Colles-törés | Diagnózis és Kezelés
Colles-törés | Diagnózis és kezelés
A Colles-törés egy disztális radiális csonttörés, amelyet Abraham Colles-ről neveztek el, aki 1814-ben írta le először. A sérülés mechanizmusa egy kinyújtott kézre esés (FOOSH sérülés), és gyakran látható a sürgősségi osztályon. A törött szegmens extraartikuláris, de háti irányban el van szögellve és elmozdulva.
Epidemiológia
A Colles-törések általában 2 csoportban fordulnak elő. A fiatal, aktív vagy sportoló népességben gyakran nagy energiájú traumákhoz társul. Az időseknél ez a töréstípus leggyakrabban alacsony energiájú, álló magasságból történő esés következtében alakul ki, részben csontritkulás miatt. A Colles-törések előfordulási gyakorisága közel 20% a 65 év felettiek körében. A fiatal népességben a törések leggyakrabban a pubertáskor körüli gyermekekben fordulnak elő, többek között azért is, mert ebben az időszakban a csontok mineralizációja viszonylag alacsony. A 19 és 49 év közötti korcsoportban alacsony az előfordulási arány. A férfiaknál ez a kockázat az évek során csak kismértékben emelkedik, míg a nőknél az előfordulási gyakoriság drámaian megnő. Megjegyzendő, hogy a kép a disztális orsócsonttöréseket általában tárgyalja, de nem korlátozódik kizárólag a Colles-törésekre.
Klinikai kép és fizikális vizsgálat
Jelek és Tünetek
- Csuklófájdalom és tapintási érzékenység
- Dorsiflexiós deformitás vagy fájdalomcsillapító pozíció. Látható lehet az “villa-deformitás
- Zúzódás és duzzanat a csuklón és a kézfejen
- Mozgástartomány korlátozása
Fizikális vizsgálat
Ha csuklótörésre gyanakszol, a Caradeniz csuklószabály segítségével eldöntheted, hogy szükséges-e röntgenfelvétel. Ha nagy a valószínűsége a törésnek, irányítsd a pácienst szakorvoshoz.
A vizsgálat feltárja a funkcionális aktivitás vizsgálata és a passzív vizsgálat során tapasztalt mozgásbeli és funkcionális korlátozásokat. A csukló és a kéz ereje csökkenhet. A neurovaszkuláris struktúrák épségét a pulzus, az érzékelés, valamint a kéz és a csukló motoros funkciójának felmérésével kell megvizsgálni. Itt az Allan-teszt hasznos lehet. A társuló sérülések magukban foglalhatják az intraartikuláris töréseket, a distalis radio-ulnaris ízületi sérüléseket, a radialis processus styloideus töréseket vagy a lágyrészek sérüléseit (gondoljunk a TFCC, scapholunatum és lunotriquetralis szalag sérüléseire).
NÉZZ MEG KÉT 100%-BAN INGYENES WEBINART VÁLLFÁJDALOMRÓL ÉS ULNA FELŐLI CSUKLÓFÁJDALOMRÓL
