Testmozgás és mozgásszervi fájdalom prevenció
Bemutatkozás
Gyógytornászokként gyakran találkozunk mozgásszervi állapotokkal jelentkező emberekkel, és különböző gyakorlatokkal és kezelésekkel igyekszünk enyhíteni a tüneteiket. Végső soron a másodlagos prevencióra törekszünk, segítve az adott személyt abban, hogy elérje a rugalmasság szintjét. De mi lenne, ha az elsődleges prevención dolgozhatnánk? Ez a tanulmány a fizikai aktivitás szintje és a mozgásszervi betegségek kialakulásának kockázata közötti összefüggéseket vizsgálta, fontos betekintést nyújtva az Aktivitás és a mozgásszervi fájdalom megelőzésébe. Ebben a kutatási áttekintésben szeretnénk összefoglalni a következtetéseiket, és azt, hogy mit jelenthetnek az Ön praxisa számára.
Módszerek
Ez a tanulmány az All of Us Research Programot, az egyik legnagyobb amerikai egészségügyi adatbázist használja fel egy olyan hiányosság megoldására, amelyet a gyógytornászok már régóta felismertek: A nagyobb objektíven mért testmozgás összefügg-e a mozgásszervi fájdalom kialakulásának alacsonyabb kockázatával?
Konkrétan:
- Csökkenti-e a kockázatot a több lépcsőzés?
- Számít-e a mérsékelt vagy erőteljes aktivitásintenzitás?
- Bizonyos régiók (nyak, derék, csípő, térd) másképp érintettek?
- Ezek az összefüggések konzisztensek az életkor, a nem és az ülőmunkaidő függvényében?
Ezen összefüggések vizsgálata érdekében a szerzők megfigyelési kohortvizsgálatot végeztek az All of Us Research Program adatbázisába beiratkozott felnőttek elektronikus egészségügyi nyilvántartásával összekapcsolt viselhető eszközadatok (Fitbit) felhasználásával.
A résztvevők olyan felnőttek (≥18 évesek) voltak, akik megosztották mind a Fitbit, mind az elektronikus egészségügyi nyilvántartás adatait, legalább 6 hónapos Fitbit-monitorozással rendelkeztek ≥10 óra/nap és ≥10 érvényes nap/hó időtartamban, nem volt kiindulási nyaki, derék-, csípő- vagy térdfájdalom, és legalább 12 hónapos Fitbit-adatokkal rendelkeztek az első rögzített fájdalomdiagnózis előtt, hogy minimalizálják a fordított okozati összefüggést.
A Fitbitből származó aktivitási méréseket havonta összegezték:
- Napi lépések
- Enyhén aktív percek (1,5-3 MET)
- Meglehetősen aktív percek (3-6 MET, >10 perces szakaszok)
- Nagyon aktív percek (≥6 MET vagy ≥145 lépés/perc, >10 perces szakaszok)
A nyak-, derék-, csípő- vagy térdfájdalom első, a résztvevő elektronikus egészségügyi nyilvántartásában dokumentált előfordulását használták az elemzéshez.
Eredmények
A testmozgás és a mozgásszervi fájdalom prevenciója közötti kapcsolat vizsgálatához 14 754 résztvevőt vontak be. A betegek átlagéletkora 51,3 év volt, túlnyomórészt női (72%) és fehérek (84,2%). A vizsgálat összesen 796 esetben regisztrált derékfájást, 144 esetben nyaki fájdalom, 1362 esetben csípőfájást és 1754 esetben térdfájást a 3,6 éves medián követési időszak alatt.

Az elemzések kimutatták, hogy a magasabb szintű testmozgás következetesen összefüggésbe hozható a mozgásszervi fájdalom számos formájának kialakulásának csökkent kockázatával.
- Az alacsony hátfájás esetében a magasabb napi lépésszámmal rendelkező résztvevők (75. percentilis vs. 75. percentilis) esetében az alacsonyabb derék nem volt kimutatható. 25. percentilis) kockázati hányadosa (HR) 0,89 volt (95% CI 0,80-0,98), ami 11%-os kockázatcsökkenésnek felel meg. A nagyobb mennyiségű mérsékelt és erőteljes aktivitást végzőknél még nagyobb mértékű kockázatcsökkenés volt tapasztalható (HR 0,82 és 0,72). A könnyű aktivitás nem mutatott jelentős összefüggést.

