Bemutatkozás

Az elülső keresztszalag (ACL) sérülései jelentős aggodalomra adnak okot a sportolók körében, és az edzésalapú prevenciós programok (IPP-k) célja, hogy csökkentsék ezt a kockázatot a térd mozgásmintáinak módosításával, például a térd hajlításának növelésével és a térd valgusának csökkentésével. Ezek a programok gyakran tartalmaznak neuromuszkuláris edzéskomponenseket, például pliometrikus gyakorlatokat és core stabilitást. Korábbi tanulmányok ellentmondásos bizonyítékokat mutattak ki a többkomponensű IPP-k hatékonyságát illetően a térd mozgásmintáinak módosításában és az ACL-sérülés kockázatának további csökkentésében. A hagyományos metaanalízisek a több beavatkozás egyidejű elemzésének korlátai miatt nehezen tudták értékelni a különböző IPP-összetevők összehasonlító hatékonyságát. Ennek megoldására a szerzők Bayes-hálózati metaanalízist (NMA) alkalmaznak a különböző IPP-k hatásának értékelésére és rangsorolására a térd mozgásmintáira függőleges ugrások és vágó mozgások során, amelyek az ACL-sérülés kockázatának gyakori tesztjei. Ez a kutatás annak tisztázására törekszik, hogy az IPP-k mely konkrét összetevői a leghatékonyabbak a térd mozgásának módosításában, új ismereteket nyújtva az ACL-sérülések prevenciójához alkalmazott stratégiák optimalizálásához.

Módszerek

Ez a tanulmány a PRISMA 2020 szisztematikus áttekintésekre és metaanalízisekre vonatkozó iránymutatásokat követte. Célja az volt, hogy értékelje a gyakorlatokon alapuló beavatkozásokat, amelyek célja az ACL-sérülés kockázatának csökkentése volt a térd mozgásmintáinak módosításával, a térd valgus és a térd hajlítására összpontosítva a sportmozgások során. A tanulmányokat a PICOS keretrendszer alapján választották ki, beleértve a testmozgással foglalkozó, alsó végtagi sérülésekkel nem rendelkező sportolókat, akik rendszeres sportolási programban vettek részt. A beavatkozások az ACL-sérülések prevencióját célzó, edzésalapú programok voltak, míg a kontrollált csoportot a szokásos edzésprogramjukat követő sportolók alkották.

Jogosultsági kritériumok

Az ACL-sérülések prevencióját célzó, testmozgás-alapú beavatkozásokkal kapcsolatos tanulmányok. A vizsgálat résztvevői sportolók voltak, akiknél a térdhajlítás és a valgus biomechanikai méréseit mozgáselemző rendszerekkel, például a függőleges ugrás (DVJ), a függőleges ugrás egy lépéssel (SDVJ) és az oldallépéses vágás (SSC) tesztekkel értékelték.

Tanulmány kiválasztása és adatgyűjtés

A duplikátumok szűrése és a teljes szövegű cikkek értékelése után az adatokat egy előre megtervezett űrlap segítségével nyerték ki, amely olyan részleteket tartalmazott, mint a minta mérete, a beavatkozás specifikációi és a biomechanikai eredmények. A hiányzó adatokat a szerzőkkel együtt nyomon követték. A nagy torzítási kockázatú, nem elegendő adatot tartalmazó vagy kontrollcsoportot nem tartalmazó tanulmányokat kizárták.

Az elfogultság kockázata és a bizonyítékok bizonyossága

A torzítás kockázatát (ROB) a Cochrane-eszközzel értékelték, a bizonyítékok bizonyosságát pedig a hálózati metaanalízis (NMA) GRADE megközelítésével értékelték. A szerzők a TIDieR és a CERT ellenőrző listák segítségével értékelték a jelentés minőségét.

