Bemutatkozás

A prehabilitációról úgy gondolják, hogy javítja a műtét utáni eredményeket. Különösen mivel gyakran izomatrofiaról van szó, a betegek magasabb funkcionális eredményekkel járó műtét előtti szintre hozása a műtét utáni felépülés elősegítésére szolgál. A szisztematikus áttekintések azonban ellentmondásos eredményeket találtak a prehabilitáció hatékonyságát illetően a posztoperatív eredményekre vonatkozóan. A csípőízületi osteoarthritis nagyon gyakori, és ha a konzervatív kezelés nem elégséges, akkor teljes csípőprotézissel kezelik. Azonban, A betegek 7-23%-ának a műtét után is tartósan fájdalmai vannak.. Ezért a jelen tanulmány a prehabilitáció hatékonyságát vizsgálta a teljes csípőprotézis műtét utáni eredmények tekintetében.

Módszerek

Ebben a kétkarú, randomizált, kontrollált vizsgálatban 70 éves vagy idősebb, teljes csípőprotézis műtétre váró résztvevők voltak a megfelelő jelöltek. A résztvevőknek 60 pontot vagy annál kevesebbet kellett elérniük a Harris Hip Score-on, amely a csípőfájdalom súlyosságát és a kapcsolódó funkcionális korlátozottságot mérő szabványosított eredmény.

Ezeket a résztvevőket randomizáltan osztották be a beavatkozási csoportba, amely a betegoktatással egybekötött prehabilitációs mozgásintervencióban vett részt, vagy a szokásos ellátást követő kontrollcsoportba. Mind a prehabilitációs beavatkozásban részesülő, mind a szokásos ellátásban részesülő kontrollcsoport a teljes csípőprotézis műtét előtt fejezte be a programot.

A beavatkozó csoport 6-12 hétig követte ezt a prehabilitációs programot. Minden héten 3-4 edzést tartottak, egyenként 45-60 percig. Ezek közül kettőt felügyeltek (egyénileg vagy csoportban), a többi foglalkozást pedig otthon végezték a gyógytornász utasításait követve. Az edzésprogram a progressziós terhelés és a neuromuszkuláris edzés kombinációját tartalmazta, és a nagy izomcsoportokra összpontosított. A gyakorlatokat az egyes résztvevőkre szabták. Főbb gyakorlatok:

• Lábprés
• Lábnyújtás
• Gluteális hidak
• Funkcionális mozgások: guggolás, lunges, és egyensúlygyakorlatok

A terhelési gyakorlatokat az 1RM 40-60%-ával végezték, így 8-12 ismétlés volt lehetséges, és gyakorlatonként 1-3 sorozatot végeztek. A gyakorlatokhoz szalagokat, súlyzókat és gépeket használtak.  A progressziót akkor végezték, amikor az tolerálható volt, de amikor a résztvevők a 0-10-es NRS-értékelési skálán 5 vagy annál magasabb értékre értékelték a gyakorlat utáni fájdalmat, a dózist csökkentették.

A prehabilitációban részt vevő intervenciós csoport résztvevői számára nyújtott oktatás az artritisz kezelésével kapcsolatos információkat, a testmozgás fontosságát, és adott esetben a testsúlycsökkentésre vonatkozó ajánlásokat tartalmazott. Ezt az oktatást egyénileg vagy csoportosan végezték.

Az elsődleges kimeneti eredmény a járási sebesség volt, amelyet a 40 méteres gyorsított járáspróbával mértek a műtétet követő 3 hónapos elsődleges végponton. Másodlagos eredmények:

• Székállás teszt
• Időzített Up & Go teszt
• 6 perces séta teszt
• Lépcsőmászás teszt
• Hip korlátozottság és Osteoarthritis eredmény pontszám (HOOS)
• EQ Vizuális Analóg Skála (VAS) az általános egészségi állapot értékelésére

Eredmények

Kilencvennyolc személyt toboroztak és randomizálták a beavatkozási csoportba (n=48) vagy a kontrollcsoportba (n=50). A résztvevők átlagosan 76 évesek voltak, és a Harris csípő-indexük 48,02 volt a beavatkozási csoportban és 47,64 a kontrollcsoportban. A csoportok a kiinduláskor egyenlőek voltak, kivéve a magasságot, a beavatkozási csoport körülbelül 2 centiméterrel magasabb volt.

A beavatkozás medián hossza 11 hét volt, és 4-20 hét között mozgott. A beavatkozási csoport két résztvevőjének 20 hét prehabilitációs idő állt rendelkezésére, mivel műtétjüket több héttel átütemezték. Az elsődleges végponton a résztvevők 27%-a hagyta abba a vizsgálatot, és a csoportok között nem volt szignifikáns különbség az elsődleges eredmény, a járási sebesség tekintetében. Közvetlenül a beavatkozás befejezése után (tehát mielőtt a résztvevők műtéten estek volna át) azonban a csoportok közötti szignifikáns különbség a prehabilitációs csoport javára alakult ki.

A másodlagos eredmények egyike sem volt statisztikailag szignifikáns, kivéve a HOOS életminőségi alskálát a beavatkozás után (a műtét előtt), ami a beavatkozó csoportnak kedvezett.

