Bevezetés

A degeneratív meniszkusz szakadások prevalenciája viszonylag magas, 19-56% között mozog. A degeneratív meniszkusz szakadások gyakran szimptomatikussá válnak, korlátozva a napi tevékenységekben való funkcionálást. A betegek oktatásának és a klinikai döntéshozatalnak a javítása, valamint a prognózis becslése és a korai beavatkozások potenciális célpontjainak azonosítása érdekében fontos a várható javulási pályák azonosítása. Ezért ez a tanulmány öt éven keresztül vizsgálta a térdfunkció alakulását degeneratív meniszkusz szakadások esetén.

Módszerek

Az OMEX vizsgálat (Odense Oslo Meniscectomia versus Exercise) másodlagos feltáró elemzését végeztük. A vizsgálatba 35-60 év közötti, MRI-vel igazolt, degeneratív medialis meniszkusz szakadással diagnosztizált páciensek kerültek bevonásra. Az eredeti RCT intervenciói egy 12 hetes, heti két-három alkalommal végzett gyógytorna program voltak, mely erősítő és neuromuszkuláris gyakorlatokból, vagy artroszkópos részleges meniscectomiából állt, egyszerű otthoni gyakorlatokra vonatkozó utasításokkal, melynek célja a térd mozgástartományának javítása és a duzzanat csökkentése. Mivel az OMEX vizsgálat nem mutatott különbséget a páciensek által jelentett eredmények változásában az artroszkópos részleges meniscectomia és a gyógytorna csoport között, a két csoport adatait összevontuk.

Ebben a másodlagos elemzésben a beteg által jelentett térdfunkciót vizsgáltuk a Knee Injury and Osteoarthritis Outcome Score (KOOS) segítségével a kiindulási állapotban, valamint 3, 12, 24 hónap és 5 év elteltével. A KOOS kérdőív a következő alskálákból áll:fájdalom, egyéb tünetek, mindennapi tevékenységek (ADL), sport és szabadidős funkció (sport/rec) és a térdhez kapcsolódó életminőség (QOL), melyek mindegyike 0 (legrosszabb) és 100 (legjobb) pont között van értékelve. A KOOS összes alskálájára pályaelemzéseket végeztünk, hogy információt nyújtsunk a beteg által jelentett térdfunkció korlátozásainak és javulásának alakulásáról öt éven keresztül.

Mivel a sport és a szabadidős tevékenységek fontosak a pácienseink számára, feltárjuk a KOOS sport/szabadidő alskálájának lehetséges prognosztikai tényezőit, demográfiai, térdfunkcióval és betegséggel kapcsolatos tényezőkre osztva.

• A demográfiai tényezők közé tartozik a nem, az életkor, a testtömegindex (BMI), a szorongás és a depresszió mértéke (a Kórházi Szorongás és Depresszió Skálán értékelve).
• A térdfunkcióval kapcsolatos tényezők közül a következőket értékeltük: a Funkció Érzékelésének Globális Értékelési Skálája (0-100, legrosszabbtól a legjobbig), térdfájdalom (KOOS fájdalom), quadricepsz és hamstring izomerő (csúcsnyomaték, testsúlyra normalizálva). Az alsó végtag teljesítményét három egylábas teszttel mértük: egylábas távugrás, 6 méteres időre mért ugrás és a maximális számú térdhajlítás 30 másodperc alatt. A sportban és testmozgásban való jelenlegi (a vizsgálatba való bevonás előtti utolsó 6 hónapban) és korábbi (meniszkusz sérülés előtti) részvételt, valamint a heti összes óraszámot fizikai aktivitásként vettük figyelembe. A fizikai aktivitást a WHO ajánlásai alapján kategorizáltuk a heti mérsékelt és intenzív fizikai aktivitás mennyiségére vonatkozóan, a 150 perc/hét határértéket használva.
• A betegséggel összefüggő tényezők közé tartoztak a meniszkusz szakadás mintázatai és az MRI-vel értékelt extrúzió.

Eredmények

Háromféleképpen javulhat a térdfunkció degeneratív meniscus szakadás esetén. A résztvevők 10-12%-ánál minimális javulás tapasztalható, 20-36%-uk mérsékelt, fokozatos javulást érhet el, 53-70%-uk pedig jelentős, korai javulást. A különböző KOOS alskálákat hasonló változási minták jellemezték.

