Iliotibiális szindróma | Diagnózis és kezelés gyógytornászoknak

Bemutatkozás

Az irodalom az iliotibiális szalag szindróma (ITBS) különböző definícióit tárgyalja, amelyet néha iliotibiális szalag súrlódási szindrómának, futó térdének vagy tractus iliotibialis szindrómának (TITS) neveznek. Ez a térd lateralis oldalának leggyakoribb futósérülése (Ellis et al. 2007), és a patellofemorális fájdalom szindróma után a térdízület második leggyakoribb túlterheléses szindrómája (Aderem et al. 2015).

Számos kutatás foglalkozik az iliotibialis szindróma etiológiájával, de a sérülés hátterében álló patológiás mechanizmusra nincs egységes definíció. A legújabb magyarázat szerint a distalis tractus iliotibialis impingementje történik a lateralis femoralis epicondylusnál ismétlődő hajlítás során – különösen 30°-os térdhajlításnál. Emellett az erősen beidegzett zsírpárna összenyomódása hozzájárul a nocicepcióhoz (Baker és mtsai. 2016, Taunton és mtsai. 2002, Fredericson és mtsai. 2000, van der Worp és mtsai. 2012, Farrel és mtsai. 2003, Ellis és mtsai. 2007, Fairclough és mtsai. 2006, Fairclough és mtsai. 2007).

A kérdés továbbra is az, hogy miért alakul ki a gyulladás. Számos tanulmány vizsgálta a belső rizikófaktorok, például a farizom és a térd feszítő/hajlító izomerő, valamint a külső tényezők, például a konkrét edzési szempontok szerepét (van der Worp et al. 2012).
Aderem et al (2015) beszámolnak a módosítható és nem módosítható tényezőkről, ahol a korábban említett tényezők módosíthatók, a olyan jellemzők, mint az anatómiai lábhossz különbség vagy a kiemelkedőbb lateralis combcsont epicondylus nem módosíthatók.

Epidemiológia

ITBS ritkán fordul elő ülő életmódot folytatóknál, leggyakrabban fizikailag aktív egyéneknél látjuk. A versenyek vagy edzések során előforduló futással kapcsolatos sérülések (RRI) előfordulási gyakorisága és prevalenciája 25% és 65% között változik, melyből az ITBS az esetek 5% – 14%-át teszi ki. Az előfordulási gyakoriságról való részletes és pontos beszámolás nehéz, mivel sok tanulmány nem csak az ITBS előfordulási gyakoriságáról és e csoport jellemzőiről számol be, hanem az összes térdsérülés előfordulási gyakoriságáról is (van der Worp et al, 2012).

INGYEN FEJLESZTHETED A FUTÁSSAL KAPCSOLATOS CSÍPŐFÁJDALOM DIFFERENCIÁLDIAGNÓZISÁT!

• • Név*
• • E-mail cím*

Δ

Klinikai kép & Vizsgálat

Az ITBS korai szakaszában a betegek jellemzően éles, égő lateralis térd fájdalomról számolnak be futás közben, ami egy bizonyos távolság vagy idő után jelentkezik. A tünetek leginkább a sarokérintés és a korai hajlítás (20-30°) során érezhetők, melyek csökkennek vagy megszűnnek, amint abbahagyod a tevékenységet (Orchard et al. 1996, Fredericson et al. 2000).
Ezzel szemben, ezek a tünetek újra előjönnek, amint ismét futni kezdesz.

Ha az ITBS nincs kezelve és tartósan fennáll, a tünetek valószínűleg addig fokozódnak, hogy még a tevékenység abbahagyása sem szünteti meg őket. A páciens ekkor akár mindennapi tevékenységek (ADL) közben is tapasztalhatja a már ismert fájdalmat, mint például járás, lépcsőzés vagy hosszas ülés behajlított térddel (Fredericson et al. 2000).

