Térdkutatás
Térd
2021. augusztus 23
Egyetlen gyakorlat a szokásos gyógytorna helyett vállfájdalom esetén
Bevezetés
A mai napig nem tisztázott, hogy a rotátorköpeny íngyulladásban szenvedő betegeknél a többféle gyakorlat hatékonyabb-e, mint egyetlen gyakorlat. Az azonos szöveteket elméletileg terhelő gyakorlatok hozzáadásának többletelőnyei nem biztos, hogy érvényesek. Egyetlen gyakorlat pragmatikusabb, időtakarékosabb és olcsóbb megoldás lehet a szokásos ellátáshoz képest.
Módszerek
Ez a többközpontú RCT 86 olyan pácienst vont be, akiknél több mint három hónapja tartó vállfájdalom állt fenn, minimális vagy nulla nyugalmi fájdalom mellett. A vállfájdalmat lateralis kifelé rotációval vagy Abductioval kellett provokálni.
Nem vontuk be azokat, akik az elmúlt 6 hónapban vállműtéten estek át, illetve akiknél gyulladásos rendellenességekre, vállfájdalmat befolyásoló nyaki mozgástesztekre és/vagy mozgástartományra utaló szisztémás patológiára gyanakodtunk.
Harmincegy tapasztalt klinikus vett részt a képzésen, melyet a vezető szerzőnk tartott.
A beavatkozási csoportba tartozó betegeknek azt az utasítást adtuk, hogy naponta kétszer, három sorozatban végezzenek 10-15 ismétlést. Az egyes gyakorlatokat úgy határoztuk meg, hogy reprodukálják a fájdalmat, de a megszűnés után ne fokozzák azt. A program jellemzően izometrikus Abductioval kezdődött, és izotóniás Abductio felé haladt. Ha a gyakorlat után a tünetek súlyosbodása nyilvánvaló volt, más mozgásokat, például lateralis rotációt vagy hajlítást vizsgáltunk meg. Bár az Abductio népszerű első gyakorlat volt, a betegeket és a gyógytornászokat arra ösztönöztük, hogy a legfájdalmasabb mozgást válasszák gyakorlatként. Ez azt jelenti, hogy ez lehet akár fekvenyomás, tenisz szerva, felnyúlás egy polcra stb.
A szokásos ellátás gyógytorna kezelésből állt: gyakorlatok, oktatás, tanácsadás, nyújtás, masszázs, akupunktúra, elektroterápia, rögzítés, manuális terápia és/vagy kortikoszteroid injekciók a gyógytornász belátása szerint.
Az elsődleges eredmény a SPADI kérdőív a fájdalomra és a funkcióra vonatkozóan, amelyet a kiindulási állapotban, három, hat és 12 hónap elteltével mértünk.
Eredmények
Hat hónap elteltével az egyéni gyakorlatokat végző páciensek SPADI pontszáma 29,1 ponttal változott a kiindulási értékhez képest, míg a szokásos gyógytorna kezelésben részesülőknél 23,5 ponttal. Három, hat és tizenkét hónap elteltével nem tapasztaltunk különbséget a csoportok között.
Kérdések és gondolatok
Szóval a gyógytorna nem atomfizika, és nincs is "szükségünk" mindenféle csodára, igaz? Tényleg felesleges a legtöbb módszerünk? Talán csak a természetes gyógyulásra kéne hagyatkoznunk? Minden beteg megtanulta a fokozatosan nehezedő gyakorlatokat. A mozgás fájdalmas kell, hogy legyen, de utána ne fokozza a tüneteket. Ha tudod, hogy a fájdalom reprodukálható, és a mozgás nem feltétlenül veszélyes, az nagy megkönnyebbülés lehet. Ez csökkentheti a katasztrofizálást, a félelem miatti elkerülést és a negatív prognózisba vetett hitet? Őszintén szólva, nem tudjuk, hogy a gyakorlatoknak fájdalmasnak kell-e lenniük. Valójában semmilyen paramétert sem ismerünk. Esetleg a fájdalmas gyakorlatok kerülése megváltoztathatja az eredményeket? Rengeteg kérdés vár megválaszolásra.
Beszélj hozzám szakértőként
Összességében érdekes tanulmányi felépítésnek gondolom. Kiderült, hogy egyik kezelés sem bizonyult jobbnak a másiknál. Mindkettő statisztikailag és klinikailag is jelentősen javult.
A tanulmánynak számos korlátja van. Bár ez azt jelentette, hogy minden beteg ugyanabban a csoportban maradt, jó esély van arra, hogy az intervenciós csoport néhány résztvevője teljes kezelést kapott a gyógytornásztól. Az intervenciós csoport egyetlen otthon végezhető gyakorlatot kapott. Mi a helyzet a megfelelőséggel? Alacsonyabb, mivel otthoni? Vagy magasabb, mivel ez egyetlen, kevésbé időigényes gyakorlat?
Ráadásul a kontrollcsoport kiterjesztett kezeléseket kapott, nagy változatossággal a 31 gyógytornász között. A teljes kezelés során a páciensre fordított idő terápiás szövetséget építhet, és pozitívan befolyásolhatja az eredményeket. A gyógytornászok és a betegek leülhetnek együtt, megbeszélhetik a célokat és megfogalmazhatják, mi ösztönzi a betartást. A klinikai gyakorlatok során adott visszajelzés és megerősítés szintén ösztönözheti a betartást. Ezen felül más kontextuális hatások is fokozhatják az eredményeket a multimodális kezelési csoportban. Ezt tudva még meglepőbb, hogy nem találtak különbségeket.
Mivel nincs különbség a két csoport eredményei között, feltételezhetjük, hogy a gyakorlatokon kívül semmi másnak nem volt értéke. Azt is mondhatjuk, hogy mindkét beavatkozás minimális hatással bír, és a rotátorköpeny patológia természetes lefolyása okozta a fájdalom legnagyobb csökkenését és a funkció növekedését. Egy harmadik vizsgálati ágra lenne szükség ennek kiértékeléséhez.
A páciensek és a gyógytornászok sem voltak vakítva – ahogy az sok gyógytorna vizsgálatnál lenni szokott. Felléphet teljesítménytorzítás az intervenciós kar tekintetében. Az intervenciós csoportban lévő páciensek tudták, hogy ők a leg „érdekesebb” csoport.
A legnagyobb korlát, hogy az egészségügyi rendszer késései miatt nem minden beteg kezdte meg a kezelést a második méréskor, három hónap után a kontrollcsoportban. Tehát ezek az eredmények nem feltétlenül mérvadóak.
Pozitívumként: módszertanilag megalapozott, alacsony torzítási kockázatú tanulmány, hasznos betekintést nyújtva e területre.
Fő üzenetek
- A szubakromiális vállfájdalom gyógytornája roppant egyszerű lehet
- A fájdalmas mozgásra összpontosítva, fokozatosan felépítve, hatékony lehetsz
- A gyógytorna pontos paraméterei még nem ismertek
Referencia
Ismerd meg a vállövvel kapcsolatos tényeket és hiedelmeket
A világ vezető vállszakértője, Filip Struyf díjat kapott elviszi Önt egy 5-napos videótanfolyam a vállról szóló sok mítosz lebontásához amelyek megakadályozzák, hogy a legjobb ellátást nyújtsa vállfájós betegei számára.