- Hasonló védő mintázat alakult ki a nyaki fájdalom tekintetében: a több napi lépést megtett egyének (75. percentilis vs. 25. percentilis) kockázati aránya (HR) 0,69 (95% CI 0,54-0,90) volt, ami 31%-kal alacsonyabb kockázatot jelentett a nyaki fájdalom kialakulására. Az erőteljes aktivitással töltött több átlagos idő erősen védő hatású volt (HR 0,53; 95% CI 0,38-0,73), míg a könnyű és mérsékelt aktivitás nem volt szignifikánsan összefüggésbe hozható.
- A csípőfájdalom tekintetében a mérsékelt és az erőteljes aktivitási szint is szignifikánsan összefüggött a csökkent kockázattal, 0,87 (95% CI 0,78-0,97) és 0,93 (95% CI 0,87-0,99) HR-t mutatva. A csípőfájdalom tekintetében azonban a napi lépések önmagukban nem érték el a statisztikai szignifikanciát.
- Ezzel szemben a fizikai aktivitás egyik mérőszáma (beleértve a lépésszámot, a könnyű aktivitást, a mérsékelt aktivitást vagy az erőteljes aktivitást) sem volt kapcsolatban a térdfájdalom előfordulási gyakoriságával, ami arra utal, hogy az aktivitás és a térdízületi tünetek között más kapcsolat áll fenn, mint a gerinc vagy a csípő esetében.

Kérdések és gondolatok
Az aktivitás és a mozgásszervi fájdalom prevenciójával kapcsolatos kutatásokat befolyásolja e tanulmány egyik fő korlátozása: főként jól képzett, fehér, női résztvevőket vontak be. Az a tény, hogy már akkor is viseltek viselhető aktivitáskövető készüléket (Fitbit), amikor a vizsgálatba bevonták őket, azt mutathatja, hogy ezek a személyek már akkor is nagyon tudatosak voltak egészségükkel és fittségükkel kapcsolatban. Valószínűsíthető, hogy mivel ilyen eszközt használtak, már mérsékelten aktívak voltak, vagy legalábbis tisztában voltak a mozgás egészségükre gyakorolt előnyeivel. Ezt a tanulmányt ideális esetben több különböző populációban is megismételnék, hogy a megállapításokat jobban általánosítani lehessen a szélesebb közönségre.
Egy másik fontos szempont, amit nem szabad elfelejteni, hogy az itt vizsgált egészség állapotokat elektronikus egészségügyi nyilvántartási adatbázis segítségével rögzítették. Ez azt jelenti, hogy a vizsgált mozgásszervi állapotok előfordulására vonatkozó információk az egészségügyi ellátórendszerekből származnak. Bizonyára megérti, hogy nem mindenki, aki mozgásszervi állapotot tapasztal, fordul orvoshoz. Kérdéseket vet fel a "valódi" fájdalom kezdetének meghatározásának pontosságával kapcsolatban is. Sok egyén önállóan kezeli az új tüneteket, és előfordulhat, hogy csak akkor fordul orvoshoz, amikor a fájdalom perzisztens vagy rokkant. Ennek eredményeképpen az adatállomány túlreprezentálhatja a súlyosabb eseteket, miközben a korai tünetkezdete vagy az enyhébb tünetek hiányozhatnak. Ez hatással van az aktivitás-fájdalom kapcsolat időzítésének és irányának értelmezésére.
Továbbá nem ismert, hogy a Fitbit aktivitási kategóriái valóban megragadják-e a mozgásszervi fájdalom szempontjából releváns mechanikai terhelést. A készülék a "mérsékelt" és "erőteljes" aktivitást MET-alapú küszöbértékek alapján osztályozza, amelyek inkább a szív- és érrendszeri erőfeszítést, mint az ízületi terhelést vagy a mozgás minőségét tükrözik. Gyógytornászok számára azonban a gerinc, a csípő és a térd mechanikai terhelése gyakran klinikailag jelentősebb, mint a metabolikus intenzitás. Ez felveti azt a kérdést, hogy az ebben a vizsgálatban megfigyelt védőhatások különböznének-e, ha a tevékenységet a biomechanikai terhelés, nem pedig a metabolikus igény alapján kategorizálnák.
Az erőnléti edzést és az izomtömeget nem mérték ebben a vizsgálatban. Míg a lépcsőzés és az általános testmozgás értékes, az izomerő jól ismert védőfaktor a mozgásszervi fájdalommal szemben. Az ellenállás-edzés vagy a kiindulási erőszint figyelembevétele nélkül nehéz meghatározni, hogy a megfigyelt összefüggések csak az aktivitás előnyeit tükrözik-e, vagy az erősebb, jobban állapotban lévő egyének egyszerűen csak elviselik a nagyobb aktivitást fájdalom kialakulása nélkül.
