben a megmagyarázott variancia mindössze 37,6% volt, ami azt jelenti, hogy a variancia több mint 60%-a valószínűleg más, nem mért tényezőknek köszönhető. Ilyen lehet például a porckorongsérv típusa és súlyossága, de ugyanígy a felírt edzésprogram minősége, vagy a páciens és a kezelőorvos közötti interakció, vagy a munkával vagy a családdal kapcsolatos tényezők, és talán még ennél is több! Kérjük, vegye figyelembe, hogy a megfigyelt betegprofilok nem feltétlenül vonatkoznak minden ágyéki porckorongsérvvel küzdő személyre.

Főbb üzenetek

Az ágyéki porckorongsérvben szenvedő betegek gyakorlatokhoz való ragaszkodásáról szóló tanulmány feltárja, hogy a rehabilitációs gyakorlatokhoz való ragaszkodást három különböző motivációs profil erősen befolyásolja, ami megkérdőjelezi a hagyományos, egy méretre szabott, mindenki számára megfelelő kezelési megközelítést. A beteg motivációja ezért a program sikerének erőteljes előrejelzője lehet.

Az 1. profilú beteg, a "Autonóm menedzserek" mutatja a legmagasabb adherenciát. Világosan ismerik állapotuk kockázatát, és nagyon bizalommal tekintenek a képességükre, hogy elvégezzék az előírt gyakorlatokat.

Ezzel szemben a leggyakoribb csoportot a "Kognitív-viselkedéses kapcsolat". betegek. Bár megértik az ágyéki porckorongsérv súlyosságát, nincs meg bennük a gyakorlatokhoz szükséges bizalom, és aggódnak a szükséges erőfeszítések vagy a kapcsolódó költségek miatt.

A harmadik csoportot a legnehezebb motiválni, és a legkevésbé valószínű, hogy betartják a gyakorlatokat.

Ezeknek a különböző motivációs típusoknak az azonosítása a kritikus első lépés ahhoz, hogy a kezelési terveket hatékonyan testre szabhassa. Ugyanakkor tudatában kell lenni annak, hogy a korlátozottan más országokra és betegpopulációkra való általánosíthatóság (a vizsgálatot egy időben, Kínában végezték) miatt más betegprofilok is létezhetnek, mint amilyeneket ez a vizsgálat felvetett.