Váll impingement | Diagnózis és Kezelés

A váll belső impingementje egy tünetcsoport, amely akkor jelentkezik, ha a rotátorköpeny és az ízületi tok lágyrészei becsípődnek a glenoid (a lapocka része) és a felkarcsont között. Ez általában akkor fordul elő, ha a váll egy bizonyos pozícióban van, például abdukcióban (a testtől eltávolítva) és kifelé rotációban. Ez különbözik a külső impingementtől, ahol a rotátorköpeny és a bursa a coracoacromialis ív szerkezeteinél szorul be. A belső impingement pontos oka még mindig vitatott, de bizonyos vállpozíciókban ez normális jelenségnek tűnik. A belső impingement képalkotó leletei közé tartozhatnak a részleges vastagságú rotátorköpeny szakadások, a labrum patológiája és a csontelváltozások.

Kétféle belső impingement szindrómát különböztetünk meg: posterosuperior és anterosuperior (anterior) impingement. Posterosuperior belső impingement akkor alakul ki, amikor a posterosuperior rotátorköpeny (a supra- és infraspinatus-ínak találkozásánál) érintkezik a posterosuperior glenoiddal. Az anterosuperior impingement során az elülső rotátorköpeny és az anterosuperior glenoid között jön létre az impingement. Ezeket az állapotokat a rotátorköpeny és az ízületi tok lágyrészeinek impingementje jellemzi a glenoidon, vagy a glenoid és a humerus között.

Epidemiológia

A szimptomatikus belső impingement előfordulási gyakorisága ismeretlen a kapcsolódó patológiás sérülések sokfélesége, a nehéz diagnosztizálás és az állapot hiányos jelentése miatt. Gyakran megfigyelhető fiatalabb, jellemzően 40 év alatti betegeknél, akik ismétlődő kifelé rotációt és abductiót igénylő tevékenységekben vesznek részt. Bár a dobó tevékenységek, mint például a baseball, klasszikusan összefüggésbe hozhatók a szimptomatikus belső impingementtel, fontos megjegyezni, hogy ez az állapot sportolóknál és nem sportolóknál egyaránt előfordulhat. Bár nem sportolóknál is kialakulhat az állapot, a szimptomatikus belső impingementben szenvedők többsége dobó sportoló.

Klinikai kép & Vizsgálat

A váll belső impingementje többféle jelet és tünetet mutathat. A szimptomatikus belső impingementben szenvedő páciensek gyakran krónikus, diffúz hátsó vállfájdalmat tapasztalnak. Ezt a fájdalmat jellemzően azok a tevékenységek súlyosbítják, amelyek a váll abductióját és kifelé rotációját igénylik. Dobó sportolóknál a dobási sebesség, a pontosság és az átfogó teljesítmény fokozatos csökkenése is előfordulhat hónapok alatt. Fontos megjegyezni, hogy a nem sportolók inkább akut hátsó vállfájdalomról számolhatnak be, mint krónikus fájdalomról.

Belső impingement esetén vállmerevségre vagy hosszas bemelegítés szükségességére panaszkodhatsz. Teljesítménycsökkenést, kontrollvesztést vagy a dobási sebesség csökkenését tapasztalhatod. Gyakori panasz a hátsó vállfájdalom, különösen a dobóciklus késői szakaszában.

Fizikális vizsgálat

A fizikális vizsgálat során glenohumeralis ízületi vonali érzékenység tapasztalható. Gyakran megfigyelhető fokozott kifelé rotáció és csökkent befelé rotáció a vállban, ezt GIRD-nek nevezik. Instabilitási tünetek, mint például kattogás ésSubluxatio szintén előfordulhatnak, bár az elülső instabilitás és a szimptomatikus belső impingement együttes előfordulása ritkább, mint korábban gondoltuk. Ebben a videóban megmutatjuk, hogyan értékelheted a GIRD-et = glenohumeralis befelé rotációs deficit:

Fontos kizárnunk más állapotokat, például a rotátorköpeny betegségeit, mivel a szimptomatikus belső impingement gyakori oka lehet a rotátorköpeny sérüléseinek fiatal, overhead sportolóknál. A belső impingement helyes diagnosztizálásához alapos kórtörténetet és fizikális vizsgálatot kell végeznünk, beleértve a glenohumeralis ízület tapintását és a mozgástartomány felmérését.