Adatelemzés

Páros meta-elemzéseket végeztek randomizált hatásmodellek alkalmazásával a térdhajlítás és a valgusszögek átlagos különbségeinek (MD) kiszámításához. A Bayes-hálózati metaanalízist a különböző IPP-k összehasonlítására végezték el, közvetlen és közvetett bizonyítékokat is figyelembe véve. A mozgásintervenció potenciális hatékonyságát a kumulatív rangsorolási görbe alatti felület (SUCRA) segítségével értékelték, amely számszerűsíti annak valószínűségét, hogy egy beavatkozás a leghatékonyabbnak minősül. A magasabb SUCRA-értékek nagyobb hatékonyságot jeleznek, míg az alacsonyabb értékek arra utalnak, hogy a beavatkozás kevésbé hatékony. A hálózaton belüli konzisztenciát a node-splitting technikával vizsgálták, a 0,05-ös P-érték küszöbértékkel utalva arra, hogy a megfigyelt konzisztencia a véletlennek vagy a véletlen variációnak tulajdonítható-e.

Külön elemzéseket végeztünk az ugró és vágó tesztekre, figyelembe véve a mozgás specifikus különbségeit. Érzékenységi elemzéseket végeztünk, beleértve a kis mintaszámú tanulmányok kizárását és a 3D-s mozgáselemző rendszerekkel végzett vizsgálatokra való összpontosítást. A publikációs torzítás értékelésére a Funnel-diagramot használták.

Eredmények

Az eredetileg azonosított 891 rekordból 22 randomizált, kontrollált vizsgálat (RCT) felelt meg a felvételi kritériumoknak. Ezekben a vizsgálatokban 878 résztvevőt vizsgáltak, és 12 különböző mozgásalapú prevenciós programot (IPP) értékeltek. A résztvevők különböző sportágakban, többek között labdarúgásban, kosárlabdában, röplabdában és tornában sportolók voltak. A beavatkozások 1-10 hétig tartottak, heti 2-5 alkalommal történő edzéssel.

Intervenciók

Az IPP-k között szerepelt neuromuszkuláris tréning, core-stabilitási gyakorlatok, pliometrikus gyakorlatok, ön- és szakértői vizuális visszajelzés, külső és belső figyelemfókusz, Agilitás és egyéb sportspecifikus sérülésmegelőzési programok.

Az elfogultság kockázata és a jelentéstétel minősége

Bár mind a 22 tanulmány elegendő randomizációs részletet közölt, a legtöbb nem vakította meg a résztvevőket vagy a személyzetet. A jelentés minősége magas volt (TIDieR-ellenőrzési lista: ≥9/12 elemet jelentettek 20 tanulmányban). A CERT-pontszámok 9 és 14/16 között mozogtak, bár a nem gyakorló intézkedésekről és a kontrollstratégiákról aluljelentkeztek.

Főbb megállapítások

Ugrási tesztek

A külső fókuszú instrukciók (MD=26, CrI=7,5-44) és a belső fókuszú figyelem (MD=19, CrI=0,19-37) szignifikánsan javította a térdhajlítást a kontrolláltakhoz képest. A core stabilitás tréning szignifikánsan csökkentette a térd valgusát (MD=-4,40, CrI=-7,7 és -1,1 között). A többi IPP nem mutatott statisztikailag szignifikáns hatást.

Vágási tesztek

A beavatkozások egyike sem befolyásolta szignifikánsan a térdhajlítást vagy a térd valgusát a vágómozgások során.

A beavatkozások rangsorolása (SUCRA)

• Térdhajlítás (ugrás): A külső fókuszú instrukciók a legmagasabb értéket kapták (SUCRA=0,94), amelyet a belső figyelemfókusz követett (SUCRA=0,81).
• Térd Valgus (ugrás): A core stabilitás edzése volt a leghatékonyabb (SUCRA=0,96).
• Vágási tesztek: A belső figyelem összpontosítása (SUCRA=0,66) javította a térdhajlítást, míg a core stabilitás edzése (SUCRA=0,88) a térd valgusának csökkentésében a legmagasabb értéket képviselte.

Heterogenitás és torzítás

Nem mutattak ki jelentős heterogenitást vagy publikációs torzítást. A bizonyítékok bizonyossága közepes volt a legjobban rangsorolt beavatkozások esetében az ugrásvizsgálatokban, de az elfogultság és a közvetlenség kockázata miatt leminősítették.