Kérdések és gondolatok

A teljes csípőprotézis műtét előtti prehabilitáció nyújt-e érdemi javulást a műtétre váró, rossz csípőfunkciójú betegek számára? Úgy tűnik, hogy közvetlenül a műtét előtt a prehabilitációs program jelentős különbséget eredményez a járási sebességben, de ez a műtét után nem marad meg.

A szerzők nagyszámú résztvevővel szembesültek, akik elvesztették a nyomon követést, és a hiányzó adatok elemzése azt mutatta, hogy a kontrollcsoportban a rossz kiindulási járási sebességgel rendelkező résztvevők nagyobb valószínűséggel estek ki a vizsgálatból, mint a beavatkozási csoportban lévő egyének. Ennek a megállapításnak lehet néhány jelentése és következménye. A kontrollcsoport résztvevőit nem tájékoztatták a testmozgás fontosságáról, és talán nem látták a műtét utáni ismételt fizikai tesztelés értékét. Lehetséges, hogy a sebészeti beavatkozás után jobban érezték magukat, és nem akartak többé részt venni a vizsgálatban. Vagy rosszabbul érezték magukat, vagy megsérültek? Ha ezeknek az embereknek rosszabb volt a járási sebessége a vizsgálatot befejező résztvevőkhöz képest, az azt jelentheti, hogy gyengébbek és esetleg sérülésre hajlamosabbak voltak. Bár 3 hónapos korban, közvetlenül a beavatkozás után (a műtét előtt) nem volt szignifikáns különbség, a csoportok között szignifikáns különbség mutatkozott a prehabilitáció javára a járási sebesség tekintetében.

A vizsgálat egyik fő korlátja az volt, hogy a gyógytornászok utaltak arra, hogy a vizsgálatban részt vevő populáció esetében kihívást jelentett a megfelelő progressziók elvégzése, főként azért, mert a résztvevők jelentős fájdalomról számoltak be az edzés közben és után. Ha a testmozgás fájdalmat okoz, az félelmet és elkerülést is okozhat, ami esetleg nem optimális rehabilitációs eredményeket eredményezhet. Ezért a jövőbeli kutatásoknak meg kell próbálniuk egy olyan programot kialakítani, amely elég intenzív, de megfelelően tiszteletben tartja az egyéni fájdalomreakciókat. Mégis, a progresszió terhelése biztonságos és tolerálható, a szerint Skoffer et al. 2015.

A 6 perces séta teszt módosított változatát végezték el, amelynek során a résztvevőknek egy 15 méteres egyenes vonal mentén kellett 6 percig előre-hátra sétálniuk, és a lehető legnagyobb távolságot kellett megtenniük. Ez jó alternatíva futópadok hiányában, de az egyén számára nehezebb lehet, mivel nem mindenki tud folyékonyan visszafelé sétálni.

A protokoll szerinti elemzés, amelyben a vizsgálatot befejező résztvevőket elemezték, szignifikáns különbséget mutatott a csoportok között a 30-as székállás tesztben: a beavatkozási csoportban 1,81 (0,01-3,60) ismétléssel több ismétlés volt a 3 hónapos, és 1,89 (0,14-3,69) ismétléssel több a 12 hónapos csoportban.

Beszélj hozzám szakértőként

A vizsgálathoz 120 résztvevőre volt szükség, de végül csak 98-at vontak be. A szerzők biztosították, hogy statisztikai teljesítmény 80%-on tartották. Mégis, nem lehet figyelmen kívül hagyni a nyomon követés jelentős veszteségét. A COVID-19 válság idején a legtöbben lemorzsolódtak. A hiányzó adatokat azonban figyelembe vették az elemzések során, és az eredmények konzisztensek maradtak, így úgy tűnik, ez nem jelentett túl nagy problémát.

Más eredmények nem mutattak szignifikáns különbségeket a csoportok között. Lehetséges, hogy mivel nem alkalmaztak Bonferroni korrekciót, a járási sebesség javulásának szignifikanciája a beavatkozás után hamis pozitív eredmény volt. Másrészt, bár nem ez az elsődleges végpont, a 6 és 12 hónapnál nem véletlenszerűen hiányzó adatok potenciálisan alábecsülik a kezelés lehetséges hatását. A tanulmány egyszerű, a gyakorlatban is használható értékelési módszereket alkalmazott, ami javítja az általánosíthatóságot.

Főbb üzenetek

Ez a vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a teljes csípőprotézis beültetése utáni prehabilitáció nem volt képes jelentősen megváltoztatni a műtét utáni járási sebességet a közösségben élő idős felnőtteknél 3 hónapos korban, a 40 méteres gyorsított járás tesztjével mérve.

Referencia

Svinøy, O., Nordbø, J. V., Pripp, A. H., Risberg, M. A., Bergland, A., Borgen, P. O., ... & Hilde, G. (2025). A teljes csípőprotézisre váró idősebb betegek prehabilitációjának hatása. randomizált, kontrollált vizsgálat hosszú távú nyomon követéssel. BMC Mozgásszervi rendellenességek, 26(1).

Tudj meg többet

Mit tanulhatunk a 30 másodperces székből felállás tesztből?