Az íngyulladás hátterében multifaktoriális okok állnak, melyeket még nem teljesen értünk. A kockázati tényezőket gyakran külső (a testedre kívülről ható) és belső (a testeden belülről ható) tényezőkre osztjuk. A Peter Malliaras & Seth O’Neill (2017) a narratív áttekintésükben 3 különböző kockázati tényező osztályt tárgyal. A következőkre fókuszálunk:
- Terhelésfüggő (külső) tényezők
- Biomechanikai (belső) tényezők
- Egyéb egyéni és szisztémás tényezők (amelyek belső tényezőkként is besorolhatók) is.
Terhelésfüggő külső tényezők
1) Terhelés: Nyújtás-rövidülés ciklus terhelése
Az izom-ín egység ismétlődő nyújtás-rövidülési ciklusa, mint például a járás és a futás Achilles-íngyulladás esetén, vagy az ugrás patella-íngyulladás esetén, összefüggésbe hozható az íngyulladással. Az ín terhelése csak részben magyarázza meg a történetet. Futás és szubmaximális ugrálás közben az Achilles-ín terhelése a testsúly 6-8-szorosa, illetve 8-10-szerese, míg a maximális izometrikus talpi hajlítás során a terhelés csak a testsúly 3,5-szerese.
Másrészt, a patella-ín terhelése guggolás közben hasonló a felugrás elrugaszkodásához, ami a testsúly 4,8-szerese, illetve 5,2-szerese. A gyors + nagy terhelésű tevékenységek és a lassú + nagy terhelésű tevékenységek közötti döntő különbség, mint például a rehabilitációban, az ín húzódási sebessége. Míg guggolás közben ez körülbelül 1-2-szerese a testsúlynak másodpercenként, addig egy felugrás elrugaszkodásakor akár 40-szerese is lehet a testsúlynak másodpercenként. Ez valószínűleg megmagyarázza, hogy az íngyulladás miért társul az ismétlődő nyújtás-rövidülési ciklusokhoz, míg a lassú és nagy terhelés nem.
2) Kompresszió:
Egy klasszikus vizsgálat Soslowky és munkatársai által. (2002) egereket manipuláltak: az egyik csoport megnagyobbított acromialis tetőt kapott (E csoport), egy másik csoportot lejtőn való futással túlterheltek (OV csoport), a harmadik csoport pedig külső kompressziót és túlterhelést is kapott (OVE/E csoport). A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a kompresszió önmagában nem vezetett patológiához, de a nyomó- és húzóterhelések kombinációja károsabb volt, mint a húzóterhelések önmagukban.
A kompresszió önmagában nem okoz patológiát, de a húzó- és nyomóterhelések kombinációja igen
3) Terhelés módosítása
Az íngyulladás leggyakoribb oka a terhelés hirtelen változásával járó edzési hiba. Ez magában foglalja az intenzitás, a gyakoriság vagy a gyakorlat időtartamának ingadozásait, vagy ezek kombinációját. Ezért az íngyulladás gyakran látható sportolóknál a szezon előtt, egy ünnepi szünet után. Mint korábban említettük, fontos a terhelések energiatárolási típusának megváltozása, mivel ezek terhelik az ínt a legjobban. Amikor kórtörténetet veszel fel íngyulladás gyanús betegeknél, kérdezz rá dombos vagy gyors edzésekre, maratonra vagy hasonló eseményekre, arra, hogy vettek-e sportórát vagy Fitbitet, ami motiválta őket a keményebb edzésre, szezon előtti szünetekre, cipő- vagy talajváltozásra
4) Paraméterek betöltése
A nagyobb terhelés időtartama, intenzitása és gyakorisága összefüggésben áll a patella fájdalommal és az Achilles íngyulladással. Ez alátámasztja a Magnussen et al. által gyűjtött bizonyítékokat. (2010) akik azt találták, hogy az ismételt, intenzív terhelés elegendő felépülés nélkül kockázati tényező lehet az ín patológiájában. Ne feledd, ez az összefüggés nem mindig áll fent, és a terhelés változása zavaró tényező lehet ebben a kapcsolatban.
5) Biomechanikai és neuromuszkuláris tényezők (belső tényezők):
A személyes biomechanikád, beleértve a mozgás kinetikáját és kinematikáját, a lábfej pózát, a hajlékonyságot, a neuromuszkuláris kapacitást és a strukturális anatómiát, befolyásolhatja az íngyulladás kockázatát. Ugyanakkor a biomechanika és az íngyulladás kialakulása közötti kapcsolat bonyolult. Ha egyedi cikkeket szeretnél megnézni, javasoljuk, hogy kezdd Malliaras & O’Neill (2017) áttekintő tanulmányával.