A foglalkozási expozíció egy másik nem mért tényező, amely befolyásolhatta az eredményeket. A fizikailag megterhelő munkák során felhalmozott napi lépések nagyon eltérő mechanikai terhelést jelentenek a szabadidős gyalogláshoz képest. Ez az úgynevezett testmozgási paradoxon. A foglalkozási és a szabadidős tevékenység megkülönböztetése nélkül nehéz eldönteni, hogy a megfigyelt összefüggések az önkéntes mozgás előnyeit vagy az ismétlődő foglalkozási húzódás következményeit tükrözik-e.
Végül, továbbra sem világos, hogy a testmozgás önmagában védő hatású-e, vagy egyszerűen csak a jó egészség és az életmód szélesebb szempontjait tükrözi. Az aktívabb embereknek gyakran jobb az általános egészsége, alvási szokásai és stressz-szintje, amelyekről ismert, hogy mind befolyásolják a mozgásszervi fájdalom kockázatát. Ha ez a helyzet, a testmozgás inkább az általános egészség markereként, mint közvetlen ok-okozati tényezőként működhet, és a vizsgálatban megfigyelt védő hatás részben ezeket a nem mért változókat tükrözheti.
Beszélj hozzám szakértőként
Ez nem az első tanulmány, amely a testmozgás és a mozgásszervi fájdalom megelőzése közötti összefüggéseket méri. Mégis, kezel néhány olyan korlátozást, amellyel az e témában meglévő tanulmányok találkoztak, mint például:
- Az önbevalláson alapuló aktivitásra való hagyatkozás torzításokat eredményez (visszaemlékezési torzítás, társadalmi kívánatossági torzítás).
- A testmozgás nyomon követése csak rövid időszakokra (napok-hetek), így a hosszú távú összefüggések nem egyértelműek.
- A rehabilitációs vagy műtét utáni eredményekre összpontosítva, nem pedig arra, hogy a tevékenység megelőzi-e a mozgásszervi fájdalmat egyébként fájdalommentes egyéneknél.
- A valós világbeli, folyamatos fizikai testmozgási minták rögzítésének elmulasztása megnehezíti az aktivitás mint valódi kockázati tényező tanulmányozását.
A régebbi kutatások ezen módszertani korlátainak ellensúlyozására a szerzők időfüggő Cox-proporcionális hazard modelleket használtak, azaz:
- Az aktivitást nyomon követték az idő múlásával, nem pedig egyetlen kiindulási értékként.
- A havi tevékenységi értékek változhattak, tükrözve a valós életet.
- A modelleket az életkor, a nem, a bmi és az iskolai végzettség szerint igazították ki.
A kockázati arányok az egyes aktivitási mérőszámok 75. és 25. percentilisét hasonlították össze. Ezt azért tették, mert ez egy reális különbséget tükröz a kevésbé aktív és a mindennapi életben többet mozgó ember között. Elkerüli a szélsőséges eseteket, akár a spektrum magas, akár az alacsony végén vannak, és ehelyett az értelmes változásokra összpontosít. Például a napi lépések növelése nagyjából 5600-ról (25. percentilis) 10 300-ra (75. percentilis) olyan érthető cél, amelyért a betegek ténylegesen dolgozhatnak. Ez egyértelműbbé és hasznosabbá teszi az eredményeket a klinikusok számára.
Végül, a megfigyelési terv nem tudja bizonyítani az okozati összefüggést, és a vizsgálatból kimaradhat néhány fontos zavaró tényező, például a foglalkozás, a pszichoszociális tényezők és a korábbi kisebb sérülések.
Főbb üzenetek
Ez a vizsgálat összefüggéseket mutatott ki a testmozgás és a mozgásszervi fájdalom prevenció között. Azok az emberek, akik többet mozognak, különösen mérsékelt és erőteljes intenzitással, kisebb kockázatot mutatnak a nyak-, derék- és csípőfájdalom kialakulására. A lépésszám segít, de úgy tűnik, hogy a magasabb intenzitású aktivitás további védőhatást biztosít. A térd esetében a vizsgálat nem talált összefüggést a fizikai testmozgás egyik formája (lépések, könnyű, mérsékelt vagy erőteljes) és a térdfájdalom kialakulása között, ami azt jelenti, hogy az aktivitás nem növelte és nem csökkentette a térdfájdalom kockázatát ebben a kohorszban. A viselhető eszközök klinikailag értelmes betekintést nyújthatnak a hosszú távú aktivitási mintákba és a mozgásszervi fájdalom kockázatába.
Referencia
100% INGYENES POSZTERCSOMAG
Szerezze meg a 6 nagy felbontású posztert, amelyek a sportban való felépülés fontos témáit összegzik, és kihelyezhetők a klinikán vagy az edzőteremben.