Bevezetés

A gyógytornászok gyakran alkalmaznak mozgásterápiát a krónikus, nem specifikus derékfájás (CNSLBP) kezelésére. A jelenlegi, alacsony-közepes intenzitású rehabilitáció nem biztos, hogy elegendő ingert biztosít ezen betegek számára. A CNSLBP-ben szenvedő betegeknél fizikális dekondicionálás jelentkezhet. A nagy intenzitású tréning (HIT) javíthatja az eredményeket.

Módszerek

A résztvevők 25 és 60 év közöttiek voltak, és helyi fájdalmuk volt a bordaív alatt és az alsó gluteális redők felett, nociceptív kisugárzott lábfájdalommal vagy anélkül. Kizártuk a pácienseket, ha ismert komoly patológiák, strukturális deformitások és/vagy gerincműtét a kórtörténetben szerepelt. A résztvevőket randomizáltuk egy kísérleti magas intenzitású (HIT) és egy mérsékelt intenzitású (MIT) csoportba. Mindkét csoport egy 12 hetes, 24 egyéni alkalomból álló edzésprogramot kapott. A gyakorlatok és a szettek száma mindkét csoportban azonos volt, de az intenzitás eltért.

Mindkét csoport kardiorespirációs tréninget kapott kerékpár ergométeren. A magas intenzitású (HIT) csoport 100% VO2 max intervallumokkal edzett, míg a MIT folyamatosan 60%-on. Mindkét csoport progressziós kritériumokat kapott.

Fő gyakorlatok terheléssel: függőleges trakció, lábhajlítás, mellkasnyomás, lábtolás, karhajlítás és lábnyújtás.

A core gyakorlatok a következők voltak: farizom híd, kagyló, átlós háti gerinc nyújtás fekve, térdplank adaptálva, oldalsó térdplank adaptálva, vállöv retrakció gumiszalaggal csípő hinge-el.

A nagy intenzitású (HIT) és a mérsékelt intenzitású (MIT) csoport az 1RM 80%-án, illetve 60%-án edzett, 12, illetve 15 ismétléssel. Három sorozatot végeztünk minden gyakorlatból. A terhelést akkor növeltük, ha a résztvevők két egymást követő alkalommal a előírtnál több ismétlést tudtak végrehajtani.

Elsődleges eredményként a korlátozottságot mértük a módosított Oswestry Korlátozottsági Indexszel (MODI). Másodlagos eredmények: fájdalom intenzitása (NRPS), funkció (PSFS), terhelhetőség (VO2 max) és izomerő (izokinetikus dinamométerrel mért hasi hajlítási és háti nyújtás erőkifejtése).

Általános lineáris modellel vizsgáltuk az egyes mérőszámok közötti eltéréseket.

Eredmények

Harmincnyolc résztvevővel (69% nő) számoltunk, átlagéletkoruk 44,1 év ± 9,8 volt. Nem találtunk különbséget a követett demográfiai adatokban, kivéve a törzsizomzat nyújtóerejét, ami magasabb volt a nagy intenzitású edzést (HIT) végző csoportban. Az átlagos foglalkozásokhoz való ragaszkodás 22,3/24 volt, és nem különbözött a csoportok között. Három résztvevő (egy HIT csoport, és kettő MIT) betegség miatt kiesett, egyiküket (MIT) a protokoll felénél még elemeztük.

A MODI 14,6%-kal javult (abszolút csökkenés) a HIT csoportban és 6,2%-kal a MIT csoportban, ami statisztikailag szignifikáns volt. Mindazonáltal, klinikai jelentősége vitatható.

Kérdések és gondolatok

Kezdjük azzal, hogy ez egy jó vizsgálat volt, tisztességes módszertannal. Gyakran elmarad a gyakorlati paraméterek jelentése (mindig kéne). Mindkét csoport javult, de nem volt kontrollcsoport, ahogy a szerzők is írták. Szerencsére a résztvevők krónikus állapota és a krónikus derékfájás természetrajzáról szóló kutatások bősége miatt erre nem is volt igazán szükség. Bár egyesek szerint a résztvevőknek oktatásra is szükségük lenne, ez jó is lehetett. Így a pontbecsléseket nem "zavarják össze" más beavatkozások. A tanulmány külső validitása meglehetősen magas. Azonnal alkalmazhatod a magánpraxisodban. Bár drága edzőtermi felszerelést használnak, hasonló eredmények érhetők el súlyzókkal is, bár ehhez újabb vizsgálat kell. Az edzésprogramot nézve sok szigorú gépi erősítő gyakorlatot látunk. Jobbak lennének az eredmények, ha a szerzők összetett gyakorlatokat alkalmaznának? Mint egy guggolás, felhúzás, római szék használata,… Talán, nem tudjuk.

