Bevezetés

A magánklinikákon és a pályán dolgozó gyógytornászok nem biztos, hogy hozzáférnek az erő és az erő mérésére szolgáló speciális berendezésekhez, pedig ez az információ nélkülözhetetlen a napi döntéseik meghozatalához. Ennek leküzdésére számos funkcionális teljesítményteszt jött létre, feltételezve, hogy ezek jó közelítője lehetnek valakinek a képességeinek. Ezeket a feltételezéseket meg kell erősíteni, mielőtt bármilyen jelentést lehetne adni ezeknek a teszteknek. Idősebb, 60 és 93 év közötti felnőtteknél az Alcazar et al. (2020) azt találták, hogy a 30 másodperces székállás funkcionális teljesítményteszt jó összefüggést ért el az alsó végtagi erővel. Továbbra is kérdéses, hogy ez a fiatalabb populációban is így lenne-e. Ezért ebben a vizsgálatban a maximális lábnyújtó erő és három funkcionális teszt közötti összefüggést vizsgálták 18 és 50 év közötti felnőttek mintáján.

Módszerek

A keresztmetszeti vizsgálatban 18 és 50 év közötti egészséges résztvevők vehettek részt, akik nem szenvedtek alsó végtagi sérüléseket. A szerzőket az érdekelte, hogy a maximális lábnyújtó erő mérése összefügg-e a funkcionális teljesítménytesztekkel. 

Az egyoldali maximális lábnyújtó teljesítményt a Nottingham Power Rig segítségével mértük, amely arany standard mérésként szolgál. A vizsgálat során a résztvevőknek egyenesen kellett ülniük, a karjukat a mellkasuk előtt keresztbe tették. A pedált a lehető legkeményebben és leggyorsabban kellett rúgni, hogy egyoldalú robbanékony kombinált csípő- és térdnyújtó mozgást érjenek el. Oldalanként legalább öt vizsgálatot végeztünk, a két vizsgálat között 30 másodperces szünetekkel. A vizsgálatot abban az esetben fejezték be, ha a negyedik vagy az ötödik vizsgálat nem haladta meg az előző legnagyobb lábnyújtási teljesítményt. A kapott lábnyújtó teljesítményt wattban fejeztük ki, és a testsúlyra normalizáltuk.

Ezt az arany standard mérést a következő funkcionális teljesítménytesztekkel hasonlították össze:

• 5 ismétléses felülés-állás teszt: Regisztrálták azt az időt, amíg a résztvevő a lehető leggyorsabban végrehajtott 5 ülve-állva vizsgálatot. Minden lábat egyszer teszteltek.
• 30 másodperces ülve-állva teszt: Harminc másodperc alatt a résztvevő a lehető legtöbb ismétlést hajtotta végre az ülve-állva mozgást. Minden lábat egyszer teszteltek.
• Hop a távolságért: A leszálláskor a kiindulási vonal és a lábfej sarka közötti maximális távolságot mértük. A résztvevőket arra utasították, hogy a lehető legnagyobb távolságra ugorjanak az egyik lábukon, kezüket a hátuk mögött tartva, és a landolás után 3 másodpercig egyensúlyozzanak. Mindkét lábon három vizsgálatot végeztek, felváltva a bal és a jobb láb között.

A résztvevők önbevallásos testmozgását a Short Questionnaire to AssesS Health-enhancing physical activity (SQUASH) segítségével mértük. Ez a kérdőív a testmozgás időtartamát és intenzitását méri az ingázás, a szabadidős, a háztartási és a munkahelyi vagy iskolai tevékenységek során. A résztvevőket megkérték, hogy jelentsék az e tevékenységek elvégzéséhez szükséges erőfeszítést. Minden sporttevékenységhez egy metabolikus egyenértéket rendeltek hozzá, hogy a tevékenységeket könnyű (2-4 MET), mérsékelt (4-6,5 MET) vagy erőteljes (≥ 6,5 MET) intenzitásúakba sorolják.

Az eredmények közötti korrelációt a következőképpen értékelték:

• 0.0-0.3: Elhanyagolható
• 0.3-0.5: Alacsony
• 0.5-0.7: Mérsékelt
• 0.7-0.9: Magas
• 0.9-1.0: Nagyon magas

Eredmények

Ez a prospektív kohortvizsgálat 52 résztvevőt foglalt magában, köztük 27 férfit és 25 nőt. Átlagosan 30 évesek voltak, és a BMI-jük 24,2 kg/m2 volt.

Az ismétlések száma különbséget mutatott a domináns és a nem domináns láb között a 30 másodperces ülve-állva teszt esetében, de nem a többi eredményt illetően. 

A korrelációs elemzések néhány statisztikailag szignifikáns eredményt találtak, de a közelebbi vizsgálat csak elhanyagolható vagy alacsony korrelációt tárt fel a különböző funkcionális teljesítménytesztek és a domináns és a nem domináns lábak maximális lábnyújtó ereje között. 