Számos ortopédiai vizsgálat segíthet a váll belső impingementjének diagnosztizálásában. Ezek a vizsgálatok segíthetnek az ezzel az állapottal kapcsolatos konkrét jelek és tünetek azonosításában. Fontos azonban megjegyezni, hogy e tesztek diagnosztikai pontossága eltérő lehet, és további kutatásokra van szükség klinikai értékük megállapításához.
A tesztet a Meister et al. (2004) a hátsó ütközés jele. A szerzők szerint ez a vizsgálat 75,5%-os érzékenységgel és 85%-os specificitással diagnosztizálja a váll belső impingementjét a hátsó vállfájdalmakkal küzdő, fej fölötti sportolóknál. Ha csak a nem érintkezésből eredő sérülésekkel (a fájdalom fokozatos kialakulása) rendelkező sportolókat vették figyelembe, az érzékenység 95%-os, a specificitás pedig 100%-os volt. A következő videóban megmutatjuk, hogyan kell elvégezni ezt a tesztet:

Továbbá, képalkotó vizsgálatok, mint például a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) és az arthrographia értékes információt nyújthatnak a belső impingement diagnosztizálásához. Ezek a képalkotó módszerek segíthetnek azonosítani a belső impingementhez kapcsolódó specifikus leleteket, mint például a Bennett-sérülések (a hátulsó-alsó glenoidális perem exostosisa), a nagyobb tuberositas szklerózisa, a humerus fej hátsó cisztái, a hátsó glenoidális perem lekerekítése és a posterosuperior labrum szakadásai.

Fontos megjegyezni, hogy ezen tesztek diagnosztikai pontossága eltérő lehet, ezért a belső impingement pontos diagnózisához alapos kórtörténet, fizikális vizsgálat és képalkotó vizsgálatok szükségesek.

KÉT MÍTOSZ LEBONTVA & 3 TUDÁSBOMBA INGYEN

• • Név*
• • E-mail cím*

Δ

Kezelés

A nem műtéti kezelés a nyugalmi állapotra és a nyújtási protokollokra összpontosít, különös tekintettel a váll ízületi tok hátsó részére. Az intenzív, nem műtéti kezelés magában foglalhatja a testmozgás módosítását, a fej fölötti dobásoktól való nyugalmi állapotot és a gyulladáscsökkentő gyógyszeres kezelést.
A váll belső impingement esetén a rehabilitációs gyakorlatok kulcsszerepet játszanak a kezelésben. Cools és mtsai. szerint (2007) a rehabilitáció 3 fő pillérből áll:

Glenohumeralis ízület szerzett instabilitásának rehabilitációja

A szerzett váll instabilitásának kezelése során a fő cél a váll stabilitásának helyreállítása, a funkció javítása és a tünetek enyhítése. A konkrét célok az egyén állapotától és az instabilitás súlyosságától függően változhatnak. Általánosságban azonban a szerzett váll instabilitásának kezelésekor a következő célokat szoktuk követni:

• Állítsd helyre az izomegyensúlyt: A kezelés célja a vállízület körüli izmok – különösen a rotátorköpeny és a lapocka stabilizátorok – egyensúlyának helyreállítása. Ezen izmok erősítésével dinamikus stabilitást biztosíthatsz a vállnak, és javíthatod annak általános működését.
• Javítsd a propriocepciót és a neuromuszkuláris kontrollt: A propriocepció a tested azon képessége, hogy érzékelje a részeinek helyzetét és mozgását. A vállízület propriocepciójának és neuromuszkuláris kontrolljának javítása fontos a további instabilitási epizódok megelőzésében és az általános ízületi stabilitás javításában.
• Növeld a mozgástartományt: A kezelés magában foglalhatja a vállízület mozgástartományának javítását célzó gyakorlatokat és technikákat, különös tekintettel a befelé rotáció mozgástartományának korlátozására, amelyek hozzájárulhatnak a belső impingementhez.
• Csökkentsd a fájdalmat és a gyulladást: A szerzett váll instabilitással járó fájdalmat és gyulladást gyakran kezeljük különféle módszerekkel, mint például a jeges terápiával, gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel és a testmozgás módosításával.
• Fokozatos visszatérés a tevékenységhez: A rehabilitáció célja, hogy fokozatosan újra bevezessük a személyt a kívánt tevékenységeibe, mint például a sport vagy a testmozgás, miközben biztosítjuk, hogy a válla megfelelően stabilizált és védett legyen.

