A core stabilitás mítosza: Ebben a blogcikkben megtudhatod, miért kell abbahagyni a gyenge vagy "instabil" core hibáztatását a derékfájásért, és hogy a gyenge vagy "instabil" core egész elképzelése elavult kutatási elképzeléseken alapul.
„Gyenge a core-od, core stabilitás gyakorlatokat kell végezned, haver." Ha minden egyes alkalommal kapnánk egy centet, amikor a gyenge vagy instabil core-t hibáztatják a páciens derék fájdalmáért az egészségügyi vagy fitnesziparban, mára milliomosok lennénk. Ebben a blogban visszatekintünk az időben, hogy honnan ered az instabil core ötlete, és megvitatjuk, miért hülyeség ez a koncepció.
Majdnem 25 éve, Hodges és munkatársai tanulmányt végeztek, melyben azt találták, hogy a krónikus derékfájós betegeknél 50 milliszekundummal késik a transversus abdominis összehúzódása, amikor a kontralaterális karjukat emelik, összehasonlítva az egészséges csoporttal.
Ez a tanulmány indította el a core stabilizációs őrületet, amit még ma is láthatunk az egészségügyben. Röviden, megszületett az a koncepció, hogy a mély stabilizátorok, nevezetesen a transversus abdominis és a multifidus, fűzőként működnek, hogy stabilizálják az ágyéki szegmenseket a középtartományban, amit "semleges zónának" neveztek. Azonban 2008-ban, Alisson és munkatársai tanulmánya kétoldalúan mérte a transverse abdominist, és azt találta, hogy mindkét oldal függetlenül működik. Tehát a bal oldal összehúzódik, amikor a jobb karodat emeled, és fordítva. Arra a következtetésre jutottak, hogy a TrA nem fűzőként működik, és hogy az izom bilaterális stabilizátorként való elképzelését felül kell vizsgálni.
A TrA mindkét oldala külön-külön működik, megkérdőjelezve a “korzet funkció” elvét.
Értékelés
Tegyük fel, hogy a TrA továbbra is a lumbális gerinc stabilizátora. Bár ezt a késleltetett izomkezdést laboratóriumban mértük, fel kell tennünk a kérdést, hogy észlelhetjük-e ezt a „diszfunkciót” a klinikán. A gyakorlatban a nyomás biofeedback egységet a TrA és a multifidusok működésének meghatározására találták ki. De mennyire pontos ez a mérés valójában? Lima és munkatársai. 2012-ben összehasonlították a nyomás biofeedback egység validitását az elektromiográfiával, és nagyon gyenge diagnosztikai pontosságot találtak, mindössze 60%-os szenzitivitással és specificitással – és akkor még nem is a kontrakció késleltetett kezdetéről beszélünk, hanem csak az izmok ÖNMAGUKBAN való összehúzódásáról.
A nyomás biofeedback egység nem alkalmas az abdominis transversus és a multifidus izmok funkciójának felmérésére
És a motoros kontrolltesztek? Luomajoki és mtsai. (2007) kimutatták, hogy 6 különböző tesztből álló tesztcsoport jelentős intra- és inter-rater megbízhatósággal rendelkezik. Ha kíváncsi vagy, nézd meg a videót a jobb felső sarokban! Bár ezek a tesztek megbízhatóak, nem tudjuk, hogy érvényesek-e: Másképpen fogalmazva, hogyan teljesítik a derékfájdalommal küzdő betegek ezeket a teszteket a fájdalommentesekhez képest? És még ha jelentős különbség is lenne a csoportok között, honnan tudjuk, hogy ezek a mozgási "hibák" relevánsak-e a derékfájdalom fennállásához?
Tudjuk, hogy az emberek fájdalom esetén másképp mozognak, és nagyon is lehet, hogy ez a megváltozott mozgásminta inkább a fájdalom következménye, mint az oka.