Például: 

Az egyoldalú, 5 ismétléses felülés-állás teszt -0,42-es korrelációs együtthatót és p<0,01-es p-értéket mutatott a nem domináns lábon, ami szignifikanciát jelez. A korreláció mégis alacsony, mivel a 0,3-0,5 tartományba esik. Bár szignifikáns, az alacsony korreláció valószínűleg nem jelentős.

Kérdések és gondolatok

Nem találtak fontos összefüggéseket az arany standard és a három funkcionális teljesítményteszt között. Feltételezzük-e, hogy ezek a funkcionális tesztek használhatatlanok? Nem hiszem, mert ez fordítva is lehet: lehet, hogy ezek a tesztek nem azt tükrözik, amit az arany standard mér. Az egymást követő ismétlések az ülve-állva tesztekben, különösen a 30 másodperces ülve-állva tesztben, azt jelentik, hogy a teljesítményt egyre inkább befolyásolja a fáradtság. A Nottingham power rig által mért maximális lábnyújtó teljesítményt úgy tervezték, hogy a maximális vizsgálatok közötti nyugalmi időszak biztosításával minimalizálja annak hatását. Ezért a fáradtság által erősen befolyásolt teszt (mint például a 30 másodperces ülve-állva-teszt) kevésbé valószínű, hogy erősen korrelál egy olyan mérőszámmal, amelynek célja a csúcsteljesítmény jelentős fáradtság nélküli megragadása.

A teszteket végző pozíciók, amelyekben a teszteket végzik, szintén nagyon különbözőek. A nottinghami erőmérő berendezéshez a résztvevőnek ülnie kell, míg a funkcionális teljesítményteszteket álló helyzetben kell elvégezni. Továbbá, a Nottingham erőfelmérésnél és az ülve-állva teszteknél a résztvevő statikusabb pozícióban van, míg az ugráspróba robbanékony dinamikus mozgásra van szükség. A funkcionális tesztek nem egyszerűen ugyanazt a maximális lábnyújtó erőt mérik, mint a nottinghami erőmérő berendezés; a teljesítményt olyan feladatokban mérik, amelyekben a izomerőt igénylő, de más fizikai képességek is befolyásolják.

Míg az arany standard mérésnél a résztvevő ülve van, az egyoldalú ülve-állva teszteket egy lábon állva végzik, ami azt jelenti, hogy a résztvevőnek a teszt során végig aktívan egyensúlyoznia kell. Ezért előfordulhat, hogy két különböző konstrukciót mérnek. Míg a Nottingham erőmérő berendezés, mint a vizsgálatban használt arany standard, a lábnyújtók valódi maximális erejét tükrözheti, addig az üléstől-állásra teszteket a testtartás-szabályozás és a dinamikus egyensúly befolyásolja, és az izomerő dinamikus felhasználását tükrözheti, nem pedig az izomerő valódi tükrözését. Az is lehet, hogy nem tükrözi a maximális nyújtóerőt, mivel feltételezem, hogy 5-ször felállva nem érné el a határait.

Egy másik fontos szempont, amit szem előtt kell tartani, az a különböző populáció, amelyben ezt a vizsgálatot végezték. Alcazar vizsgálatában, ahol szignifikáns összefüggést találtak a 30 másodperces üléstől-állástól a lábnyújtó erő között, 60 és 93 év közötti idős embereket vontak be. A jelenlegi vizsgálatban sokkal fiatalabb, 18 és 50 év közötti populáció vett részt, az átlagéletkor 30 év volt. Az ülve-állva tesztek végrehajtásában is előfordulhatott némi eltérés, mivel a szék magasságát 50 cm-re hozták, nem pedig 45 cm-re, mint Alcazar vizsgálatában. Ez a különbség kisebb mozgástartományt eredményezhetett az üléstől az állásig feladatok során, így a legtöbb egyénnek könnyebb volt több ismétlést végrehajtani. Továbbá, Az 1. ábrán megfigyelhető, hogy a szék magasságának növelésére habpárnát használtak, de ez a párna egy mozgatható tárgy, ami hatással lehet az ismételhetőségre. 

A korreláció elemzés aszimmetriát mutatott a domináns és a nem domináns lábak között. Ez különösen figyelemre méltó, mivel egy egészséges populációt vontak be. 

• A domináns lába maximális lábnyújtó erő és az összes funkcionális teszt közötti korrelációk következetesen elhanyagolható és statisztikailag nem szignifikáns..
• A nem domináns lába maximális lábnyújtó erő és mindhárom funkcionális teszt közötti korrelációk a következők voltak alacsony, de statisztikailag szignifikáns. Alacsony fordított korreláció volt az 5 ismétléses felülés-állással és alacsony pozitív korreláció a 30 másodperces felülés-állással és a távolsági ugráspróbával.