A Lindenberg-skála 4 kategóriába sorolja az ITBS-t:

1. Fájdalom a futás kezdete után, a távolság és a sebesség nincs korlátozva
2. Futás közbeni fájdalom kezdete, távolság és sebesség korlátozása nélkül
3. Fájdalom kezdete futás közben, távolság vagy sebesség korlátozása
4. A fájdalom akadályoz a futásban

Fizikális vizsgálat

Az anamnézis során a legtöbb szükséges információt meg kell szerezned az ITBS hipotézisének felállításához (jelek és tünetek, provokáló pillanatok, hely, kezdete stb.). A vizsgálat során felmérheted a duzzanatot a lateralis femoralis epicondylus körül és az érzékenységet az iliotibialis traktus tapintásakor, 2-3 cm-re a lateralis ízületi vonal proximális részén. Az alsó végtag statikus és dinamikus megfigyelése segíthet azonosítani a módosítható kockázati tényezőket, például a gluteus vagy quadricepsz izomerő hiányosságait. Egy egyszerű vizsgálat, amit alkalmazhatsz, az egylábas guggolás, és figyeld meg a mozgás minőségét (femoralis csavarodás, tibialis csavarodás, valgus/varus, a láb kompenzációs mozgása), mivel ezek fokozott befelé rotációhoz vagy adductor nyomatékhoz vezethetnek a gyenge csípőrabló/kifelé rotáló izmok esetén. A futópadon végzett futásvizsgálat segíthet azonosítani a keresztezett járást vagy a szokatlanul nagy lépéseket, amelyek növelik az iliotibiális szalag terhelését.

Továbbá, két speciális tesztet ismertetünk kifejezetten az ITBS-re:

A második gyakori teszt a Renne-teszt:

Kezelés

Mielőtt megnéznénk, mit tehetsz az ITBS rehabilitációjában, nézzük meg, mit ne tegyél: Mivel az ITB nem képes megnyúlni, a nyújtás nem hatékony kezelés. A hengerezés sem segít – a közhiedelemmel ellentétben – nem lazítja fel és nem bontja le az összenövéseket. Tekintettel arra, hogy az ITBS valószínűleg kompressziós sérülés, ez a 2 kezelés ronthat a helyzeten.

Akkor mit tegyünk helyette? Futók rehabilitációja során a következő 3 fő összetevőre összpontosítunk, melyeket Willy & Meira (2016) javasoltak. Ezek a következők:

1. A csúcsterheléseket nagy, lassú terhelésű edzéssel kezeljük majd
2. Energia tárolása és felszabadítása – ezt pliometrikus gyakorlatokkal fogjuk edzeni, valamint
3. A felhalmozódó terheléseket a futás fokozatos visszaállításával kezeljük, beleértve a futás helyreállítását.

Tom Goom kollégánk az alábbi 5 lépcsős ITB rehabilitációt javasolta futóknak, amely a rehabilitáció 3 fő összetevőjét is tartalmazza:

1. szakasz – A fájdalom domináns fázisa: Csökkentsd az ingerlékenységet (a kapacitás feláldozása nélkül)

Honnan tudhatod, hogy a páciensed az 1. fázisban van? Ők azok a páciensek, akik gyakran teljesen felhagytak a futással, és akik lépcsőn lefelé menet, valamint gyors gyaloglás közben fájdalmat tapasztalnak.

Ebben a szakaszban csökkentsd a túlzott túlterhelést azokkal a tevékenységekkel, amelyek tovább provokálják az ITB-t. Ugyanakkor nem akarjuk a tevékenységek teljes leállítását, és a lehető legmagasabban tartjuk az általános aktivitási szintedet.

Konkrétan, hagyd abba a futást – különösen a terep- vagy lejtőfutást – és válts gyors tempójú, 8-10 fokos dőlésszögű futópadon való sétára. Ha ez sem megy, próbálj ki fájdalommentes alternatívákat, mint például az alacsony nyergű kerékpározást vagy az úszást.

Az alábbi, kis terhelésű gyakorlatokkal erősítheted a csípőrablóidat és -feszítőidet:

1. Clamshell gyakorlatok
2. Oldalfekvésben végzett Abductio
3. Thomas-gyakorlat / ITB-gyakorlat: 10x10-es tartások

2. szakasz – A terhelés domináns fázisa

Amint fájdalommentesen tudsz lemenni a lépcsőn, belépsz a terhelés domináns fázisába.

