Bevezetés

A csípődiszplázia, amikor a combcsont feje nincs megfelelően fedve az acetabulum által, gyakori felnőtteknél. Gyakrabban fordul elő csípőfájdalommal küzdőknél, és korai Osteoarthritis-hez társul. Sebészeti lehetőségek elérhetőek, de nem mindenkinek. Ellenjavallatok: 25 kg/m2 feletti testtömegindex, 45 év feletti életkor és csípő Osteoarthritis jelenléte. Vannak, akik nem is akarnak műtétet. Korábbi vizsgálatok jó eredményeket találtak a betegeknél a testmozgás és az oktatás után. Ezek a vizsgálatok azonban nem tartalmaztak túlsúlyos betegeket, vagy azokat, akiknél már nyilvánvaló a csípő Osteoarthritis. Ezért a mozgás bizonyítéka ebben a csoportban, akik nem tudnak műtéten átesni, nem létezik. Ezért ez a vizsgálat megvizsgálta a 6 hónapos testmozgás megvalósíthatóságát csípődiszplázia esetén, oktatással kombinálva ebben a betegcsoportban.

Módszerek

A tanulmány célja egy 6 hónapos, csípődysplasiás betegek számára összeállított, oktatással egybekötött edzésprogram megvalósíthatóságának vizsgálata. A beválasztáshoz a pácienseknek alkalmasnak kellett lenniük csípőműtétre, de elutasították, vagy nem voltak alkalmasak a műtétre negatív impingement teszt, >25-ös BMI, >1-es Tönnis-féle csípő osteoarthritis pontszám, >45 éves életkor vagy csökkent csípő mozgástartomány (<95° hajlítás és/vagy <30° abductio) alapján. Egy kísérleti tanulmány részeként hat pácienst vontunk be, akik 3 hónapig a szokásos ellátásban részesültek. Ez a csípőtünetekkel kapcsolatos önkezelésről, az edzésre vonatkozó általános tanácsokról és a fizikai aktivitás megőrzéséről szólt.

Ezután 30, csípődiszplázia miatti 6 hónapos gyakorlatot végző pácienst vontunk be. Összesen nyolc ülés történt, melyből az első két hónap havi 2, majd havi 1 alkalommal zajlott. Fájdalomkezeléssel, a testmozgás betartásának és progressziójának fontosságával, szükség esetén fogyással és fizikai aktivitással kapcsolatos tanácsokat adtunk a résztvevőknek, melyeket vizuálisan is támogattunk. A csípődiszplázia miatti 6 hónapos gyakorlat 4 gyakorlatból állt, melyek mindegyike 3 progressziós szinttel rendelkezett. A négy gyakorlat a hanyattfekvéses plank, oldalsó plank, guggolás és az egylábas álló egyensúly gyakorlatok voltak.

Mindenki a C szintű gyakorlatokkal kezdett, a cél pedig az volt, hogy a Borg CR10 skála szerint közepesen nehéz (5-ös szint) és nagyon nehéz (7-es szint) közötti érzékelt megerőltetéssel eddzél. Ha nem tudsz magasabb nehézségi szintre lépni, végezz 20 ismétlést.

A páciensek által jelentett eredményeket a csípő- és ágyékeredmény-skála (HAGOS) segítségével rögzítettük a fájdalom, a tünetek, a fizikai funkció, a részvétel és az életminőség tekintetében (0–100 pont, a 100 a legjobb) a kiindulási értéktől a hat hónapos utánkövetésig. A vizsgálat során dinamométerrel mértük az izometrikus csípő izomerőt hajlításkor, abductiokor és nyújtáskor. Az egyensúlyt az Y-egyensúly teszttel, a teljesítményt az egylábas távugrás teszttel mértük. Minimális klinikai relevanciaként határoztuk meg a HAGOS-on elért 10 pontnál nagyobb változást, az izomerőben a >0,15Nm/kg-ot, az Y-egyensúly tesztnél a >15 cm-t és az ugráspróbánál a >15 cm-t.