Érzékenységi elemzés

Az eredmények az ugró tesztek esetében konzisztensek voltak, de a vágási tesztek esetében nem voltak szignifikánsak.

A bizonyítékok bizonyossága

A gyakorlatalapú prevenciós programok, különösen azok, amelyek külső fókuszú utasításokat, belső figyelemösszpontosítást és core stabilitás-edzést tartalmaznak, hatékonyan javítják a térd mechanizmusát (térdhajlítás és valgus) az ugrásvizsgálatok során. Ezek a beavatkozások azonban kevésbé hatékonyak a vágási tesztek esetében. A jelentések minősége magas volt, de a vakítás és a kontrollált stratégia részletei gyakran hiányoztak. A bizonyítékok bizonyossága mérsékelt volt az ugróvizsgálatokban a legjobb beavatkozások esetében.

Kérdések és gondolatok

Az ACL-sérülés kockázatának felmérésére gyakran használják az egylábas ugráspróbát, a kétoldali ugráspróbát és a vágómozgásokat. Ez a tanulmány mechanisztikus megközelítést alkalmaz, arra összpontosítva, hogy a bizonyos struktúrákra ható túlzott erő hogyan vezet sérüléshez, de ez túlságosan leegyszerűsítheti a sportteljesítményben szerepet játszó összetett kölcsönhatásokat. A sérüléseket különböző tényezők befolyásolják, és egyre nagyobb az érdeklődés a biopszichoszociális és környezeti hatások iránt. Fontos megkérdőjelezni, hogy milyen egyéb tényezők járulhatnak hozzá a sérülésekhez, ami magyarázatot adhat az ACL-prevenció programok hatékonyságára vonatkozó következetlen eredményekre. Az edzés gyakoriságának és mennyiségének változékonysága tovább növeli ezeket a következetlenségeket.

E beavatkozások megvitatásakor több érdekes megállapítás is felmerül. A külső és belső figyelmi fókuszt hangsúlyozó instrukciókról kimutatták, hogy jelentősen növelik a térdhajlítást az ugráspróbák során. A külső fókusz azonban gyakran a visszajelzésektől függ, ami felveti a kérdést, hogy az ilyen, kontrollált környezetben elért javulások átültethetők-e a tényleges sportteljesítménybe. Bár a külső fókuszról úgy gondolják, hogy javítja a motoros kontrollt, nehéz meghatározni, hogy ezek az előnyök átvihetők-e a valós sportfeladatokra.

Ebben a vizsgálatban egyik beavatkozás sem volt képes módosítani a térd hajlítását vagy valgusát az oldallépéses vágási tesztek során. A kutatók feltételezése szerint ez azért van így, mert az oldalazó és vágó mozgások többirányú erőkkel és gyors irányváltásokkal járnak, ami ezeket a feladatokat összetettebbé teszi, és kevésbé befolyásolják a standard beavatkozások. Ez azt sugallja, hogy szükség van olyan, visszajelzésekkel kiegészített motoros kontrollgyakorlatokra, amelyek nagyon specifikusak, és magának a mozgásnak a minőségére összpontosítanak. A vágási teszt eredménytelenségének másik lehetséges magyarázata, hogy a résztvevők a teljesítményt helyezték előtérbe az ízület biztonságával szemben e feladatok során, ami valószínűleg növelte a térd mechanikai stresszét.

Beszélj hozzám szakértőként

Nézzük meg mélyebben a tanulmányban használt NMA-t, Bayes-keretet és SUCRA-t.

A hálózati metaanalízis (NMA) egy hatékony eszköz, amelyet ebben a tanulmányban több ACL prevenciós program összehasonlítására használtak, még akkor is, ha az összes beavatkozás között nem léteznek fej-fej melletti összehasonlítások. A hagyományos metaanalízisektől eltérően az NMA a közvetlen bizonyítékokat (pl. A program vs. Program B) és közvetett bizonyítékok (pl. Program A vs. Program C, majd Program C vs. B program), hogy a beavatkozások "hálózatát" hozzák létre. Ez lehetővé tette a szerzők számára annak értékelését, hogy a különböző programok, mint például a core stabilitási gyakorlatok és a fókusz alapú motoros kontroll tréning, hogyan viszonyulnak egymáshoz a különböző feladatok során.