A GIRD rehabilitációja

• Sleeper nyújtás: A sleeper nyújtás egy népszerű gyakorlat a belső impingement kezelésére. A váll hátsó tokjának nyújtására összpontosít. A gyakorlat elvégzéséhez feküdj az oldaladra úgy, hogy az érintett vállad alul legyen. Hajlítsd be a könyököd 90 fokba, és a másik kezeddel óvatosan nyomd az alkarod az ágy vagy a padló felé. Tartsd a nyújtást körülbelül 30 másodpercig, és ismételd meg néhányszor.
• A keresztbe-nyúló nyújtás egy gyakori gyakorlat a Glenohumeralis Belső Rotációs Deficit (GIRD) kezelésére. Ez egy szögletes nyújtási technika, amely a kar vízszintes adductioját foglalja magában. A keresztbe-nyúló nyújtás során a kar vízszintes adductioba kerül a testen keresztül. Ez a nyújtás a váll belső rotátorait célozza meg, és javíthatja a glenohumeralis ízület mozgástartományát. Mindkét nyújtást óvatosan végezd, és figyelj a beteg reakciójára. A váll hátuljánál jelentkező nyújtó érzés megengedett, de ha a beteg elöl (a váll elején) fájdalmat érez, csökkentsd a nyújtás intenzitását.

A lapocka diszkinézis rehabilitációja

A lapocka diszkinézis kezelésére számos gyakorlatot javaslunk. Ezekkel a gyakorlatokkal javíthatod a lapockamozgást irányító izmok erejét, stabilitását és koordinációját. Íme néhány gyakorlat, melyek gyakran szerepelnek a lapocka diszkinézis átfogó kezelési tervében:

• Lapocka Retrakció: Erősítse meg a lapockát retraháló izmokat, például a középső és alsó trapézizmot ezzel a gyakorlattal. Állva vagy ülve végezze: húzza össze a lapockákat, tartsa meg pár másodpercig, majd engedje el. A gyakorlat javítja a lapocka stabilitását és a helyes testtartást.
• Lapockazárás: A lapockazárás a lapocka retrakciójához hasonlóan a lapockát visszahúzó izmokat célozza meg. Ehhez össze kell nyomnod egy kis labdát vagy törölközőt a lapockáid között, miközben tartod a helyes pózt. Ez a gyakorlat segít aktiválni a lapocka stabilitásáért és kontrolljáért felelős izmokat.
• Fali csúszások: A fali csúszások hatékonyan javítják a lapocka felfelé irányuló rotációját és erősítik a serratus anterior izmot. Állj háttal a falnak, a könyököd legyen 90 fokban behajlítva, a tenyereid pedig nézzenek előre. Lassan csúsztasd fel a karjaidat a falon, miközben a lapockáidat lent és hátul tartod. Térj vissza a kiinduló helyzetbe, és ismételd meg. Ez a gyakorlat elősegíti a helyes lapockamozgást és izomaktiválást.
• Hasonfekvéses Y-T-W-L gyakorlatok: Ezek a gyakorlatok a hát felső részének izmait, beleértve a trapézizmot és a rhomboidokat célozzák meg. Feküdj hasra egy szőnyegen vagy padon úgy, hogy a karjaid különböző pozíciókban legyenek, Y, T, W és L betűket formázva. Emeld fel a karjaidat a talajról, miközben összehúzod a lapockáidat, és tartsd meg néhány másodpercig, mielőtt leengeded. Ezek a gyakorlatok segítenek megerősíteni a lapocka stabilizációjában részt vevő izmokat és javítják a testtartást.

Referenciák

Cools, A. M., Declercq, G., Cagnie, B., Cambier, D., & Witvrouw, E. (2008). Teniszezők belső impingementje: rehabilitációs irányelvek. British journal of sports medicine, 42(3), 165-171.

Corpus, K. T., Camp, C. L., Dines, D. M., Altchek, D. W., & Dines, J. S. (2016). A váll belső impingementjének felmérése és kezelése felső végtagi sportolóknál. World Journal of Orthopedics, 7(12), 776.

Leschinger, T., Wallraff, C., Müller, D., Hackenbroch, M., Bovenschulte, H., & Siewe, J. (2017). Váll belső impingement: a külső impingement teszteknél fennáll a tévesen pozitív eredmény kockázata?. BioMed Research International, 2017.

Meister, K., Buckley, B., & Batts, J. (2004). A hátsó impingement jel: a rotátorköpeny és a hátsó labrum szakadásának diagnózisa belső impingement következtében a felsőfogású sportolóknál. American journal of orthopedics (Belle Mead, NJ), 33(8), 412-415.

Spiegl, U. J., Warth, R. J., & Millett, P. J. (2014). A váll szimptomatikus belső impingement-je a felsőtestes sportolóknál. Sports medicine and arthroscopy review, 22(2), 120-129.