Eredmények

Harminc résztvevőt vontunk be, de hat hónapos utánkövetéskor már csak 24-en voltak elérhetőek. 6 hónap elteltével klinikailag releváns javulást tapasztaltunk a HAGOS fájdalom, tünetek és a csípő fizikai funkciói terén. Továbbá, a szerzők megemlítik, hogy szignifikáns javulást tapasztaltak minden csípő izom tesztnél és az Y-egyensúly tesztnél, kivéve 1 irányt. A csípő izomereje átlagosan 0,18 Nm/kg-mal javult hajlításkor, 0,20 Nm/kg-mal abductio során és 0,25 Nm/kg-mal nyújtáskor. Az Y-egyensúly teszt minden irányban javult, és a 3. táblázat nem mutatja az Y-egyensúly teszt nem szignifikáns irányát, így nem tudni, melyik irány nem javult. Az egylábas távugrás teszt átlagosan 37-ről 52 centiméterre nőtt, ami szignifikáns és klinikailag releváns volt.

A HAGOS fájdalom tekintetében a résztvevők 71%-ánál tapasztaltunk klinikailag releváns javulást 6 hónap elteltével. A résztvevők jelentős része tudott fejlődni a vizsgálat során. A résztvevők 41-73%-a jutott el a B szintre vagy magasabb szintre a négy gyakorlatban három hónap után. Ez az arány 6 hónap elteltével 75-91%-ra nőtt, ahol 38-58% az A szintre is eljutott. A 24 résztvevőből 19-en érték el a 75%-os betartási arányt.

Kérdések és gondolatok

A vizsgálat azt mutatja, hogy egy 6 hónapos, csípődiszpláziára irányuló program kivitelezhető és biztonságos. A résztvevők klinikailag releváns javulást értek el a meghatározott eredményekben. Bár nem támaszkodhatunk túlságosan ezekre az eredményekre, ez utalást ad egy ilyen program lehetséges előnyeire, de ezt szigorúbb RCT-kben kell tesztelni, mivel ennek a tanulmánynak a célja csak a 6 hónapos, csípődiszpláziára irányuló gyakorlatok megvalósíthatóságának és elfogadhatóságának vizsgálata volt.

Beszámoltak róla, hogy a betegek csak a felügyelt foglalkozásokon léphetnek a következő gyakorlati nehézségi szintre. Ez az eredeti beavatkozás adaptációja volt, de szükségesnek ítélték, mivel a résztvevők kisebb csípőfájdalom-kiújulásokról számoltak be, és feltételezték, hogy ez a gyors progresszióból és a gyakorlatok helytelen végrehajtásából adódik. Ezt ne feledd, néhány beteg túl gyorsan fejlődik, ami a tünetek súlyosbodásához vezethet. Fontosnak tűnik elmagyarázni a gyakorlat intenzitása és a szöveti tolerancia közötti egyensúly fontosságát. Azoknál a betegeknél, akik nem támaszkodnak kiegyensúlyozott progresszióra, valóban megengedheted nekik, hogy csak felügyelet mellett tegyenek előrelépéseket, ahelyett, hogy a saját tempójukban fejlődnének.

Ezek a gyakorlatok számunkra könnyűnek tűnhetnek, de nehezek lehetnek a csípő tüneteitől szenvedő betegek számára. Ráadásul a csípődiszpláziás betegek számára léteznek sebészeti lehetőségek, de ezeket nem ajánljuk 25 kg/m2 feletti BMI-vel vagy 45 évnél idősebb betegeknek. Ezeknél a betegeknél a progresszió nehéz lehet. Ez nem tükröződik a mellékelt mintában, mivel az átlagéletkor alacsonyabb volt, mint 45 év. Ennek a mintának a medián életkora 30 év volt (IQR 24-41) és a medián BMI 24 (IQR 21-27). Azonban a kiindulási testmozgás szintje azt mutatja, hogy a minta fele inaktív volt, vagy a WHO által meghatározott ajánlott aktivitási szint alatt volt aktív. Lehet, hogy kevésbé voltak jártasak az erősítő gyakorlatokban, és ez lehet az egyik oka annak, hogy a progressziót nehéz volt megtenni.

