Most 10% kedvezmény egy online kurzusra a WINTER10 kóddal!
Egyelőre nincs
00
:
00
:
00
:
00
Claim je korting
  |  11 perc olvasási idő

Teniszkönyök (lateralis könyök íngyulladás) kezelése: áttekintés

Teniszkönyök

A lateralis könyök tendinopathia, közismertebb nevén teniszkönyök, egy elterjedt állapot, amely a ismétlődő karmozgásokat végző egyéneket érinti. Fájdalom és érzékenység jellemzi a könyök külső részén, amelyet gyakran a közös extenzor ín túlzott használata vagy húzódása okoz. Ez az állapot jelentősen befolyásolhatja az egyén képességét a napi feladatok elvégzésére és a sportolásra, különösen azokat, amelyek fogást vagy csukló nyújtást igényelnek. Egy közelmúltbeli podcastban Dr. Leanne Bisset mozgásszervi gyógytornászokkal a lateralis könyök tendinopathia felmérésének, kezelésének és rehabilitációjának kulcsfontosságú stratégiáit vizsgáltuk meg. Ez a blogbejegyzés összefoglalja az ő meglátásait, átfogó áttekintést nyújtva azoknak a szakembereknek vagy egyéneknek, akik ettől az állapottól szenvednek, és szeretnék bővíteni tudásukat és kezelését.

A lateralis teniszkönyök íngyulladás rizikófaktorai

A lateralis könyök íngyulladás sokakat érintő állapot, különösen azokat, akik ismétlődő karmozgásokat végeznek, vagy megerőltető tevékenységet folytatnak. Bár gyakran sportolókhoz kötik, ez az állapot bárkinél előfordulhat, akinek a napi tevékenységei megterhelik az alkar inait. A legfontosabb kockázati tényezők megértésével proaktív lépéseket tehetsz az állapot hatékony azonosítására és kezelésére.

Az életkor mint tényező

A teniszkönyök kialakulásában az életkor is szerepet játszik; 40 év felett gyakoribb az állapot. Az ín degeneratív elváltozásai – melyek korral fokozódnak – jelentős tényezők. Azonban fiatalabbaknál is előfordulhat – 40 alatt ritkább, 20 éveseknél vagy fiatalabbaknál pedig nagyon ritka.

Tehát fiatalabb pácienseknél a lateralis könyök íngyulladásához hasonló tünetek esetén alaposan gondoljuk át az egyéb lehetséges okokat. Bizonyos esetekben az akut trauma ín-, szalag- vagy nagyobb területek károsodásához vezethet, ami az állapotot utánozza. Ezért, ha egy 20-as éveiben járó páciens tünetekkel jelentkezik, elengedhetetlen a részletes kikérdezés és a differenciáldiagnózis az alapvető ok megállapításához.

A repetitív húzódás szerepe

A repetitív húzódás az egyik fő oka a lateralis teniszkönyöknek. Azok a tevékenységek, amelyek ismétlődő fogást igényelnek, különösen kinyújtott és pronált csuklóval, jelentős stresszt gyakorolnak az alkar extenzor inaira. Idővel ez mikroszakadásokhoz, túlterheléses sérülésekhez és ín degenerációhoz vezethet.

A fizikai munkások, irodai dolgozók és szabadidős sportolók különösen veszélyeztetettek a feladataik ismétlődő jellege miatt. Például:

  • A fizikai munkások gyakran végeznek olyan feladatokat, amelyek erőteljes megragadást vagy emelést igényelnek, ami nagymértékben megterheli az inakat.
    A teniszezők, golfjátékosok vagy fallabdázók gyakran végeznek ismétlődő karmozgásokat, ami növeli az állapot kialakulásának kockázatát, különösen, ha a technikák vagy a felszerelések nem optimálisak.

A biomechanikai tényezők kezelésével, mint például az ütőfogás mérete vagy a helyes emelési póz, csökkenthetjük a túlterheléses sérülések esélyét, és hatékonyabban segíthetjük a betegek gyógyulását.

Kiváltó okok: Akut trauma vs. Degeneráció

Bár a lateralis könyök íngyulladása általában krónikus túlterheléshez köthető, egy konkrét kiváltó esemény is előidézheti az állapotot. Például, egy hirtelen, erőteljes mozdulat vagy sérülés jelentős ínkárosodást okozhat, ami tünetekhez vezethet.

Ilyenkor a sérülés gyakran komolyabb szövetkárosodást, például szakadásokat okoz, szemben az állapotra jellemző fokozatos, degeneratív változásokkal. Fontos, hogy alapos kérdezéssel feltárd ezeket az eseményeket, mert befolyásolhatják az állapot súlyosságát és a kezelési tervet.

