Bemutatkozás

A sürgősségi osztályon kezeltek nagy részét hazaengedik, és ambuláns gyógytorna-beutalót kapnak. Annak megértése, hogy a sürgősségi osztályról való elbocsátás utáni ellátás hogyan hat az idősebb felnőttekre, alapvető fontosságú, különösen, ha figyelembe vesszük a funkcionális hanyatlás és a visszatérő látogatások magasabb kockázatát. Míg a gyógytorna szerepe az idős felnőttek eredményeinek javításában különböző környezetben elismert, korlátozott számú kutatás vizsgálja a fizioterápia hatását a sürgősségi osztályról közvetlenül elbocsátottakra. Ez a tanulmány ezt a hiányosságot hivatott pótolni.

Módszerek

Ez a retrospektív kohortvizsgálat a sürgősségi osztályról való elbocsátás után a gyógytorna-terápiára utalt betegek betegjellemzőinek vizsgálatára irányult. A Gyógytorna látogatottságát elemezték és összehasonlították a sürgősségi osztály 30 napos újbóli látogatásával.

Azokat a 65 éves vagy idősebb idős személyeket vették figyelembe, akik a sürgősségi osztályról való elbocsátáskor beutalót kaptak járóbeteg-gyógytornára. Az érdekes eredmény az volt, hogy ezek a betegek részt vettek-e a gyógytornán és a sürgősségi osztály 30 napos újbóli látogatásán. Összehasonlították a látogatók és a nem látogatók jellemzőit.

A gyógytorna előrejelzői a korábbi bizonyítékokból és a szerzők klinikailag szerzett ismereteiből származtak. A sürgősségi osztályra jelentkező betegek esetében feljegyezték az egészségügyi probléma súlyosságát (Emergency Severity Index), valamint a társbetegségeket (a Charlson Comorbidity Index segítségével).

• A Súlyosság-indexet osztályozási célokra használják, és öt kategóriába sorolja a beteget: az 1. szint a legsürgősebb, az 5. szint pedig a legkevésbé sürgős. A 3. vagy annál alacsonyabb szint sürgős szükségletekre utal.
• A Charlson komorbiditási index 22 Állapothoz rendel pontszámokat, majd ezeket összegzi, hogy 3 fokozatba sorolt súlyossági pontszámot kapjon.

Az egyéb gyűjtött változók között szerepelt a szomszédság háztartási jövedelmének mediánja, amelyet a társadalmi-gazdasági státusz paramétereként öt kvintilisbe (a legkisebbtől a legnagyobb jövedelemig) csoportosítottak, a beteg demográfiai adatai mellett. Az elsődleges diagnózisokat az alábbiakban soroltuk fel, a top 5-öt minden kategóriában feltüntetve.

A sürgősségi osztályról való elbocsátás után gyógytorna után járók és a nem gyógytorna után járók összehasonlítása megtörtént. Többváltozós regressziós elemzést végeztek annak meghatározására, hogy a sürgősségi osztályról való elbocsátást követően milyen eséllyel vesznek részt ambuláns gyógytornán, és milyen eséllyel fordulnak újra a sürgősségi osztályra az elbocsátást követő 30 napon belül.

Eredmények

Egy 1395 idősebb felnőttből álló nagy mintát elemeztek, amelyből 1086-ot sikerült megfeleltetni. Nem volt különbség a sürgősségi osztályról való elbocsátás után gyógytorna-foglalkozásokra járók és nem járók között sem a sürgősségi állapot súlyossága, sem a társbetegségek súlyossága tekintetében.

• Komorbiditási index: 3,91 a nem résztvevők esetében, szemben a 3,61-gyel.
• Súlyosság: 3,01 a nem résztvevők esetében, szemben a 3,05-tel.

Majdnem minden negyedik beteg szédülés/vertigo és hátfájás miatt fordult a sürgősségi osztályra. Ötből körülbelül minden ötödik elesett, vagy a sürgősségi osztályra ment a mobilitás károsodása miatt. Tizenöt százalékuknak alsó végtagi, tizenkét százalékuknak pedig felső végtagi problémái voltak, amelyek miatt a sürgősségi osztályra fordultak. A betegek hat százalékának volt olyan sérülése vagy egészségügyi problémája, amelyet az "egyéb" kategóriába soroltak, beleértve például a COVID-19 fertőzést vagy a húgyúti fertőzést.

A sürgősségi osztályról való elbocsátás után gyógytorna-terápiára utalt idősebb felnőttek több mint hatvan százaléka nem vett részt gyógytorna-terápiás rendelésen az elbocsátást követő 30 napon belül. Csak 548 (39,3%) kereste fel a gyógytornászt, miután a sürgősségi osztály ezt ajánlotta.

Azok, akik a sürgősségi osztályról való elbocsátás után nem vettek részt gyógytornán, többnyire hátfájással vagy hátsérüléssel (23,7%), illetve esésekkel vagy mobilitási problémákkal (22,5%) diagnosztizálták magukat.

Azok, akik a sürgősségi osztályról való elbocsátás után gyógytorna-kezelésre jártak, leggyakrabban szédülés/egyensúlyi problémák miatt tették ezt (53%), és legkevésbé esések és mobilitási problémák miatt (25%).

A többváltozós regressziós elemzés kimutatta, hogy a sürgősségi osztályról való elbocsátás után a járóbeteg-gyógytorna tényleges részvételének prediktora az életkor, a környékbeli jövedelem és az elsődleges diagnózis volt.

