A befagyott váll kezelését egy 2013-as iránymutatás alapján végezzük. Ez az iránymutatás még mindig naprakész? Vagy új bizonyíték merült fel?
Üdvözlünk a befagyott váll felismeréséről és kezeléséről szóló blogposztunkban! Különböző kezelések léteznek, ebben a bejegyzésben megvizsgáljuk a főbb tanácsokat és adatokat ehhez a nehéz helyzethez.
Bevezetés
A befagyott váll az egyik legnehezebben kezelhető állapot. Tévhit, hogy maguktól elmúlnak; kezelés és odafigyelés szükséges! Ebben a bejegyzésben a befagyott váll diagnózisát és kezelését mutatjuk be.
Inkább hallgatnál, mint olvasnál?
Itt megnézheted a bejegyzésről készült videót.
Diagnózis és fő jellemzők
Kockázati tényezők
A befagyott váll bárkit érinthet, de bizonyos tényezők növelik ennek az állapotnak a kialakulásának esélyét.
Az elsődleges adhesiv capsulitis a lakosság 2-5%-át érinti, a pajzsmirigy-rendellenességek vagy a diabetes okozta másodlagos capsulitis prevalenciája pedig elképesztő, 4-38%, ami rendkívül magas. Legyen nagyon figyelmes, ha egy vállfájdalommal küzdő páciens ilyen társbetegségekkel lép be a rendelőbe.
Vannak más rizikófaktorok is. A Dupuytren-kórban szenvedő betegeknél is nagyobb a kockázat. Ha többet szeretnél megtudni a Dupuytren-kórról, nézd meg útmutató videónkat itt.
„Az 50 éves váll.”
Japánban 50 éves vállnak hívják, ami azonnal elárul egy másik kockázati tényezőt: a kort. Befagyott vállú pácienst ritkán láthatsz 40 évesnél fiatalabban vagy 65 évesnél idősebben. A csúcs előfordulási gyakoriság 50 és 56 éves kor között van.
A irányelvek szerint a nők gyakrabban érintettek, mint a férfiak; azonban néhány szerző ezt megkérdőjelezi (pl. Lewis 2015). A korábbi befagyott váll kórtörténete is kockázati tényezőnek számít. 5–34% esély van a patológia ellenoldali kiújulására.
Egyéb kockázati tényezők közé tartozik a műtét utáni hosszan tartó immobilizáció, a szívinfarktus, a trauma és az autoimmun betegségek.
Klinikai megjelenés
A befagyott váll fokozatos merevséggel és erősödő fájdalommal jár. A kifelé rotáció és az abductio a főként érintett mozgások. A korlátozások aktív és passzív mozgásoknál is megfigyelhetők.
A befagyott váll fázisai
Az állapot több javasolt fázison megy keresztül:
A korai szakaszra jellemző a mozgás közbeni éles fájdalom, a nyugalmi állapotban jelentkező sajgó fájdalom és az alváshiány.
A második és harmadik fázisban minden síkban beszűkül a mozgás, és ez akár több hónapig is eltarthat. Szövettanilag van különbség a kettő között, de klinikailag nincs.
A negyedik szakaszban a fájdalom csökken, de a merevség akár 24 hónapig is fennállhat.
Két év elteltével sem biztos, hogy minden beteg tünetmentes lesz. A befagyott váll tipikusan 30 hónapig tart, de az egyének 50%-a még évekkel az állapot megjelenése után is enyhe vagy közepes fokú problémákkal küzd (Shaffer és mtsai. 1992)
Félrediagnózisok és differenciáldiagnózisok
Ahogy korábban említettük, az egyik buktató a korai szakaszban történő téves diagnózis. Ez a fázis kritikus, mivel a kortikoszteroid injekció enyhítheti a fájdalmat, és a legújabb irányelvek szerint nem alkalmazható szubakromiális vállfájdalom (subacromial pain syndrome, SAPS) (téves) diagnózisával (Lafrance et al. 2022). Tehát a helyes diagnózis kulcsfontosságú a befagyott váll kezelésének megválasztásához.
Győződjünk meg róla, hogy nem maradsz le a következő alkalomról! Rengeteg differenciáldiagnózist kell figyelembe vennünk: akut meszes íngyulladás/nyáktömlőgyulladás, a váll arthrosisa, nyaki fájdalom, nyaki porckorong rendellenességek, a váll és a felkar zúzódása, emésztőrendszeri betegségek, törések, a váll impingement szindrómája, TOS, avaszkuláris necrosis, labrum sérülések, suprascapularis ideg becsípődése, neoplazma, AC OA, Cx OA, nyaki radiculopathia, biceps brachii hosszú fejének íngyulladása, rotátorköpeny szakadások,...
