Bemutatkozás

A fizikális vizsgálat az akut vállsérüléssel küzdő páciensek diagnosztikai folyamatának egyik alapköve. A jó diagnosztikai tulajdonságokkal rendelkező tesztek használata nagyon fontos, és a megbízhatóság lényeges szempont a teszt diagnosztikai értékének megítélésében. Ezért ez a tanulmány 13 gyakori vállteszt megbízhatóságát vizsgálta, melyeket akut rotátorköpeny-szakadás kimutatására használnak akut, lágyrész vállsérüléssel küzdő pácienseknél.

Módszerek

Egy diagnosztikai pontosságot vizsgáló tanulmány részeként a kutatás a betegek egy csoportjánál vizsgálta 13 gyakori váll vizsgálat megbízhatóságát (lásd az alábbi ábrát). A betegeket egy kombinált elsődleges és másodlagos ellátást nyújtó sürgősségi osztályról vontuk be. Akut vállsérülés után, ha a betegek fájdalomintenzitása 4 vagy annál magasabb volt nyugalmi állapotban vagy testmozgás közben, csökkentett aktív abductio mozgástartománnyal vagy csökkentett aktív kifelé rotáció mozgástartománnyal rendelkeztek, az utánkövetésre kerültek.

Eredmények

Tehát a 13 gyakori vállteszt közül melyik bizonyult hasznosnak? Negyvennyolc résztvevőt vontunk be a vizsgálatba átlagosan 12 nappal a vállsérülés után. Jelentős és kiváló interrater egyetértés mutatkozott az Abductio izomerő tesztnél, míg a kifelé rotáció izomerő teszt mérsékelt és kiváló egyetértést mutatott, illetve gyengét a gyűrűsujj teszttel végzettnél.

Ha 90° fölé nem tudod abdukálni a karod, az nagyszerű egyezést mutat. Ha a kifelé rotáció 20°-kal vagy többel csökken, az közepes vagy nagyszerű egyezést mutat. Az abductio mozgástartományának folyamatos értékelése jó vagy nagyszerű megbízhatóságot mutat, míg a kifelé rotáció közepes vagy nagyszerű megbízhatóságú.

Kérdések és gondolatok

Szinte tökéletes egyetértés mutatkozik a 90° fölé történő abdukció képtelenségének értékelésében, és jelentős egyetértés a ≥20°-os kifelé rotáció csökkenésének regisztrálásában a sérülésmentes oldalhoz képest. Mivel ezek a megállapítások a vizsgálatba való bekerülés feltételei közé tartoztak, logikusnak tűnik, hogy mindkét vizsgáló egyformán értékelte ezeket a megfigyeléseket.

Ezeket a méréseket nem vállspecialista vizsgázók végezték, ami azért érdekes, mert ezeket a megbízhatósági vizsgálatokat gyakran magasan specializált klinikákon végzik, ahol az úgynevezett „vállszakértők” végzik ezeket a teszteket. Feltételezhetjük tehát, hogy a fent leírt tesztek értékesek lehetnek a változó tapasztalattal rendelkező terapeuták klinikai gyakorlatában. Továbbá, a mozgástartomány és az izomerő mérése ebben a tanulmányban klinikailag, speciális eszközök használata nélkül történt, ami azért lehet érdekes, mert nem minden gyógytorna rendelő rendelkezik goniométerrel vagy dinamométerrel.

A tanulmány következtetése„a jelenlegi tanulmány eredményei azt mutatják, hogy mely fizikális vizsgálatok lehetnek hatékonyak az akut rotátorköpeny-szakadás kimutatásában a váll sérülésének akut fázisában lévő betegeknél az első vonalban.” Azonban, figyelembe véve, hogy ezen betegeknek csak egy kisebb része (27%) rendelkezett rotátorköpeny-szakadással, ÉS figyelembe véve, hogy ez a tanulmány nem vizsgálta ezen váll tesztek diagnosztikai tulajdonságait, ez az állítás nem helyes. Mivel ez a tanulmány csak az interrater reliabilitást vizsgálta, csak azt tudjuk, hogy ezek a tesztek megbízhatóak és ezért megismételhetőek, következetes eredményeket produkálva, ha különböző vizsgáló személyek végzik el. Ezekből az eredményekből nem tudjuk, hogy ezen váll tesztek milyen mértékben hatékonyak az akut rotátorköpeny-szakadás előrejelzésében/diagnosztizálásában. Ehhez egy diagnosztikai pontosságú tanulmányra van szükség.