• A 90 éves és idősebb betegek a 65-74 évesekhez képest 59%-kal kisebb valószínűséggel vettek részt a következő hónapban a hazabocsátást követő gyógytornán.
• A szomszédságuk jövedelmének második kvintilisébe tartozók 51%-kal kisebb valószínűséggel jártak gyógytornára a sürgősségi osztályról való elbocsátást követő következő hónapban.
• A fájdalomban szenvedőkhöz képest (akik a referenciaként szolgáltak) az elesettek 43%-kal kisebb valószínűséggel jártak gyógytornára, míg a szédülésben és szédülésben szenvedők 67%-kal nagyobb valószínűséggel jártak gyógytornára a sürgősségi osztályról való elbocsátás után.

17,6% 30 napon belül újra felkereste a sürgősségi osztályt, ami a vizsgált minta közel minden ötödik betegét jelenti. Figyelemre méltó, hogy azoknál, akik a sürgősségi osztályról való első elbocsátásuk után valóban elmentek a gyógytornára, 11,8%-os volt az újbóli látogatási arány, szemben a 20%-kal azoknál, akik a sürgősségi osztályról való elbocsátás után nem mentek el a gyógytornára. Aki nem ment el a gyógytorna-rendelésre, annak 88-szor nagyobb volt az esélye, hogy 30 napon belül visszatér a sürgősségi osztályra.

A jövedelmi helyzet a 30 napos újbóli látogatási arányt is befolyásolta. Az első és második kvintilisbe tartozók 66%-kal nagyobb eséllyel fordultak újra a sürgősségi osztályra az első elbocsátást követő 30 napon belül.

Kérdések és gondolatok

Az elbocsátást követő 30 napon belül a sürgősségi osztályra való visszatérés esélye 88-szor nagyobb volt, ami azt jelenti, hogy a gyógytorna fontos szerepet játszik ezekben az esetekben. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ezek a számok nem mondják el a teljes történetet. Néhány beteg azért tért vissza, mert súlyosan súlyosbodtak a tünetei, vagy mert nagyon aggódik, és nem érti, mi történik? Lehetséges, hogy a sürgősségi osztályra való visszatérésük pillanatában teljesen más patológia zajlott le náluk.

Mindazonáltal a 20%-os újbóli látogatási arány a 11,8%-os arányhoz képest valami fontosat mond nekünk. Különösen az alacsony jövedelműek nagyobb valószínűséggel térnek vissza a sürgősségi osztályra is. Ennek oka az lehet, hogy az alacsony jövedelmi helyzet gyakran összefügg a rossz egészségügyi eredményekkel és az egészségügyi műveltséggel. Ezeknek az embereknek sok információra és oktatásra lehet szükségük ahhoz, hogy megértsék, mi történik a testükben, és miért bocsátják el őket a sürgősségi osztályról gyógytorna látogatással. Mi, gyógytornászok döntő mértékben hozzájárulhatunk a test- és egészségtudatosság növeléséhez ebben a népességben.

Azok az idősebb felnőttek, akik esés után mentek a sürgősségi osztályra, kisebb valószínűséggel vettek részt gyógytornán, mint a hátfájós idősebb felnőttek (referencia-kategória). Mivel az idősebb emberek nagyobb eséllyel esnek el, és - különösen csontritkulás esetén - sérülékenyek, ezt fontos figyelembe venni. Ezek azok az emberek, akiket ideális esetben gyógytornászoknak kellene felkeresnie, hogy foglalkozzon az egyensúlyi problémákkal, a mobilitással és az erőnléttel.

Beszélj hozzám szakértőként

A tanulmány fontos korlátja, hogy az adatokat csak egy egészségügyi intézményből gyűjtötték, és az egészségügyi rendszeren kívül ellátásban részesülő személyek nem kerültek be ebbe az adatbázisba. Lehetséges, hogy ezeket az embereket magánellátásban látták el, mivel az Egyesült Államok egészségügyi rendszere egy vegyes rendszer, amely állami és magán komponenseket egyaránt tartalmaz.

A tanulmányban túlnyomórészt fehér emberek vettek részt Amerika középnyugati részéről, és ez korlátozza az általánosíthatóságot a vegyesebb populációkra. Azáltal, hogy a tanulmány 5 különböző jövedelmi osztályba tartozott, minden társadalmi-gazdasági profilban részt vettek az emberek. Mégis, nagy különbségek vannak a biztosítási díjak és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés terén.

Főbb üzenetek

Ez a tanulmány azt mutatja, hogy a gyógytorna döntő szerepet játszhat abban, hogy az idősebb felnőttek ne térjenek vissza a sürgősségi osztályra egy látogatás után. Nekünk, gyógytornászoknak azonban tisztában kell lennünk azokkal a tényezőkkel, amelyek megakadályozhatják, hogy a betegek hozzáférjenek a szükséges ellátáshoz. A szédülésben szenvedők nagyobb valószínűséggel vettek részt gyógytornán a sürgősségi osztályról való elbocsátás után, mint azok, akik elestek, és sokkal sérülékenyebb populációt alkothatnak. A beutalóval rendelkező idősebb felnőtteknek csak 39,3%-a vett részt ténylegesen járóbeteg-gyógytornán. Azok, akik részt vettek a vizsgálaton, jelentősen kisebb eséllyel (88%-kal kisebb eséllyel) tértek vissza a sürgősségi osztályra 30 napon belül.

Referencia

Ryer SV, Simpson M, Singh M. Az idősebb felnőttek ambuláns gyógytorna látogatása a Sürgősségi Osztályról való elbocsátás után az alacsonyabb 30-napos újbóli látogatások előrejelzője volt, de a demográfiai tényezők befolyásolták a látogatást. Phys Ther. 2025 Mar 3;105(3):pzae172. doi: 10.1093/ptj/pzae172. PMID: 39588937