2. szakasz: HSR-tréning a futás csúcsértékeinek kezelésére

Ezután a 2. szakaszba lépnek, amely főként a nehéz, lassú terheléses edzésre összpontosít. Miközben a futópadon hegynek felfelé sétálást folytatjuk, az 1. szakasz gyakorlatait továbbfejlesztjük:

1. Oldalsó helyzetű Abductio 🡪 Oldalsó plank
2. Thomas gyakorlat 🡪 Egylábas hidak
3. Tűzcsapok
4. Szakított guggolás (A terhelést helyezd a hátulsó lábra)
5. Oldalsó tüdőzés gumiszalaggal

Végezz 3 sorozatot 10-12 ismétléssel, majd lépj tovább 4 sorozatra 6-8 ismétléssel, növelve a terhelést/súlyt és a majdnem teljes izomkimerülésig az utolsó ismétlésnél. Ezeket a nehéz, lassú ellenállású gyakorlatokat hetente 3-szor végezd, amíg az 5. szakaszban vissza nem térsz a futáshoz. Ugyanez igaz a emelkedőn való futópadon történő gyaloglásra, amelyet abba lehet hagyni, amint a futás folytatható.

3. szakasz: Pliometrikus gyakorlatok a futás közbeni energiatárolás és -felszabadítás érdekében

Az ITBS-betegek rehabilitációjakor fontos felismerni, hogy az ITB az ínhoz hasonlóan viselkedik, mivel futás közben energiát tárol és szabadít fel, ahogyan azt Eng és munkatársai tanulmánya is említi. (2015). Emiatt az ITB funkciót úgy kell edzenünk, hogy a futásból származó kumulatív terhelés nélkül is képes legyen az energiatárolási és -leadási tevékenységekkel foglalkozni. Az a tény, hogy az ITB úgy működik, mint egy ín, elgondolkodtathat bennünket azon is, hogy miért próbálják számos megközelítéssel csökkenteni a merevséget és meghosszabbítani azt. Ha valamit tudunk az inakról, akkor az az, hogy merevnek kell lenniük ahhoz, hogy rugóként hatékonyak legyenek, és a megnyúlás - mint például az Achilles-ín szakadásakor - hatástalanná teszi őket. Ennek megerősítése érdekében Friede et al. (2020) kimutatták, hogy a fizioterápia javította az ITBS-ben szenvedő betegek eredményeit, és valójában 14%-kal növelte az ITB merevségét. Példák a könnyűtől a haladóig haladó plyometrikus gyakorlatokra:

Pliometrikus gyakorlatok kezdőknek

1. Mini guggolás-ugrások
2. Fordított kitörés + Hop
3. Laterális korcsolyázás (szalaggal vagy lépéssel)
4. Tempófutás gumiszalagokkal

Pliometrikus gyakorlatok – haladó szint

1. Hajts végre terpeszugrásokat
2. Guggolásból egy lábra érkezés
3. Ugrálj egy lábon előre és hátra

A 3. szakasz egy rövid (~1 hét) átmenet a 2. és 4. szakasz között

4. szakasz: Visszatérés a sík futáshoz + járás helyreállítás

Amint eléri a 4. szakaszt, a pliometrikus gyakorlatokat a második vagy harmadik héten fokozatosan kivezetjük.

A futást fokozatosan építsd vissza! Hogy konkrét tervet adjunk a futás felépítésére, töltsd le ingyenes „Kezdő futó programunkat 5 km-ig”. Ez a PDF egy a futó rehabilitációs online kurzusunk számos hasznos dokumentuma közül.

Javasoljuk, hogy fokozatosan csökkentsd a futópad dőlésszögét 8-10 fokról 5 fokra, amíg a futó újra képes lesz sík talajon vagy a szabadban futni. Tükörrel történő helyreállítással számos biomechanikai tényezőt célba vehetünk. Ne feledd, a járásmódosítások egyediek kell, hogy legyenek a futóra nézve, és nem alkalmazhatók minden esetben:

• Szélesebb lépésszélesség: A keresztezett járás nagyobb terhelést ró az ITB-re, a szélesebb járás csökkenti a nyomást. Ezt úgy gyakorolhatod, hogy a futópad közepén húzott vonal után emlékezteted a pácienst: „Ne keresztezd a vonalat!”
• Növeld a térdablakot: Ez azt jelenti, hogy hely van a térdek között, amikor hátulról elemzed a futási mintázatot. A nagyobb térdablak eléréséhez mondd a páciensnek: „Ne érjenek össze a térdeid!”, vagy ragassz szalagot a térdeik külső oldalára, és mondd, hogy „told szét a jelölőket!”
• Ha a páciens medencebillenéssel, azaz Trendelenburg-jellel jelentkezik, helyezzünk jelölőket a csípőtaréjra, és kérjük meg, hogy „tartsa vízszintesen a jelölőket”.
• Növelje a kadenciát: Növelje a kadenciát körülbelül 5-10%-kal (például egy metronóm segítségével), ami csökkenti a térd terhelését és a csípő adductio csúcsértékét.