Kezelés
De menjünk tovább, és tegyük fel, hogy a TrA fontos stabilizáló funkcióval bír, és pontosan fel tudjuk ismerni azokat a pácienseket, akiknél a TrA és a multifidusok összehúzódása késleltetett. A gyakorlatban az történt, hogy elkezdtük ezeket az izmokat hanyattfekvésben vagy négykézláb helyzetben edzeni. De hogyan fogja az erőnléti edzés megoldani az időzítési problémát? Lederman 2008-ban ezt ahhoz hasonlítja, mintha zongorán próbálnánk gyorsabban játszani úgy, hogy ujj súlyokkal edzünk és fekvőtámaszokat végzünk. Ráadásul, hogyan fog az a képesség, hogy hanyattfekvésben végre tudsz hajtani egy behúzó manővert, átvinni a mindennapi tevékenységekre? Az az elképzelés, hogy ezeket az izmokat hanyattfekvő vagy térdelő helyzetben, lassú sebességgel eddzük, ellentmond a specificitás és a hasonlóság vagy átvitel elvének. Csak az lenne értelmes, ha a mozgás sebességét edzenénk, és remélnénk, hogy a rendszer valahogy visszaállítja magát.
A probléma megoldására a core stabilitás hívei azt javasolják, hogy tanítsuk meg mindenkinek a core folyamatos "merevítését", hogy ne kelljen az időzítéssel foglalkozni. Ez teljesen rendellenes, nem így működik az idegrendszerünk. Mutass egy beteget, aki folyamatosan, tudatosan tartja ezt a co-kontrakciót – ez lehetetlen, mert az idegrendszerünk el akar végezni egy feladatot, és ahhoz szervezi az izommunkát, nem fordítva. Mintha állandóan hátramenetben vezetnél. Ugyanezen okból van a legtöbb betegnek nehézsége a helyes draw-in manőver végrehajtásával. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én mindig utáltam ezt a gyakorlatot feladni a betegeknek, mert tudtam, hogy nagyon furcsa és túlbonyolított lesz elmagyarázni nekik, és sokszor akkor sem tudják megcsinálni, ha különböző instrukciókkal vagy a pressure biofeedback egységgel próbálkozom.
Végül, a törzsizmok fokozott ko-kontrakciója sok derékfájós páciensnél akaratlanul is előfordul. Kjartan Vibe Fersum, a derékfájás kutatója a következőt mondta (ezt egyébként Jarod Hall előadásából loptuk):„Ha a fájdalommal küzdők deszkaként járnak, talán ne tegyük őket deszkába.“
Ha a fájdalomtól mereven járnak, ne erőltesd a plank gyakorlatot – Kjartan Vibe Fersum, hátfájás kutató
Röviden, kutatások kimutatták, hogy a tréning nem javítja a mély hasizmok feed-forward aktiválását (Vasseljen et al. 2012, Allison et al. 2012)
Rendben, tegyük fel, hogy mindazok ellenére, amiket korábban említettünk, meg tudjuk változtatni a TrA és a multifidus izmok bekapcsolódásának időzítését – számít ez egyáltalán?
Köszönet Jarod Hallnak a következő tanulmányok összeállításáért, amelyek kimutatták, hogy:
- Nincs összefüggés az LBP kezdete és annak változása között (Vasseljen et al. 2012)
- Gerincstabilizáló gyakorlatok a krónikus derékfájás kezelésében: a jó klinikai eredmény nem jár együtt a hasizomfunkció javulásával(Mannion et al. 2012)
- Wong és munkatársai. (2014) – szisztematikus áttekintés: A konzervatív kezelések után a transverse abdominis morphometriájában vagy aktiválásában bekövetkező változások általában nem függenek össze a klinikai eredmények megfelelő változásaival.
Ha a TrA-n vagy a multifiduson túl nézünk, Steiger és mtsai (2012) szisztematikus áttekintést végeztek a teljesítmény különböző célterületeinek, és azok derékfájdalom kezelésének eredményeire gyakorolt hatásainak vizsgálatára. Megállapították, hogy a kezelés hatásai NEM tulajdoníthatók a mozgásszervi rendszer változásainak, például a mobilitásnak, az izomerőnek vagy az állóképességnek.
Erre számíthattunk, mivel összetett problémákra nincsenek egyszerű megoldások. A hátfájás multifaktoriális, és a kutatások kimutatták, hogy a pszichoszociális tényezők, mint a depresszió, a szorongás, a mozgással kapcsolatos félelem, a megküzdés, a munkahelyi elégedettség stb. Mind befolyásolják a prognózist.