Beszélj hozzám szakértőként

A tanulmány korlátja, hogy nem végeztünk mintaszámítási becslést. Ehelyett a szükséges mintanagyságot más, eltérő patológiájú vállak megbízhatósági vizsgálatai alapján határoztuk meg.

Általánosságban elmondható, hogy a fájdalmat vizsgáló tesztek megbízhatósága alacsonyabb, mint a mozgástartományt és az izomerőt felmérő teszteké. Ezért javasoljuk, hogy a fájdalommérés helyett a mozgás és az izomerő felmérésére támaszkodjon. Ezért például a Hawkins-teszt értéke alacsonyabb lehet, mivel megbízhatósága kisebb, mint például az aktív Abductio mozgástartomány teszté.

A konfidencia intervallumok néha szélesek voltak, ezért az alsó és felső határértékeket is értelmeztük, hogy gondosan ábrázoljuk az egyezést. A széles intervallumok egyik lehetséges oka, hogy a tréning hatása befolyásolhatta az eredményeket. Például: ha egy páciens fájdalmat érzett az első teszt során, a második során bizonytalanabb lehetett, másrészt azok a páciensek, akik nem tapasztaltak nagy fájdalmat, a második teszt során jobban feszegethették a határaikat.

A Bland-Altman ábrák alapján az aktív abductio mozgástartomány és az aktív kifelé rotáció folyamatos mérésekor nincs szisztematikus eltérés. A 3. táblázatban látható standard mérési hibával számolva, az aktív abductio és a kifelé rotáció mozgástartomány legkisebb kimutatható változása 42°, illetve 25°, ami a normál aktív mozgástartományhoz képest viszonylag magas.

Fő üzenetek

A váll aktív Abductio 90° fölé emelésének képtelensége és a kifelé rotáció legalább 20°-os elvesztése megbízható mérés. A 90° fölé emelés értékelése nagyobb megbízhatóságot mutatott, mint a kifelé rotáció 20°-os vagy nagyobb elvesztése a sérült oldalhoz képest. Hasonlóképpen, az Abductio izomerő megbízhatóbb volt, mint a kifelé rotáció izomerő. A teljes aktív Abductio mozgástartomány nagyobb megbízhatóságot mutatott, mint a teljes aktív kifelé rotáció. Ez a kontrollált tanulmány azonban nem vizsgálta ezen tesztek diagnosztikai pontosságát az akut rotátorköpeny szakadás kimutatására. Ezért pusztán ezen eredmények alapján nem vonhatjuk le a következtetést, hogy hasznos a diagnosztikai célokra. 

„A jelenlegi tanulmány fő eredménye az, hogy az abductio és a kifelé rotáció aktív mozgástartományának klinikai értékelése (ami azzal fejeződik ki, hogy nem tudod a vállad >90°-ban abdukálni, a kifelé rotáció pedig ≥20°-kal csökkent a nem sérült oldalhoz képest), valamint az abductio és a kifelé rotációs izomerő mutatta a legjobb megbízhatóságot a váll sérülésének akut fázisában lévő betegeknél végzett vizsgálatok között.”

Referencia

Schmidt, M., Enger, M., Pripp, A. H., Nordsletten, L., Moosmayer, S., Melhuus, K., & Brox, J. I. (2021). Megbízható-e a fizikális vizsgálat a váll sérüléseinek akut fázisában? BMC mozgásszervi rendellenességek, 22, 1-9.