A futótechnika helyreállítása kiemelten fontos, ugyanis Willy és munkatársai (2012) egy kontrollált tanulmányban kimutatták, hogy a farizom erősítése megváltoztatja a futás biomechanikáját. Ugyanebben a tanulmányban megerősítették, hogy a tükör előtti járás közbeni helyreállítás hatékony a futás biomechanikájának javításában.

5. szakasz: Visszatérés a lejtőfutáshoz és az ösvényfutáshoz

Az 5. szakaszban fokozatosan növeld a futás mennyiségét. A terep- és lejtőfutás külön napokon beiktatható, mielőtt egy edzésen kombinálnád őket.

Először is, szeretnénk megköszönni Rich Willy, Tom Goom és Benoy Mathew futásszakértőknek az értékes hozzájárulásukat ehhez a bejegyzéshez.

Szeretnél többet megtudni az iliotibiális szindrómáról? Akkor nézd meg a következő forrásokat:

• Iliotibiális szindróma – Tények vagy fikció?
• Online Sportkonferencia 2022
• Hengerlés – Értelme és Értelmetlensége
• Fuss félmaratont ITB fájdalommal
• Webinar: Sikeres visszatérés a futáshoz

Referenciák

Aderem, Jodi és Quinette A. Louw. „A futók iliotibialis szindrómájával kapcsolatos biomechanikai kockázati tényezők: szisztematikus áttekintés.” BMC mozgásszervi rendellenességek 16.1 (2015): 356.

Baker, Robert L. és Michael Fredericson. "Iliotibialis szindróma futóknál: biomechanikai következmények és edzésbeavatkozások". Physical Medicine and Rehabilitation Clinics27.1 (2016): 53-77.

Ellis, Richard, Wayne Hing és Duncan Reid. „Iliotibialis szalag súrlódási szindróma – szisztematikus áttekintés.” Manuális terápia 12.3 (2007): 200-208.

Farrell, Kevin C., Kim D. Reisinger és Mark D. Tillman. „Erő és ismétlés a kerékpározásban: lehetséges következmények az iliotibiális szalag súrlódási szindrómájára nézve.” The Knee 10.1 (2003): 103-109.

Fairclough, John, et al. „Az iliotibiális szalag funkcionális anatómiája a térd hajlítása és nyújtása során: következtetések az iliotibiális szindróma megértéséhez.” Journal of Anatomy 208.3 (2006): 309-316.

Fairclough, John, és mtsai. „Az iliotibialis szindróma tényleg súrlódási szindróma?.” Journal of Science and Medicine in Sport 10.2 (2007): 74-76.

Fredericson, Michael, Marc Guillet és Len Debenedictis. "Gyors megoldások az iliotibialis sáv szindrómára". Az orvos és a sportorvos 28.2 (2000): 52-68.

Friede, M. C., Klauser, A., Fink, C., & Csapo, R. (2020). A futó térdének iliotibiális szalagjának és kapcsolódó izmainak merevsége: A gyógytorna hatásainak felmérése ultrahangos nyíróhullám-elasztográfiával. Physical Therapy in Sport, 45, 126-134.

Orchard, John W. és munkatársai. „Futók iliotibialis szalag súrlódási szindrómájának biomechanikája.” The American journal of sports medicine 24.3 (1996): 375-379.

Taunton, Jack E. és mtsai. „2002 futósérülésének retrospektív eset-kontroll elemzése.” British journal of sports medicine 36.2 (2002): 95-101.

Van der Worp, Maarten P., et al. „Iliotibialis szindróma futóknál”. Sportorvoslás 42.11 (2012): 969-992.

Willett GM, Keim SA, Shostrom VK, Lomneth CS. Az Ober-teszt anatómiai vizsgálata. Am.J.Sports Med. 2016;44(3):696-701.er Teszt

Willy, R. W., Scholz, J. P., & Davis, I. S. (2012). Tükörrel támogatott járás helyreállítás patellofemorális fájdalom kezelésére női futóknál. Clinical biomechanics, 27(10), 1045-1051.

Willy, R. W., & Meira, E. P. (2016). Aktuális nézetek a patellofemorális fájdalom biomechanikai kezelésében. International Journal of Sports Physical Therapy, 11(6), 877.

Illusztráció adaptálva innen: http://www.bodyheal.com.au/blog/iliotibial-band-syndrome-symptoms-causes-treatment