Kutatás
Gyakorlat
2024. május 23
Növeljük-e a Diastasis Recti Abdominis kockázatát a terhesség alatti hasizomerősítéssel?
Bemutatkozás
Körülbelül egy évvel ezelőtt közzétettünk egy kutatási áttekintést, amely a Gluppe et al. által vizsgált, a diastasis recti abdominis javítására irányuló szülés utáni hasizomerősítés körüli bizonyítékokat foglalja össze. (2023). Ebben a vizsgálatban a nők mindegyike diastasis recti abdominisban szenvedett, és 6-12 hónappal a szülés után részt vettek egy hasizomerősítő programban. A várandós nőknek a mai napig azt tanácsolják, hogy a terhesség alatt maradjanak aktívak, és tartsák fenn egészséges szokásaikat, ahogyan azt a kanadai irányelv is ajánlja. Ugyanez az iránymutatás azonban azt is javasolja, hogy a terhesség alatt kerüljék a hasizom erősítését a diastasis recti abdominisban szenvedő nőknél, "mivel ez ronthatja az állapotot", egy ellentétes eredményeket mutató tanulmány alapján. A diastasis recti abdominis állapotát azonban folyamatosan vizsgálják, mivel gyenge hasizmokkal, hasi fájdalommal és ezáltal csökkent életminőséggel jár. Ezért ez a vizsgálat a terhesség alatti hasizomerősítésre összpontosított.
Módszerek
Ez a randomizált vizsgálat egészséges, 18 év feletti várandós nőket vont be a terhesség 24. hetében (6. hónap). Akkor voltak alkalmasak a vizsgálatra, ha diastasis recti abdominis-ük volt, amelyet ultrahanggal mértek 28 mm-nél nagyobb inter-recti távolsággal a köldök felett vagy alatt 2 cm-re, nyugalmi állapotban. Azok is diastasis recti abdominis-szel rendelkeztek és bekerültek, akiknél a linea alba mentén hasfali előboltosulás volt. A hasfali előboltosulást vizuálisan értékelték hasprés közben. Mind az első terhességüket váró, mind a korábban már szült nők részt vehettek.
A vizsgálat a 24. terhességi héttől kezdődött, ekkor végeztük el az első méréseket.
A nők véletlenszerűen lettek beosztva a beavatkozási vagy a kontroll csoportba. A beavatkozási csoport egy 12 hetes has- és medencefenék-izom erősítő programban vett részt. A hasizom erősítése a terhesség alatt hetente kétszer felügyelet mellett történt, melyhez 2 otthoni gyakorlás is tartozott. Háromszor 10 ismétlést végeztünk. A gyakorlatok az alábbi képeken láthatók.
A kontrollcsoportban a nők a szokásos napi tevékenységeiket végezték, és követték a terhesség alatti testmozgásra és általános edzésre vonatkozó nemzeti irányelveket. Ezek az irányelvek a medencefenék-gyakorlatokat is tartalmazták, de kifejezetten nem javasolták a hasizmok célzott erősítését.
Az elsődleges eredmény a kétoldali egyenes hasizom távolságának változása a köldök felett és alatt 2 cm-rel. Ezt a mérést ultrahanggal végezzük, miközben hanyattfekszel. Ezeket a méréseket a kiindulási állapotban, a terhesség 37. hetében és a szülés után 6 héttel végezzük el. 6 mm különbséget tekintünk a minimális klinikailag releváns különbségnek (MCID).
Eredmények
Ebben a tanulmányban 105 várandós nő vett részt. 52 résztvevőt randomizáltunk a beavatkozási csoportba, 53-at pedig a kontrollcsoportba. A csoportok hasonlóak voltak a kiinduláskor.
Az ultrahangmérések azt mutatták, hogy mindkét csoportban nőtt az inter-recti távolság az alapértéktől a beavatkozás után (12 hét elteltével), majd csökkent a beavatkozás után az utánkövetésig (6 héttel a szülés után).
A szerzők pontosították : "A beavatkozás utáni eredmények olyan konfidenciaintervallumokkal rendelkeznek, amelyek nem zárják ki teljesen az egyik vagy másik irányba mutató, érdemi hatások lehetőségét. Konkrétan, a köldök felett 2 cm-rel mért eredmények azt mutatják, hogy a gyakorlatok 7 mm-rel növelhetik a DRA-t, a köldök alatt 2 cm-rel mért eredmények pedig azt mutatják, hogy a gyakorlatok 10 mm-rel csökkenthetik a DRA-t.".
Kérdések és gondolatok
Az eredmények azt mutatják, hogy a hasizom erősítése terhesség alatt klinikailag nem szignifikáns változásokhoz vezet a diastasis recti abdominis esetén. Ez az eredmény csalódást okozhat, ha a diastasis recti abdominis javulását vártad. Ha másképp nézed az eredményeket, ne feledd, hogy a hasizom erősítése terhesség alatt nem növeli jelentősen az inter-recti távolságot, ezért biztonságosnak tekinthető, és nem ellenjavallt.
A növekvő baba és a méh tágulása mindkét csoportban növeli az inter-recti távolságot. Ahogy a szerzők említették, a vizsgálat célja nem az inter-recti távolság csökkentése volt, hanem a hasizom erősítésének hatásait vizsgálták terhesség alatt.
A 12 hetes kezelés számos gyakorlatot tartalmazott, de nem volt progresszió. Ez a terhesség növekvő “terhével” magyarázható. A szerzők szerint a terhesség növekvő hatása természetes progressziónak tekinthető.
Beszélj hozzám szakértőként
Tanulmányunk mérései szerint a hasizom erősítése biztonságos terhesség alatt. Sajnos, nem végeztünk izomerő méréseket. Gluppe és mtsai. korábbi tanulmánya (2023) egy 12 hetes hasizom erősítő programot vizsgált, de nem talált javulást a beavatkozás után. A Gluppe-tanulmány intervenciós csoportjában a rectus abdominis vastagsága és az izomerő jobban nőtt, mint a kontrollcsoportban. Sajnálatos módon a jelenlegi tanulmányban nem végeztünk izomerő méréseket.
A gyakorlatok betartása azt mutatta, hogy a beavatkozási csoport résztvevőinek fele legalább 80%-ban betartotta a gyakorlatsorokat. A bevont nők csupán 40%-a tartotta be a csoportos gyakorlatok legalább 80%-át. Ez elég alacsony szám, figyelembe véve, hogy a csoportfoglalkozások felügyelet alatt zajlottak. A gyakorlatprogram gyenge betartása legalábbis befolyásolhatta az eredményeket, és korlátként kell tekintenünk rá.
Főbb üzenetek
A hasizom erősítése terhesség alatt nincs összefüggésben a diastasis recti abdominis növekedésével, ezért alkalmazható azzal a tanáccsal együtt, hogy a kismamák maradjanak aktívak és egészségesek. Ezen tanulmány eredménye megváltoztathatja a hasizom erősítésével kapcsolatos elővigyázatosságot egészséges terhes nőknél.
Referencia
FEJLESZD A FUTÁSSAL KAPCSOLATOS CSÍPŐFÁJDALOM DIFFERENCIÁLDIAGNÓZISÁT – INGYEN!
Ne kockáztasd, hogy figyelmen kívül hagyj vészjosló jeleket, vagy hogy a futókat rossz diagnózis alapján kezeld! Ez a webinár segít elkerülni a terapeuták által elkövetett hibákat!