Ez a különbség a domináns és a nem domináns lábak közötti korrelációk jelentőségében a tanulmány által kiemelt kulcsfontosságú aszimmetria. Ez azt sugallja, hogy a maximális lábnyújtó erő és e funkcionális tesztek közötti kapcsolat különbözik attól függően, hogy a domináns vagy a nem domináns végtagot vizsgálják. 

Beszélj hozzám szakértőként

A mintanagyságot a következőkön alapuló ökölszabályok alapján becsülték meg Van Voorhis és Morgan (2007). Fontos megérteni, hogy az ökölszabály egy egyszerűsített iránymutatás, nem pedig egy szigorú, a vizsgálatot megelőző teljesítményelemzés. Egy formális teljesítményelemzés általában magában foglalná a várható hatásméret (pl. az észlelni kívánt korreláció erőssége), a kívánt teljesítmény (pl. 80%) és az alfa-szint (pl. 0,05) meghatározását a pontos minimális mintaméret kiszámításához. Ez utal arra, hogy a vizsgálat mintaméretét a korrelációkutatás pragmatikus irányelvei alapján választották ki, nem pedig egy összetettebb, egyedi teljesítményszámítás alapján, amit a szerzők elismertek.

Nem vizsgálták az értékelők közötti megbízhatóságot, annak ellenére, hogy három különböző vizsgáló volt felelős a mérések elvégzéséért. A szerzők rámutattak, hogy az eljárások egy előre meghatározott protokoll szerint zajlottak, de a dokumentumra való hivatkozás nélkül. 

Míg a szerzők a teljesítményt a testsúlyhoz normalizálták, hogy lehetővé tegyék az eredmények összehasonlítását a résztvevők között, a székmagassághoz nem végeztek adaptációkat. Ha minden résztvevőnél ugyanazt a székmagasságot alkalmazzuk, függetlenül a lábhosszuktól vagy a teljes magasságuktól, az komoly hatással lehet az eredmények összehasonlíthatóságára a magasabb és alacsonyabb testmagasságú résztvevők között. Léteznek azonban olyan egyenletek, amelyek figyelembe veszik a szék magasságát, lehetővé téve, hogy minden résztvevő a saját magasságához igazítsa a széket, és minimalizálják annak lehetőségét, hogy a teszt kezdetén előnyösebb vagy hátrányosabb pozícióban legyen.

A SQUASH aktivitási pontszámok nem mutattak szignifikáns korrelációt a maximális lábnyújtó erővel. Ez azt jelenti, hogy a SQUASH kérdőívvel mért, önbevalláson alapuló testmozgásnak nincs kapcsolata az objektíven mért maximális lábnyújtó erővel egészséges felnőtteknél. Ez azt jelenti, hogy egy személy bejelentett testmozgási szintje nem utal arra, hogy a lábizmai mekkora erőt képesek kifejteni maximális erőfeszítés során, és fordítva. Valószínűleg különböző konstruktumokat mérnek, és az egyik nem használható a másik helyettesítésére.

Az egészséges populáció bevonása korlátozza az általánosíthatóságot a betegpopulációkra. Hasonlóképpen, a viszonylag fiatal populációt is figyelembe kell venni ezen eredmények értelmezésekor. Idősebb felnőttek esetében úgy tűnik, hogy jobb korrelációk állnak fenn. 

A legfontosabb üzenetek

A funkcionális teljesítménytesztek nem korrelálnak a lábnyújtó maximális erejével fiatalabb felnőtteknél. Nem használhatók helyettesítő eszközként valaki maximális lábnyújtó erejének becslésére. 

Az általánosan használt egyoldalú funkcionális tesztek, mint például az 5 ismétléses felülés-állás, a 30 másodperces felülés-állás és a Hop For Distance nem tűnnek a lábnyújtó maximális erő megbízható indikátorainak. ahogyan azt egy arany-standard erőmérő berendezéssel mérik. A vizsgálat csak elhanyagolható vagy alacsony korrelációkat talált. Bár ezek a funkcionális tesztek praktikusak, és értékelhetik a teljesítményt az erő, állóképesség, egyensúly és koordináció kombinációját tartalmazó konkrét feladatokban, nem használhatók a maximális izomerő közvetlen helyettesítőjeként. A maximális lábnyújtó erő valódi méréséhez objektív, izolált erőfelmérésekre lehet szükség.

Referencia

Bentzen A, Jørgensen SL, Mortensen L, Mechlenburg I, Foldager F. Assessment of Unilateral Lower Limb Izom Power: Az egyoldalú funkcionális tesztek korrelálnak-e a Nottingham Power Riggel egészséges felnőtteknél? Int J Sport Phys Ther. 2025 Mar 1;20(3):344-353. doi: 10.26603/001c.129458. PMID: 40041537; PMCID: PMC11872565.

Tudj meg többet

https://www.physiotutors.com/30s-chair-stand-test/