Az ötéves periódus alatt a "low trajectory" csoportban lévő betegeknél némi javulás volt tapasztalható, különösen a KOOS fájdalom és ADL terén (19,5 és 23,7 ponttal jobbak), míg a javulás alacsonyabb volt a KOOS tünetek, a sport/szabadidő és az életminőség terén. A "moderate trajectory" csoport minden alskálán jobban fejlődött (24,0 és 37,1 pont között), kivéve a KOOS tüneteket (12 pont). A "high trajectory" csoport javulása a kiindulási állapottól az 5 évig valamivel kisebb volt, de az ötéves KOOS pontszámok minden alskálán megközelítették vagy meghaladták a 90 pontot.

Alapvető jellemzők és kapcsolatuk a KOOS sport/rec pályákkal

Ha demográfiai tényezőket nézzük, a magasabb BMI, szorongás és depresszió tünetek növelik annak kockázatát, hogy alacsony, minimális javulást mutató pályán legyél. A magas, korai javulást mutató csoporthoz képest, a mérsékelt, fokozatos javulást mutató csoportban is magasabb BMI, szorongás és depresszió tüneteket találtunk.

A térdhez kapcsolódó funkciók esetén a testmozgás kivételével minden tényező szignifikánsan összefüggött az alacsony, minimális javulást mutató csoporttal. A magas, korai javulást mutató csoporthoz képest az alacsony, minimális javulást mutató csoportban erősebb térdfájdalom, rosszabb térdfunkció, gyengébb hamstring és quadricepsz izomerő és gyengébb teljesítmény volt megfigyelhető az összes funkcionális teszten. A mérsékelt, fokozatos javulást mutató csoport ugyanazokkal a kiindulási jellemzőkkel rendelkezett, mint az alacsony, minimális javulást mutató csoport, kivéve a teljesítményt, ahol csak az egylábas távugrás és a 6 méteres időre történő ugráspróba mutatott összefüggést.

A betegséggel kapcsolatos tényezőket figyelembe véve a meniszkusz extrúzió és a térd OA radiológiai jelei szignifikánsan összefüggtek az alacsony pályához tartozással.

Kérdések és gondolatok

Az OMEX vizsgálat szerint a mozgásterápia és az artroszkópia között nincs különbség. Ezért 35-60 év között degeneratív meniszkusz szakadással inkább a mozgásterápiát javasoljuk.

Az 1. ábrát nézve úgy tűnik, nem történt regresszió a középérték felé. Általában azt várnád, hogy a rosszabb eredményű páciensek sokkal jobban javulnak, mint a magasabb eredményűek. Ez ismét megerősíti a három különböző javulási pálya felfedezését.

Beszélj hozzám szakértőként

A RCT, amire ez a másodlagos elemzés épül, a priori regisztrálva lett. A szerzők betartották a STROBE irányelveket az elemzéseik szisztematikus jelentéséhez. A potenciális prognosztikai tényezők a szakirodalmon alapultak. A mintanagyság az elsődleges végpont alapján lett meghatározva két év múlva az OMEX vizsgálatban. Mivel nem figyeltek meg különbségeket az arthroscopia és a gyakorlat csoport között az OMEX vizsgálatból, az adatokat összevonták a pontosság és a statisztikai erő növelése érdekében.

A szerzők megvizsgálták a modell illeszkedését, és bebizonyították, hogy a modell jól illeszkedik. Két szenzitivitásvizsgálatot végeztünk, és a pályák alakja nagyrészt változatlan maradt.

Főbb üzenetek

A degeneratív meniszkusz szakadással élő betegek többsége 12 hónap után javulást tapasztalhat, ahol a fájdalom és a térdfunkció megközelíti a térdfájdalom nélküli egyénekre vonatkozó normatív adatokat. Akár 24 hónap elteltével is elérhetsz klinikailag releváns javulásokat. Fontos, hogy időben azonosítsuk azokat, akik nem reagálnak a kezelésre. A sport és szabadidős tevékenységek során tapasztalható rossz funkció specifikus prognosztikai tényezői a magasabb BMI, a szorongás és a depresszió, a nagyobb térdfájdalom, a rossz érzékelt térdfunkció, a gyengébb quadricepsz és hamstring, a rosszabb teljesítmény, a nagyobb meniszkusz protrúzió és a térd OA radiográfiai jelei.

Referencia

Berg, B., Roos, E. M., Kise, N. J., Engebretsen, L., Holm, I., & Risberg, M. A. (2021). Sikeres úton – degeneratív meniszkusz szakadással küzdők közül 10-ből 9 ember térdfunkciója javult a kezelést követő 2 éven belül: egy randomizált kontrollált vizsgálat másodlagos feltáró elemzése. Journal of Orthopaedic & Sports Physical Therapy, 51(6), 289-297.