Beszélj hozzám szakértőként

Ebben a megvalósíthatósági vizsgálatban egy kényelmi mintát alkalmaztunk, vagyis a lelkes résztvevőket, illetve a könnyen elérhetőket vontuk be. Ez befolyásolhatta az eredményeket, és véleményem szerint hozzájárulhatott a program magas szintű betartásához. Ezt azonban nem tudjuk biztosan, egy jövőbeli RCT tisztább képet adhat erről. A viszonylag egyszerű, mindössze 4 gyakorlatból és 3 progressziós szintből álló program szintén hozzájárulhatott a magas szintű betartáshoz, mivel a program valószínűleg nem volt túl megterhelő a résztvevők számára.

A szerzők klinikailag releváns javulást mutatnak a HAGOS eredményekben és a fizikai tesztekben (erő, Y-egyensúly és távolugrás). A 4. táblázatot vizsgálva azonban egyértelművé válik, hogy 6 hónap elteltével a résztvevőknek csak 62%-a érte el a tünetek elfogadható szintjét, amint azt a PASS tükrözi. Még ha 71% -uk klinikailag releváns javulásról számolt be a HAGOS fájdalompontszámaiban, ez nem jelenti azt, hogy az összes csípőtünet megszűnt. Ezt fontos szem előtt tartani és közölni a pácienssel, amikor ezt a rehabilitációs programot követi. A magas kiindulási HAGOS fájdalompontszámmal (>80 pont) rendelkező résztvevők – ami azt jelenti, hogy kevésbé súlyos fájdalmuk volt – nem értek el (releváns) javulást. Ez logikus, és megmagyarázható a középértékhez való regresszióval, ahol az alacsony pontszámot elért résztvevők jobban javulhatnak a középérték felé. Másrészt a már magas pontszámot elért résztvevőknek nincs sok lehetőségük a javulásra.

A címből kiderül, hogy a 6 hónapos, csípődiszpláziára fókuszáló program betegoktatást is tartalmazott. Azonban a meghatározott progressziókat módosítani kellett, így azokat csak felügyelet mellett lehetett elvégezni, mert sok páciens túl gyorsan lépett előre, helytelen technikát alkalmazott, ami csípőfájdalom súlyosbodásához vezetett. Két kérdés merülhet fel. Vajon a gyakorlatokat és a progressziókat magyarázták rosszul, vagy a gyakorlatok progressziójának időpontjáról szóló oktatás nem volt megfelelően leírva? Úgy tűnik, hogy a jövőbeni vizsgálatok során optimalizálni kell a betegek oktatását ennek elkerülése érdekében.

Főbb üzenetek

A 6 hónapos, csípődiszplázia elleni mozgásterápia ígéretes kezelési lehetőségnek tűnik a betegek számára. Bár előzetes eredményekről van szó, a program klinikailag jelentős javulást eredményez a HAGOS eredményekben, a csípő hajlítóinak, abductorok és extenzorok erejében, a Y-egyensúly tesztben és az egylábas távugrás teszt teljesítményében. Ezeket az eredményeket egy RCT-ben kell megerősíteni, mivel ez a vizsgálat egy megvalósíthatósági tanulmány volt.

Referencia

Jacobsen JS, Thorborg K, Sørensen D, Jakobsen SS, Nielsen RO, Oestergaard LG, Søballe K, Mechlenburg I. Megvalósítható és elfogadható-e egy hat hónapos gyakorlat és betegoktatási beavatkozás csípődiszpláziás betegek számára: Egy vegyes módszertanú tanulmány. Musculoskelet Sci Pract. 2022 október; 61:102615. doi: 10.1016/j.msksp.2022.102615. Epub 2022 június 24. PMID: 35820302.