Új bizonyítékok kerültek elő
A páciens kórtörténete és a klinikai vizsgálat kulcsfontosságú a diagnózis felállításában. A leggyakoribb vállpanasz a szubakromiális fájdalom szindróma (subacromial pain syndrome, SAPS) vagy a rotátorköpeny-eredetű vállfájdalom. Ezek a gyűjtőfogalmak magukban foglalják az előző listában szereplő néhány diagnózist. A befagyott váll irányelv kissé elavult, és új bizonyítékok merültek fel. A rotátorköpeny-eredetű vállfájdalommal kapcsolatos újabb irányelvek a tendinitist, bursitist, impingementet, részleges szakadásokat és a biceps brachii hosszú fejének íngyulladását mind ugyanazon diagnózisnak tekintik. Emiatt a lista legalább egy kicsit rövidebb. Ezeket az irányelveket is áttekintettük, tehát ha érdekel, kattints alább.
A befagyott váll bemutatása
A jellemző tünetek a fájdalom és a merevség idővel történő fokozódása. A gyulladásos folyamat éjszaka erős fájdalmat okoz, ami alvászavarokhoz vezet. Mint említettük, a ROM csökkenése aktív és passzív is lehet.
A befagyott váll diagnosztizálása
Számokban kifejezve, 25%-os csökkenésre van szükséged két mozgási síkban és 50%-os csökkenésre a passzív kifelé rotációban az érintetlen oldalhoz képest. Ha a kifelé rotáció kevesebb, mint 30°, az szintén számít a diagnózis felállításában. A speciális tesztek nem segítenek a diagnózisban.
Kezelés
A szövet ingerlékenysége segít a betegek magas, közepes vagy alacsony ingerlékenységű csoportokba sorolásában. Ez a besorolás befolyásolja a kezelési lehetőségek megválasztását.
Befagyott váll kezelési lehetőségei
Számos kezelési lehetőség létezik a befagyott vállra. De melyik a hatásos?
Tájékoztasd a pácienseket a befagyott váll természetes lefolyásáról és a fájdalommentes mozgástartomány eléréséhez szükséges aktivitás módosítás fontosságáról.
A váll mobilitásának és a nyújtógyakorlatoknak az intraartikuláris szteroid injekciókkal való kombinálása a leghatékonyabb rövid távú fájdalomcsillapítás.
A nyújtógyakorlatokat az ingerlékenység szintjéhez kell szabni (Kelley et al. 2013).
Más mozgásformák, például mobilitás- vagy terheléses edzés is szóba jöhet, de gyakran hatékonyabbak szteroid injekcióval kombinálva (Challoumas et al. 2020).
További Modalitások
Érdemes lehet rövidhullámú diatermiát, ultrahangot vagy elektromos stimulációt alkalmazni mobilitási és nyújtó gyakorlatokkal kombinálva. Ugyanakkor a módszereket alátámasztó bizonyítékok nem túl erősek, és újabb vizsgálatok megkérdőjelezik hatékonyságukat (Ebadi et al. 2017, Tugce Onal et al. 2018, de Sire et al. 2022, Hanchard et al. 2012).
A glenohumeralis ízület mobilizációja csökkentheti a fájdalmat és növelheti a mozgástartományt. Viszont az első hetekben, hónapokban kevésbé hatékony, mivel ebben a fázisban erőteljes gyulladásos folyamatok zajlanak (Page et al. 2014).
Haladás Felmérése
Fontos, hogy rendszeresen felmérd a páciensed állapotát kérdőívekkel a fájdalom és a funkciók értékeléséhez a kezelés előtt és alatt. Használható kérdőívek: SPADI, DASH és az ASES.
Összefoglalás
Összefoglalva, a befagyott váll komplex állapot, amely gondos diagnózist és kezelést igényel. Bár nincs egyértelmű kezelés a befagyott vállra, az oktatás, az intraartikuláris szteroid injekciók és a személyre szabott gyakorlatok kombinációja jelentős fájdalomcsillapítást nyújthat. Ne feledd, hogy minden beteg befagyott váll tapasztalata egyedi, és a kezelést ennek megfelelően kell beállítani. Ebben az elavult területen egyértelműen több, magas színvonalú vizsgálatra van szükség.
Köszönjük a figyelmet!
Max
Referenciák