Összefoglalva: 1) A TrA valószínűleg nem rendelkezik a gerincet stabilizáló fűző funkcióval. 2) A TrA vagy a multifidus funkciót a gyakorlatban nem tudjuk pontosan felmérni. 3) A TrA vagy a multifidus lassú erősítő edzése nem adódik át ezen izmok összehúzódásának időzítésére, és a kutatások azt is mutatják, hogy az kezdeti időzítést nem lehet megváltoztatni. 4) Sem a kezdeti időzítés, sem a TrA és a multifidus ereje vagy állóképessége nem releváns a pozitív eredmény szempontjából. Ha rendszeresen követed munkásságunkat, ez kísértetiesen hasonlít a lapocka diszkinézis kapcsán végzett mítoszromboláshoz, nem igaz? Mindezek miatt pontosan azok a kutatók, akik kitalálták ezt a koncepciót, mint Hodges, vagy akik kutatásokat építettek erre a koncepcióra, mint Peter O'Sullivan vagy Chad Cook, mind továbbléptek. Ha ők elvetették a core stabilitás koncepcióját - és ne feledd, egyesek számára ez szakmai karrierjük hatalmas része volt -, akkor te is megteheted!
Gerincgyógytorna
Tanuld meg a gerinc állapotainak kezelését mindössze 40 óra alatt, anélkül, hogy éveket töltenél tanulással és több ezer eurót költenél – garantáltan!
Még nem fejeztük be teljesen, kérünk, olvass tovább! Az összes említett ok ellenére az alacsony terhelésű motoros kontroll gyakorlatok hatékonyak a derékfájás javításában. Számos kutatás hasonlította össze a core stabilizációs gyakorlatokat az általános derékerősítő gyakorlatokkal. Néhány ilyen tanulmány, pl. Smith et al. (2014), Saragiotto et al. (2016), Luomajoki et al. (2018), Wang (2012), Coulombe (2017) többek között azt mutatják, hogy az alacsony terhelésű stabilizációs gyakorlatok rövid távon kicsit jobbak lehetnek a fájdalomcsökkentésben, de mindegyikük azt mutatja, hogy az általános erősítés hosszú távon ugyanolyan hatékony.
Tehát bár a core stabilitás nem a szent grál, mégis egy opció a rehabilitációban. Azonban ez nem azért van, mert a mély ágyéki izmok a gerinc instabilitásának javítására vannak képezve. Úgy gondoljuk, azért működnek, mert hasznosak, különösen a gerinc progresszív terhelési programjának kezdetén. Más edzésprogramokhoz hasonlóan a pozitív eredmény valószínűleg aspecifikus hatásokkal magyarázható, mint például a diffúz noxiózus inhibitoros kontroll, a fájdalomcsökkentő vegyi anyagok felszabadulása az agyban, talán csak önmagában a több mozgás, vagy pszichoszociális tényezők, mint például a mozgással kapcsolatos félelem csökkenése, a megnövekedett bizalom stb., de valójában: Egyszerűen nem tudjuk igazán!
Szóval, a kínos húzó manővereket kihagyva, nyugodtan végezheted a medencebillentéseket, dead bug-ot, bird dog-ot, Waiter's bow-t stb. De fokozatos terhelési programként végezd őket, ne azzal a céllal, hogy szelektíven aktiváld a mély izmokat a gerinc stabilizálása érdekében. Ha a betegnek elmagyarázzuk a bizonytalan gerinc fogalmát, az sok kárt okozhat, és szükségtelen aggodalmat és félelemmel kapcsolatos mozgást generálhat.
Rendben, ez egy kicsit hosszabb blog lett a core stabilitás mítoszáról. További hasonló tartalmakat a gerincről megtalálod a „Gerinc gyógytornája” online kurzusunkon. Köszönjük a figyelmet!
Kai
Referenciák
Jarod Hall videója a derékfájásról és a core stabilitásról: https://www.youtube.com/watch?v=LdukopYcBtk
