„A gyakorlatoknak fájdalmasnak kell lenniük, vagy sem?” Ez egy gyakori kérdés a gyógytornászok és a páciensek körében, ami még mindig vita tárgyát képezi. Valóban, bár a gyakorlatok bizonyítottan hatékony kezelést jelentenek a krónikus rotátorköpeny eredetű vállfájdalom esetén, a fájdalom mértéke a gyakorlatok során még mindig nem tisztázott.
Fájdalomfigyelő modell
Gyakran használunk fájdalomfigyelő modellt edzés közben, ami egy 0-tól 10-ig terjedő skála, ahol a 0 a "nincs fájdalom"-at, a 10 pedig a "legrosszabb elképzelhető fájdalom"-at jelenti (Thomee és mtsai. 1997). A 0 és 2 közötti fájdalom "biztonságosnak", a 2 és 5 közötti "elfogadhatónak", az 5 feletti pedig "magas kockázatúnak" számít. Ezenkívül a fájdalom elérheti az 5-öt edzés után, de másnap reggelre csökkennie kell. Ezek általános irányelvek, melyeket a klinikai gyakorlatban, tanulmányokban és a váll rehabilitációjában alkalmazunk, különböző utalásokkal (Holmgren és mtsai. 2012, Maenhout és mtsai. 2012, Valles-Carrascocsa és mtsai. 2018).
Hogyan kezelik a gyógytornászok jelenleg a váll rehabilitációját?
A világos, bizonyítékokon alapuló irányelvek hiánya tükröződik a jelenlegi klinikai gyakorlatban is. Számos felmérés készült a szubakromiális vállfájdalom gyógytornász általi kezeléséről 4 különböző országban (Egyesült Királyság, Belgium, Hollandia és Olaszország)(Bury et al. 2018, Pieters et al. 2019, Brindisino et al. 2018), és változó eredményeket mutattak a gyakorlatok közbeni fájdalomra vonatkozó utasításokkal kapcsolatban. A legtöbb gyógytornász arra utasította a pácienseit, hogy ne érezzenek fájdalmat, vagy legalábbis ne többet, mint az elfogadható kellemetlenség. A terület szakértői a közelmúltban azt javasolták, hogy a tünetek elfogadhatósága szerint különböző típusú gyakorlatokat alkalmazzanak, amennyiben azok kellőképpen kihívást jelentenek a gyengeség leküzdésére és a fáradtságig tartó edzésre (Littlewood et al. 2019).
A fájdalom nem egyenlő a sérüléssel
A gyógytornászok általában nem javasolják a fájdalommal végzett edzést. Ugyanakkor nincs tudományos alapja a "fájdalommal végzett edzéstől" való félelemnek. Sőt, figyelembe véve azt az elvet, hogy "a fájdalom nem egyenlő a károsodással", egy közelmúltbeli szisztematikus áttekintés megkérdőjelezi ezt a nézetet, és azt sugallja, hogy a fájdalmas gyakorlatok rövid távon előnyösebbek, mint a fájdalommentes gyakorlatok krónikus mozgásszervi fájdalom esetén (Smith et al. 2017). Mivel a fájdalom nem mindig korrelál szövetkárosodással (például szakadás vagy ín degeneráció), más tényezők, mint például a mozgástól való félelem és a központi idegrendszeri szenzitizáció fontos szerepet játszhatnak a fájdalom kialakulásában vagy fenntartásában. Ha a fájdalmas gyakorlatok megfelelő "biztonsági jelzésekkel" engedélyezettek, a gyógytornász fokozatosan csökkentheti a fájdalmas mozgás fenyegető érzékelését (Smith et al. 2018). Ha a váll "leépültnek" tekinthető, és a cél a vállizmok erősítése, a páciensek átgondolják és újramodulálják a kezelő gyógytornász irányítása alatt.
Egy friss szisztematikus áttekintés szerint a fájdalmas gyakorlatok rövid távon előnyösebbek lehetnek, mint a fájdalommentes gyakorlatok krónikus mozgásszervi fájdalom esetén
Nincs fájdalom, nincs eredmény?
A szakirodalomból tudjuk, hogy a fájdalmas gyakorlatok általában nagyobb terheléssel vagy gyakorlási dózissal (sorozatok és ismétlések) járnak. Azt is tudjuk, hogy a nagyobb terhelés vagy dózis jobb eredményeket hozhat. Tehát, a fájdalmas edzésprogram jobb, mint a fájdalommentes gyakorlatok? Vajon a nagyobb terhelés kellőképpen kihívást jelent a páciens számára az izomerő növeléséhez és a fájdalom csökkentéséhez? Megvalósítható-e a fájdalommal járó edzés, és ha igen, mely gyakorlatokat kell előírni?
ROTÁTORKÖPENY-FÁJDALOM A VÁLLBAN: TÉNYEK ÉS TÉVHITEK
Hagyjuk abba a vállfájdalomra adott értelmetlen kezeléseket, és kezdjünk el bizonyítékokon alapuló egészségügyi ellátást nyújtani
Az Antwerpeni Egyetemen (Belgium) ezekre a fontos klinikai kérdésekre keressük a választ. Egy可行性 tanulmányt már végeztünk, melyben 12 vállfájdalommal küzdő páciens vett részt, 4 személyre szabott, fájdalmas gyakorlattal (a fájdalom a gyakorlatok során 4-7/10 között volt). Az előzetes eredmények azt mutatták, hogy a legtöbb páciens képes volt fájdalommal végezni a gyakorlatokat, de néhányuknak a 9 egymást követő hét túl sok volt. Összességében azonban a terhelés növelése személyre szabott progresszióval javította a tüneteket és növelte a funkcionalitást. A可行性 vizsgálat és a nagyméretű, randomizált, kontrollált vizsgálat pontosabb eredményeit hamarosan közzétesszük.
Referenciák
