Ellen Vandyck
Kutatásvezető
Az esések káros eredményekhez vezetnek, különösen idősebbeknél. Így az egyensúly az egészség egyik fontos eleme. Ezt azonban ritkán vizsgálják, ezért gyakran csak akkor derül ki, amikor az egyensúly romlik. Ez a tanulmány egy egyszerű egyensúlytesztet vizsgált, és azt, hogy összefügg-e az összes halálokú halálozással, és adhat-e releváns prognosztikai információt a demográfiai, antropometriai és klinikai adatokon túl. Van kapcsolat a 10 másodperces egylábas egyensúly és a túlélés között?
A kutatási kérdés vizsgálatához a tanulmány a CLINIMEX Exercise kohort adatait használta fel. Ezt a kohortot 1994-ben hozták létre a fizikai erőnlét, a szív- és érrendszeri kockázati tényezők és a halálozási eredmények közötti lehetséges összefüggések vizsgálatára. A jelenlegi tanulmány egy prospektív kohort volt, amely a CLINIMEX kohort 1702 betegének adatait használta fel. Életkoruk 51-75 év volt az első értékeléskor. Antropometriai méréseket végeztek, beleértve a magasság, a testsúly és a bőrredők mérését. Ezt követően kiszámították a BMI-t és a testmagasság-arányt. Az elhízás definíciója BMI 30 kg/m2 vagy annál magasabb. A kórtörténetet a releváns ismert betegségek jelenlétének vagy hiányának, valamint a rendszeres gyógyszeres kezelés rögzítésével állapították meg.
A vizsgálat azzal folytatódott, hogy a résztvevő egy lábon állt (választása szerint bal vagy jobb). A statikus egyensúlyt az a képesség mérte, hogy ebben a pozícióban 10 másodpercet tudjon állni. A másik lábfejét a tartó láb mögé helyezték, és arra kérték a résztvevőket, hogy karjukat lazán tartsák a testük mellett, és tekintetüket egy konkrét pontra szegezzék szemmagasságban, 2 méter távolságra. Maximum három kísérlet volt engedélyezett. Ha a résztvevők nem tudták ezt a pozíciót 10 másodpercig tartani, akkor NEM-mel jelöltük. Ha a résztvevők sikeresen teljesítettek egy 10 másodperces állást, akkor IGEN-nel jelöltük.
A minta átlagéletkora 61,7 (+/-6,8) év volt. A résztvevők többsége férfi volt (68%). Összesen 348 résztvevő (20,4%) nem teljesítette a tesztet, így a NEM csoportba soroltuk őket. A vizsgálat kimutatta, hogy minél magasabb az életkor, annál nagyobb arányban buknak meg az emberek a teszten. 7 éves medián utánkövetési időszak alatt 123 résztvevő hunyt el (7,2%). Az eredmények azt mutatták, hogy a halálozások aránya szignifikánsan magasabb volt a NEM csoportban, mint az IGEN csoportban. Összesen az IGEN csoport 4,6%-a, a NEM csoport 17,5%-a halt meg. Mindkét csoportban körülbelül 60 ember halt meg, de a NEM csoport 348 főből, míg az IGEN csoport 1354 résztvevőből állt. Ez azt jelenti, hogy az abszolút különbség 12,9% volt, és ami fontos, nem volt különbség a főbb halálokok tekintetében.
Egészségtelenebb profillal rendelkeznek azok a résztvevők, akik nem tudták végrehajtani a 10 másodperces egylábon állást. Gyakrabban fordul elő náluk szívkoszorúér-betegség, magas vérnyomás, diszlipidémia és elhízás. A diabetes mellitus háromszor gyakoribb a NEM csoportban (37,9%), mint az IGEN csoportban (12,6%). Ez a különbség statisztikailag szignifikáns.
A tanulmány Kaplan-Meier görbéket is készített a túlélési arányok elemzésére mindkét csoportban. Megdöbbentő, hogy a túlélés valószínűsége gyorsan csökken a NO csoportban. A 10 másodperces egylábas egyensúly és a túlélési előrejelzés közötti kapcsolat tehát fennáll.
A korrekciók után a kockázati arány 2,18, illetve 1,84 volt a korra, illetve a korra, nemre, BMI-re és klinikai komorbiditásokra korrigált értékeknél.
A tanulmányban az eredmények azt mutatták, hogy az egyensúly befolyásolja a korai halálozás kockázatát. A 10 másodperces egylábas egyensúlyteszt elvégzésének képessége az életkorral csökken. De ha figyelembe vesszük az életkort és más releváns paramétereket is, a korai halálozás kockázata magasabb volt azoknál, akik nem tudtak 10 másodpercig egy lábon állni. Fontos, hogy ebben a tanulmányban magas volt az adatok rendelkezésre állása, kevesebb mint 1% hiányzó adattal.