Blog kiemelt képek (2)

Teniszkönyök íngyulladás esélyének felmérése

A vizsgálat alapja a részletes kórtörténet, a sérülés mechanizmusának és a fájdalom kiváltó okainak megértése. A páciens meghallgatása és a vészjosló jelek kizárása után a vizsgálat a könyök tapintásával folytatódik, különös tekintettel a lateralis epicondylusra és a környező izomzatra, beleértve a közös extenzor inakat.

A tapintás során a klinikusok nyomást gyakorolnak ezekre a területekre, miközben arra kérik a pácienst, hogy végezzen bizonyos mozgásokat. Ezzel a módszerrel pontosan meghatározhatjuk a fájdalom helyét, és azonosíthatjuk az érintett inakkal való kapcsolatát. Ezenkívül a klinikusnak fel kell mérnie a páciens mozgástartományát és funkcionális képességeit, hogy megértse az állapot életminőségre és tevékenységekre gyakorolt hatását. A funkcionális értékelés magában foglalhatja a páciens azon képességének megfigyelését, hogy olyan feladatokat végezzen, amelyek súlyosbítják a tüneteket, mint például a tárgyak megragadása vagy emelése. Ezért fontos megértenünk, hogy a páciens fájdalma hogyan függ össze a mindennapi tevékenységeivel, így hatékony rehabilitációs programot alakíthatunk ki.

Differenciál diagnózis

Laterális könyök íngyulladás esetén a fájdalom erősen a laterális epicondylusra korlátozódik. Ennek az állapotnak az a fő jellemzője, hogy a fájdalom közvetlenül a laterális epicondylus felett és az ín első centiméterén belül pontosan behatárolható. Ha a fájdalom szigorúan lokalizált és nem terjed tovább, valószínűleg izolált íngyulladásról van szó. Ezzel szemben, ha a tünetek súlyosak, vagy a beteg a hát körül, oldalt lefelé vagy az alkar háti részén átterjedő fájdalomról számol be, más lehetőségeket és más struktúrák érintettségét is meg kell vizsgálnod.

Az LCL érintettségét súlyos esetekben, trauma esetén és kortikoszteroid kezelésben részesülteknél mutatták ki. Bár nincs megerősített ok-okozati összefüggés a kortikoszteroid injekciók és az LCL érintettsége között, néhány kutatás és spekuláció lehetséges kapcsolatot feltételez. Az LCL elsődlegesen a könyök varus erőinek korlátozója, és kimutatták, hogy a lateralis könyök íngyulladásos esetek 40%-ában az LCL is érintett. Emellett a valgus erő számos napi tevékenység során fellép, például tárgyak emelésekor, különösen kinyújtott karral. Súlyos esetekben az LCL és a radius feje is hozzájárulhat a fájdalomhoz, ezért feltétlenül építsétek be a fizikális vizsgálatba az LCL és a radius fejének stressz tesztelését.

Diagnosztikai vizsgálatok

Az íngyulladás általában könnyen diagnosztizálható fizikális vizsgálattal. A nyaki extenzor ín fájdalmának kiváltására szolgáló speciális tesztek:

  • Markold meg nyújtott és pronált helyzetben.
  • Csukló nyújtása ellenállással (Cozen-teszt).
  • Harmadik ujj ellenállással szembeni nyújtása közvetlenül terheli az  carpi radialis brevis-t (ECRB).

Ha ezek a tesztek a lateralis epicondyluson a várt fájdalomreakciót váltják ki egyéb tünetek nélkül, a diagnózis izolált íngyulladással egyezik meg. Ha azonban a fájdalomminták eltérnek ezektől az eredményektől, további vizsgálatokat kell végezni más tényezők azonosítására.

Súlyos esetek kezelése

Vizsgálatkor vedd figyelembe a páciens kórtörténetét, beleértve a traumát vagy a kortikoszteroidok használatát. Súlyos lateralis teniszkönyök íngyulladás esetén, különösen ha LCL érintettségre gyanakszunk, végezz LCL stressz tesztet és a radiális fej lazaságának vizsgálatát. Alkalmazhatod például a tabletop relokációs tesztet vagy a posterolateralis rotációs Fiók tesztet.

Az lateralis ingyulladás kezelése

1. Oktatás és terheléskezelés

A terhelés megértése és kezelése a kezelés alapja. Klinikusként tájékoztasd pácienseidet az olyan tevékenységek elkerüléséről, amelyek súlyosbíthatják az állapotot, mint például az ismétlődő fogás vagy a csukló nyújtása pronált helyzetben. Ezenkívül ösztönözd őket arra, hogy a fájdalmat útmutatóként használják. Általános szabály, hogy a tevékenységek során a fájdalom ne legyen több, mint 3-4 a 10-ből, és a gyakorlat után fél-egy órán belül enyhüljön. Ha perzisztens fájdalom vagy súlyosbodó tünetek jelentkeznek, ez jelezze a kiigazítások szükségességét.