A tanulmány az NMA-n belül Bayes-féle keretrendszert alkalmazott, amely az előzetes ismeretek beépítésével és az egyes beavatkozások hatékonyságának valószínűségeinek generálásával túlmutat a hagyományos frequentista megközelítéseken. A Bayes-elemzés hiteles intervallumokat (a bizalomintervallumokhoz hasonlóan) biztosít, figyelembe véve az eredmények változékonyságát és bizonytalanságát. Ezáltal a megállapítások jobban alkalmazhatók a valós körülmények között, mivel a valószínű eredmények tartományát tekintik át, nem pedig egyetlen pontbecslést.

A SUCRA-skála (Surface Under the Cumulative Ranking) egy lépéssel továbbviszi az NMA-eredményeket azáltal, hogy 0-100%-os skálán számszerűsíti az egyes beavatkozások hatékonyságát. A magasabb SUCRA-pontszám nagyobb valószínűséggel utal a leghatékonyabb beavatkozásra. Ebben a vizsgálatban az olyan beavatkozások, mint a core stabilitási gyakorlatok, magas pontszámot értek el a térd valgusának csökkentésében az ugrási tesztek során, míg az oldallépéses vágási feladatok alacsonyabb pontszámot mutattak, ami a jelenlegi programokkal szembeni terhelést tükrözi.

Főbb üzenetek

Ez a tanulmány rávilágít az ACL-sérülések prevenciójának összetettségére és az árnyalt, bizonyítékokon alapuló megközelítés szükségességére. Az olyan prevenciós programok, mint a core stabilitási gyakorlatok és a koncentráción alapuló figyelmi stratégiák, javíthatják a térd valgus és hajlításának biomechanikáját olyan kontrollált feladatok során, mint az egylábas és kétoldali ugrásos tesztek. Ezek a beavatkozások azonban korlátozott hatékonyságot mutatnak a mozgásminták javításában olyan összetettebb feladatok során, mint az oldalirányú vágás, ahol a teljesítményigény nagyobb jelentőséggel bírhat, mint az Ízületi biztonsági megfontolások.

A klinikusok számára ez kiemeli annak fontosságát, hogy a beavatkozásokat a sportoló sportjának sajátos igényeihez igazítsák. A gyakorlatoknak meg kell ismételniük azokat a többirányú, nagy igénybevételt jelentő mozgásokat, amelyekkel a sportolók a versenyen szembesülnek, hogy biztosítsák az átvitelt. Ezenkívül figyelmet kell fordítani a külső fókuszjelzések és visszajelzések integrálására, mivel ezek a stratégiák ígéretesnek mutatkoznak a motoros kontroll javítására. A külső fókusz integrálása, azaz a sportoló figyelmének egy külső jelre való irányítása kúpok, botok vagy más eszközök használatával érhető el a mozgás irányítására. Például a dobozból történő egylábas ugrás során helyezzen el egy kúpot a leszállóhely közelében, és adjon utasítást: "Leszálláskor a térdnek enyhén érintenie kell a kúp alsó szélét." Ez a külső összpontosítás elősegíti a térd megfelelő beállítását és segít megelőzni a térd valgusát.

Végül, bár a biomechanikai fejlesztések létfontosságúak, az ACL-sérülések prevenciója nem támaszkodhat kizárólag a mechanizmusokra. A gyógytornászoknak ökológiai holisztikus megközelítést kell alkalmazniuk, felismerve, hogy a valós teljesítményt és a sérülés kockázatát biomechanikai, pszichológiai és környezeti tényezők kombinációja befolyásolja.

Tudj meg többet

Referencia

Wang, D., Valtonen, A. M., Thiel, T., Stenroth, L., Gao, Y., & Kulmala, J. (2024). A gyakorlat-alapú ACL-sérülés prevenció beavatkozások hatása a térd mozgására sportolóknál : Rendszeres áttekintés és Bayes-hálózati metaanalízis. Journal Of Ortopédiai és Sportgyógytorna, 1-45.