Instabil járással és/vagy vesztibuláris vagy otoneurológiai diszfunkció jeleivel rendelkező személyek kizárásra kerültek. Így próbálták minimalizálni az egyensúlyzavarok hatását. Csak 51 és 75 év közötti személyek kerültek bevonásra a vizsgálatba, mivel az adatok elemzése előtt számított túlélési görbék azt mutatták, hogy ez a korosztály releváns. Ennek a tesztnek a megbízhatósága közepes vagy jó, az egylábon álló tesztekre vonatkozó bizonyítékok alapján. A vizsgálat erőssége az volt, hogy a medián utánkövetés és az elhalálozások százalékos aránya 92%-os erőt biztosított a kutatási kérdés vizsgálatához. Az egyik korlátozás az volt, hogy a korábbi esésekre vonatkozó információk hiányoztak. Az aktivitásra és a testmozgásra, az étkezési szokásokra, a dohányzásra és a gyógyszeres kezelésre vonatkozó adatok szintén nem voltak elérhetők.
A tanulmány szignifikáns összefüggéseket mutatott ki a teszt sikertelen elvégzése, valamint a rögzített demográfiai és antropometriai változók között. A legmagasabb korrelációt az életkor esetében találták. Ez elég logikusnak tűnik, hogy az életkor a legtöbb embernél befolyásolja az egyensúlyt. Viszont, kicsit feljebb, a korrigált HR még mindig a bármilyen okból bekövetkező halálozás megnövekedett kockázatára mutatott azoknál, akik nem tudtak 10 másodpercig egy lábon állni. Tehát nem csak az életkorról van szó.
A 10 másodperces, egylábas egyensúlyozó és túlélési teszt kimutatta, hogy a NO csoportban magasabb volt a diabetes mellitusban szenvedő résztvevők aránya. Ez arra utalhat, hogy ezeknél a résztvevőknél a központi idegrendszer zavarainak szubklinikai jelei voltak, ami rávilágít az egyensúlyfejlesztő beavatkozások potenciális szükségességére az emberek ezen alcsoportjában. Továbbá, a NO csoportban összefüggés volt a magas derék-magasság aránnyal. Ez azt jelenti, hogy a nagyobb derékkörfogat inkább összefügghet a testtartási instabilitással, és növelheti az esések kockázatát. Ezenkívül az egyensúly és a rugalmasság elvesztése a szarkopén elhízással együtt, ami az alacsony vázizomtömeg és a magas zsírszövet mennyiségével jellemezhető elhízás jelenléte, káros az általános egészségre. A tanulmány a C-indexet vizsgálta annak megállapítására, hogy a 10 másodperces egylábas állás teszttel nyert információ javíthatja-e az összes okból eredő halálozás előrejelzését. Az 1,0 C-index az összes okból eredő halálozás tökéletes előrejelzését jelzi. E teszt eredményeinek hozzáadásával a modell előrejelzése 0,01-gyel nőtt. A nettó újrabesorolási javulást (NRI) azért számították ki, hogy megvizsgálják, megnő-e a korai halál kockázata, ha a 10 másodperces egylábas állás teszt információit hozzáadjuk az előrejelzési modellhez. Az integrált diszkriminációs javulást (IDI) a korai halál előrejelzésének képességének értékelésére számították ki. Mindkettő azt sugallta, hogy a 10 másodperces egylábas teszt értéket adott a halálozás előrejelzéséhez.
Az egyensúly romlása az életkorral normális. Azonban, ha 10 másodpercig jobban tudsz egy lábon egyensúlyozni, az alacsonyabb korai halálozási kockázattal jár. Tehát összefüggés van a 10 másodperces egylábas egyensúly és a túlélés között. Ez az összefüggés megmaradt, amikor korrigáltuk az életkort, a nemet, a BMI-t és a klinikai komorbiditásokat (beleértve a szívkoszorúér-betegség, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, az elhízás és a diszlipidémia kórtörténetét). Ez a különösen egyszerű és gyors teszt érdekes eszköz lehet az egyensúly felmérésére a középkorú és idős felnőtteknél a gyakorlatban. A jelenlegi tanulmány nem értékelte egy bizonyos kezelés hatását az egyensúly eredményeire.
Olvasd el: A boka plantáris hajlító izomerejének kapcsolata az egyensúllyal és a járási sebességgel
Összeállítottunk egy 100%-ban ingyenes e-bookot, amely 21 valóban hasznos ortopédiai tesztet tartalmaz testtájanként, garantáltan segítve a helyes diagnózis felállítását még ma!