2. Gyógytorna

A gyakorlatok jobbnak bizonyultak a passzív kezeléseknél, bár nem sokkal. Mindazonáltal ez a kezelési mód még mindig felülmúl minden másikat, mivel képes elősegíteni az ín szövetének gyógyulását és regenerálódását. A megfelelő terhelés meghatározása kulcsfontosságú; a túlterhelés azonban szövetkárosodáshoz vezet, és súlyosbítja a tüneteket. Fontos megjegyezni, hogy a gyakorlatok során és után 3-4-es numerikus fájdalomskálán (NPRS) alatt kell maradnia, és a fájdalomnak 24 órán belül, de ideális esetben egy-két órán belül el kell múlnia.

Izometrikus terhelés

Kezdj csuklóextensorokra fókuszáló izometrikus gyakorlatokkal! Helyezd a pronált alkarod asztalra úgy, hogy a csuklód és a kezed lelógjon! Kezdj kis terheléssel (1-3 kg vagy kevesebb), tartsd a pozíciót akár egy percig, naponta háromszor ismételve! Az ujjhajlító aktiválásának és a terhelés minimalizálásának érdekében használj a kezed köré hurkolt gumiszalagot! Ráadásul a könyök helyzetének beállításával módosíthatod az ízületre nehezedő stresszt; például, ha a gyakorlatot 90°-ban behajlított könyökkel végzed, csökkented az extensor csoportra nehezedő terhelést.

A progresszió fokozatos terhelésnövelést jelent. A szalagot lecserélheted súlyzóra vagy vizes palackra a nagyobb kihívásért, ami a hajlító izmokat is igénybe veszi. Egy reális cél 1-3 kg megtartása pár percig. Fizikai munkásoknál ez a cél elérheti a hét percet is, ami tükrözi a feszítő izomcsoport fő funkcióját, mint helyzeti stabilizátorok, nem pedig elsődleges mozgatók.

Progresszió

A terhelés fokozatos növelésével és a funkcionális megközelítésre való áttéréssel érheted el a progressziót, a fájdalomtól függően. Egy teniszező például elkezdhet ütőt használni, a helyes technikára és a könyököt és a vállat is igénybe vevő gyakorlatokra összpontosítva. Ez a megközelítés segít a sportág-specifikus mozgások lemásolásában, és felkészít a tevékenységhez való visszatérésre. Fizikai munkásoknál, akiknek feladatai gyakran ismétlődő csuklómozgásokat foglalnak magukban, fontold meg egy koncentrikus-excentrikus gyakorlatprogram bevezetését. A terhelést legfeljebb 3 kg-ra korlátozd, hogy biztonságosan építsd az izomerőt és az állóképességet a csuklóban és a könyökben.

3. Kiegészítő terápiák

A fájdalomcsillapítás és a felépülés érdekében a gyógytornát számos kiegészítő kezeléssel optimalizálhatjuk:

  • Taping: A spirál módszerrel például megtámaszthatod a könyököd mozgás közben, ami fájdalomcsillapítást és stabilitást ad. Figyelj a helyes felhelyezésre, hogy elkerüld a bőr gyulladását vagy a kellemetlenséget!
  • Rögzítés: A könyökrögzítők segíthetnek a fájdalom csökkentésében az érintett területen. Ugyanakkor, tanítsuk meg a pácienseket a helyes használatra a szövődmények elkerülése végett, mint például az ideg összenyomódása.
  • Manuális terápia: A laterális könyökcsúsztatással csillapíthatod a fájdalmat, és elősegítheted a gyakorlatok progresszióját. Rögzítsd a felkarcsontot, és fejts ki laterális erőt az ulnára.
  • Lökéshullám terápia: Bizonyítékok alapján nem előnyös lateralis könyök íngyulladásra, sőt ronthatja az eredményeket.
  • Dry needling: úgy véljük, a dry needling előnyösebb a fájdalomkezelésben. Bár a dry needlinget alátámasztó bizonyítékok kevésbé erősek, mint más kezelési módoknál, egyes tanulmányok szerint segíthet enyhíteni a fájdalmat bizonyos betegeknél. Véleményünk szerint a dry needling elsődleges célja a fájdalomkezelés kell, hogy legyen, nem pedig az ín közvetlen stimulálása.