Fontos szempont, hogy a résztvevők korlátozottsága alacsony volt (22,8 és 18,8/100 MODI). Felmerül a padlóhatás lehetősége?

A szerzők szerint a HIT nagyobb javulást mutatott a MIT-hez képest a korlátozottság (MODI) és a terhelhetőség (VO2max) terén, de ebben nem lehetünk biztosak. Az egyik probléma, hogy a MODI-ban 8,6%-os különbség van a csoportok között. Felmerülhet, hogy ez nem lépi túl a klinikai jelentőséget. Megvalósítható, de a fölénye jelenleg kérdéses. Ami a terhelhetőséget illeti, a vizsgálat egyszerűen nem volt elég erős ahhoz, hogy erről vagy bármely másodlagos mérőszámról végleges kijelentéseket tegyünk.

Összességében ez egy nagyon szükséges tanulmány volt. A HIT biztonságosnak tűnik, és talán nem rosszabb, mint a MIT. Nagyobb, robusztus módszertanú tanulmányok tisztább képet adhatnak.

Beszélj hozzám szakértőként

Módszertani szempontból a jövőben történhetnek módosítások. Fontos a vizsgálati erőt előre kiszámítani. A derékfájással kapcsolatos hatalmas mennyiségű, azonos elsődleges eredményű kutatás miatt a kutatók ezt könnyen megtehették volna. A kutatók egy évvel korábban egy hasonló protokollal megvalósíthatósági tanulmányt is végeztek. Elegendő erőt értek el ahhoz, hogy 10 pont különbséget észrevegyenek a MODI-n (összesen 100 pont). Azonban megjegyeztek egy beavatkozás utáni, csoportok közötti 8,6%-os különbséget. A kutatók utólagos számításokat végeznek az eredményekhez, amelyek matematikailag redundáns számítások.

Jó pár másodlagos eredmény mérce van. Ne feledd, a tanulmány erejét egy eredmény mérce egy időpontban való kiszámításakor kapod meg. Az összes többi csupán javaslat. Az alacsony teljesítmény – ami nyilvánvalóan igaz a megjegyzett másodlagos eredmény mérce esetében ebben a tanulmányban – hamis negatív és közvetett hamis pozitív eredményeket eredményez a többszörös összehasonlítási problémákon keresztül. Mivel a tanulmány a MODI-ra (10 pont különbség) épült, az ezen kívüli mérvadó állítások figyelmen kívül hagyhatók. Azonban javaslatot tesznek a további kutatásokra. Amikor a szerzők több eredményt mérnek, a hamis pozitív eredmények korrigálása prioritást kell, hogy élvezzen. Ez nem történt meg, mint sok klinikai vizsgálatban. Egy egyszerű Bonferroni korrekció – a hibák minimalizálása érdekében – körülbelül 0,00714 p-érték küszöböt eredményezne, ami azt jelentené, hogy minden csoportok közötti különbség eltűnne.

A HIT alkalmazható lehet krónikus, nem specifikus derékfájás esetén, de nagyobb kontrollált vizsgálatokra van szükség.

Fő üzenetek

• A HIT kivitelezhető megoldás a krónikus derékfájás kezelésére
• A HIT nem feltétlenül rosszabb, mint egy MIT
• További vizsgálatokra van szükség ezen a területen

Referencia

Verbrugghe, J., Agten, A., Stevens, S., Hansen, D., Demoulin, C., Eijnde, B. O., … & Timmermans, A. (2019). A krónikus, nem specifikus derékfájás rehabilitációjában az edzés intenzitása számít. Medicine & Science in Sports & Exercise, 51(12), 2434-2442.