Általánosságban elmondható, hogy a biomechanikai végletek olyan kockázati tényezők lehetnek, amelyekre érdemes odafigyelni a rehabilitáció során. Például a megnövekedett és a csökkent dorsiflexió is kockázati tényezőként szerepel az Achilles tendinopathia kialakulásában. Ugyanez igaz a patella-íngyulladás esetén a megnövekedett, valamint a csökkent hamstring hajlékonyságra is.
A neuromuszkuláris változások és a fájdalom közötti kapcsolat még kevésbé tisztázott. Más testtájakhoz és patológiákhoz hasonlóan a keresztmetszeti vizsgálatok nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a neuromuszkuláris károsodások, például az csökkent izomerő a fájdalom következménye, vagy a ín fájdalmához vezető kockázati tényező.
Rehabilitációnk szempontjából ez a következőt jelenti: bár egy jó terhelési program minden beteg számára szükséges, a biomechanikai tényezőket és a neuromuszkuláris változásokat célzó beavatkozások néhány, a spektrum szélsőséges végén lévő beteg számára szükségesek lehetnek. Más testtájakhoz hasonlóan, és figyelembe véve a testtartás és a mozgás egyéni eltéréseit, nehéz megmondani, hogy melyik testtartás vagy mozgás a „hibás”.
Végül, ha feltételezzük, hogy találtunk egy biomechanikai vagy neuromuszkuláris tényezőt, akkor az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e ezeket a tényezőket terápiával megváltoztatni.
6) Egyéni és szisztémás tényezők (belső tényezők):
Több szisztémás tényezőt is összefüggésbe hoztak az íngyulladással, beleértve az életkort, a magas koleszterinszintet, a zsírszövetet és a genetikát. Úgy gondoljuk, hogy ezek a szisztémás kockázati tényezők csökkentik a szövet terheléstűrő képességét, fokozatosan megváltoztatva az ín kapacitását, így egy extra séta, egy gyors átfutás az úton vagy egy kertészkedéssel töltött nap elegendő lehet az ín túlterheléséhez, ami tüneteket vált ki. A szisztémás tényezők nagyobb szerepet játszhatnak kétoldali érintettség esetén, vagy olyan íngyulladásnál, ahol a terhelés kisebb szerepet játszik, mint például a pes anserinus íngyulladásnál. Továbbá, ezek a szisztémás tényezők a biomechanikával kombinálva megmagyarázhatják, hogy hasonló terhelési körülmények között egyes sportolóknál miért alakul ki íngyulladás, másoknál pedig miért nem. Végül, a kognitív és érzelmi tényezők, mint például a szorongás, a betegséggel kapcsolatos hiedelmek és a félelemkerülő viselkedés befolyásolhatják az egyén fájdalomérzetét, és nem szabad figyelmen kívül hagyni.
Scott Dye funkcióborítéka gyönyörűen összefoglalja az ínfájdalom etiológiájában szerepet játszó kockázati tényezőket:
A funkció borítéka tehát az a terhelés/gyakoriság eloszlás, amely meghatározza a biztonságos vagy homeosztatikus terhelés-elfogadási tartományt. Tehát ha a terhelés és a gyakoriság kombinációja meghaladja a funkció borítékodat, az patológiához vezet. Érdekes látni, hogy a szuboptimális terhelés használaton kívüli hatásokhoz vezethet, ami, mint tudjuk, különösen az inaknál jelent problémát. Peter Malliaras hozzáteszi, hogy a biomechanika közvetlenül befolyásolhatja a terhelést ezen a grafikonon. A szisztémás és egyéni tényezők mind befolyásolják az egyén hajlamát a fájdalom kialakulására.
A NAGY HÁRMAS – A HAMSTRING, A QUADRICEPSZ ÉS A VÁDLI IZOM- ÉS ÍNSÉRÜLÉSEK FEJLETT REHABILITÁCIÓJA
Foglalj helyet online kurzusunkon: „A nagy hármas – A hamstring, a quadricepsz és a vádli izom- és ín sérüléseinek haladó rehabilitációja”, hogy fejleszd a rehabilitációt, csökkentsd a sérülés kockázatát és optimalizáld a visszatérést a játékba!
Nos, ez volt a blogunk az íngyulladás kockázati tényezőiről. Reméljük, élvezted az olvasást! Ha szereted az inakat, és többet szeretnél megtudni a témáról, nézd meg a videónkat a következőkről: 7 abszolút fontos tény az inakról, amit nem tudtál. Mint mindig, köszönjük az olvasást!
Referenciák