5. Az lateralis könyökízületi íngyulladáshoz hozzájáruló tényezők kezelése

  • Külső terhelési tényezők: Sportolóként érdemes átnézni a felszerelést, például az ütő méretét, fogását vagy a húrfeszességet. Ütéstechnika korrekciója vagy edzés csökkentheti a könyökre nehezedő stresszt, ezáltal csökkentve a visszatérő sérülés kockázatát.
  • Betegspecifikus szempontok: Ha fokozott éberséggel vagy alacsony mozgásba vetett bizalommal küzdesz, építs bizalmat, és fokozatosan növeld a testmozgásod szintjét. A pszichológiai tényezők kezelése nagymértékben javíthatja a felépülés eredményeit.

6. Prognózis és a kezelés időtartama

A hatékony eredmények érdekében a kezelés általában 6-8 hétig tart. Kutatások szerint a hosszabb, következetes terápiás programok jobb eredményeket hoznak, mint a rövidebb beavatkozások. Ha a tünetek ezen időszak után is fennállnak, fontolja meg a kezelési stratégia felülvizsgálatát és módosítását. Ez magában foglalhatja a kezdeti diagnózis felülvizsgálatát, a kezelési terv betartásának értékelését, vagy alternatív terápiák mérlegelését a fennálló problémák kezelésére.

Végezd el ezt a tanfolyamot

Végezd el ezt a kurzust a felső végtag szakértőivel, Thomas Mitchell-lel és Andrew Cuff-fal exkluzívan a Physiotutors weboldalán!

 

Referenciák

Coombes, B. K., Wiebusch, M., Heales, L., Stephenson, A., & Vicenzino, B. (2016). Az egyéni fájdalomküszöb feletti, de az alatti izometrikus gyakorlatok befolyásolják a lateralis epicondylalgiában szenvedők fájdalomérzékelését. The Clinical journal of pain, 32(12), 1069-1075.

Heales, L. J., Broadhurst, N., Mellor, R., Hodges, P. W., & Vicenzino, B. (2014). Diagnosztikus ultrahang képalkotás lateralis epicondylalgia esetén: eset-kontroll tanulmány. Med Sci Sports Exerc, 46(11), 2070-6.

Karanasios, S., Korakakis, V., Whiteley, R., Vasilogeorgis, I., Woodbridge, S. és Gioftsos, G. (2021). A lateralis könyök íngyulladás esetén a gyakorlatokon alapuló beavatkozások jobb eredményeket hoznak, mint a passzív beavatkozások, de a hatásuk csekély: 30 vizsgálatban 2123 alany szisztematikus áttekintése és meta-analízise. British Journal of Sports Medicine, 55(9), 477-485.

Lucado, A. M., Dale, R. B., Vincent, J., & Day, J. M. (2019). Segítik az ízületi mobilizációk a lateralis könyök íngyulladásának felépülését? Szisztematikus áttekintés és metaanalízis. Journal of Hand Therapy, 32(2), 262-276.

Patel, D., Zamboulis, D. E., Spiesz, E. M., Birch, H. L., Clegg, P. D., Thorpe, C. T., & Screen, H. R. (2021). Az interfascicularis mátrix szerkezet-funkció specializációja az emberi Achilles-ínban. Acta Biomaterialia, 131, 381-390.

Shraim, M. A., Sluka, K. A., Sterling, M., Arendt-Nielsen, L., Argoff, C., Bagraith, K. S., … & Hodges, P. W. (2022). Jellemzők és módszerek a mozgásszervi rendszerben tapasztalt fájdalom mechanizmus alapú kategóriáinak megkülönböztetésére: Delphi szakértői konszenzusos tanulmány. Pain, 163(9), 1812-1828.

Vicenzino, B. (2003). Lateralis epicondylalgia: mozgásszervi gyógytorna szemszögéből. Manuális terápia, 8(2), 66-79.

Vuvan, V., Vicenzino, B., Mellor, R., Heales, L. J., & Coombes, B. K. (2020). Felügyelet nélküli izometrikus gyakorlat kontra "várj és figyelj" a lateralis teniszkönyök esetén. Medicine and science in sports and exercise, 52(2), 287-295.

Célom, hogy a gyógytorna oktatást elérhetővé és érdekessé tegyem. A Physiotutors-nál blogokat és videókat készítek, melyek leegyszerűsítik az összetett fogalmakat és bizonyítékokon alapuló tudást nyújtanak. Emellett spanyolra és magyarra fordítok anyagokat, hogy lebontsam a nyelvi akadályokat, és biztosítsam, hogy ez az értékes információ eljusson a világ minden táján élő gyógytornászokhoz, lehetővé téve számukra a jobb egészségügyi ellátást.
Derék
Töltsd le INGYENES appunkat