Bemutatkozás

Nemrég átnéztük Behnam Liaghat és mtsai 2022-es RCT-jét, mely a nagy terhelésű és az alacsony terhelésű erősítő gyakorlatokat hasonlította össze hipermobil vállak esetén. Ebben a vizsgálatban a nagy terhelésű gyakorlatokat végző csoport többet fejlődött, de ez a különbség az elsődleges eredmény szempontjából nem érte el a minimálisan klinikailag fontos különbséget az "intention-to-treat" elemzéskor. A szerzők azonban azt találták, hogy azok a résztvevők, akik betartották a protokollt, elérték a minimálisan fontos 250 pontos különbséget a WOSI kérdőíven. A váll hipermobilitás gyakoribb váll korlátozottsággal, fájdalommal és csökkent életminőséggel jár. Emiatt lehetséges, hogy a kezelés hatékonyságában a megfelelésen kívül más tényezők is szerepet játszanak. A legújabb bizonyítékok azt mutatják, hogy a pszichológiai tényezők következetesen összefüggésben álltak a gyakorlatokon alapuló kezelés eredményeivel, de az indoklás eddig inkább a biológiai magyarázatokra összpontosított. Ebben az utánkövetési cikkben a cél a váll hipermobilitás esetén a különböző pszichológiai kitettség és az eredmények közötti kapcsolat felmérése volt. Ezért a szerzők másodlagos elemzést végeztek annak feltárására, hogy a pszichológiai alapjellemzők közül melyek voltak összefüggésben a gyakorlatok végzését követő 16 hét utáni jobb eredménnyel.

Módszerek

Ebben a vizsgálatban alacsony terhelésű erősítő programot hasonlítottunk össze egy magas terhelésű erősítő programmal a hipermobilitási spektrum zavarában (HSD) szenvedő betegek önbevalláson alapuló működésére vonatkozóan. Vessünk egy pillantást a Liaghat tanulmányunkról szóló kutatási áttekintésünkre, hogy többet megtudhass a vizsgálat résztvevőiről.

A magas terhelésű csoport 5 gyakorlatot kapott, melyeket hetente 2x felügyelet mellett, 1x otthon kellett végezni. A gyakorlatokat egyénileg beállított terheléssel, maximum 15 kg-os kézi súlyzókkal végeztük. Az első 3 hétben a gyakorlatokat 50%-ról 70%-ra, majd a 10RM 90%-ára növekvő terheléssel végeztük. Ezt követően a 4-9. hét között a terhelést 10RM-re emeltük, a 10-15. héten pedig 8RM terheléssel végeztük a sorozatokat.

Az alacsony terhelésű erősítő csoport önállóan edzett. A tanulmányban a gyakorlatokat bemutattuk a pácienseknek, és az 5. és 11. héten felügyeltük őket, amikor új gyakorlatokat végeztek. A programjuk kilenc vállgyakorlatot tartalmazott: testtartás korrekció, váll abductio, váll befelé és kifelé rotáció 90°-os hajlítással a könyökízületnél falnál támaszkodva, álló súlyviselés a vállakon asztalnak támaszkodva, váll abductio, váll befelé és kifelé rotáció 90°-os hajlítással a könyökízületnél, valamint négykézláb helyzet egykaros emeléssel.

A beválasztási kritériumokhoz nézd meg a korábbi áttekintésünket. A kiinduláskor a következő méréseket végeztük el:

• A kezelés hatásának betegek általi elvárásai: egy 7-pontos Likert-skálán mértük, megkérdezve, hogy “Várhatóan mennyit fog változni a vállproblémád a gyógytorna kezelés eredményeként?” A nulla pont azt jelenti, hogy a vállad “rosszabb lesz, mint valaha”, a hatos pont pedig azt, hogy teljes felépülésre számítasz.
• A tünetekkel kapcsolatos önhatékonyságot az Önhatékonysági Kérdőívvel értékeltük. Ez a pontszám 0-60 között mozog, ahol a magasabb pontszám nagyobb önhatékonyságot jelez.
• A mozgástól való félelmet a Tampa Kineziofóbia Skálával mértük. Ez a pontszám 11 és 44 között van, a magasabb pontszám pedig nagyobb mozgásfóbiát jelez.
• Tünetek időtartama

A változók hatását a vállfunkcióra (Western Ontario Shoulder Instability Index – WOSI), a fájdalomra (Numeric Pain Rating Scale – NPRS), az életminőségre (European Quality of Life – 5 Dimensions – 5 Levels – EQ-5D-5L) és a Global Perceived Effect (GPE) értékeltük.

Eredmények

Az eredeti RCT száz résztvevővel zajlott, akik közül 91-93-an töltötték ki az eredményességi mutatókat a 16. héten. A kiinduláskor a résztvevők magas elvárásokkal rendelkeztek, 100-ból 92-en 5-ös vagy 6-os kezelési hatást vártak a 7 pontos Likert-skálán a 16. héten. A Self-Efficacy Questionnaire-en átlagosan 44,9/60 pontot értek el, ami azt jelenti, hogy magasabb szintű önhatékonysággal rendelkeztek a válltüneteikkel kapcsolatban. A Tampa skála 22,7-es átlagpontszámmal kimutatta, hogy a mozgástól való félelem alacsonyabb volt, ami kisebb mozgásfélelmet jelent. A válltüneteik átlagosan 3,3 éve álltak fenn.

Az elemzések a következőt mutatták:

• Ha kezdetben magabiztos vagy, a vállfunkció javul, jobb lesz az életminőséged és kevesebb fájdalmat érzel a 16 hetes utánkövetés során.
• Ha kezdetben jobban félsz a mozgástól, az 16 hetes utánkövetéskor erősebb fájdalmat és alacsonyabb életminőséget tapasztalhatsz.
• Ha hosszabb ideig tapasztal tüneteket, az a 16. héten alacsonyabb életminőséghez vezethet.
• Ha a kezelés elején nagyok az elvárásaid, nagyobb eséllyel érzékeled a fizikai tüneteid jelentős javulását. 

A vastag vonalak minden expozíciós változóra való kiigazítás után szignifikánsak voltak.

Kérdések és gondolatok

A vizsgálat során jelentős összefüggést találtunk a pszichológiai kitettség és a váll túlzott mozgékonysága között. A jó eredmény érdekében a váll túlzott mozgékonyságával küzdő páciensnek alacsony mozgásfóbiával, rövid tüneti időtartammal, magas önhatékonysággal és a gyógytorna kezeléssel kapcsolatos magas elvárásokkal kell rendelkeznie.

A mozgástól való félelem és a self-efficacy befolyásolható tényezők, melyek a kezelés hatékonyságára is hatással lehetnek. A tünetek fennállásának ideje nem befolyásolható, azonban a résztvevők átlagosan 3 éve fennálló tünetekkel is javulást értek el a vállfunkció terén. A vállfunkcióra gyakorolt hatás nem bizonyított. Ez azt jelenti, hogy a WOSI pontszám javulása ellenére a páciensek pozitív hatást érzékeltek a fizikai tüneteikre. Mivel a hosszan tartó tünetek összefüggésbe hozhatók az alacsonyabb életminőséggel, a pszichológiai problémák gondos mérlegelést és kezelést igényelnek.

Ha az elemzés az összes változóval korrigál, csak a tünetek időtartama és az életminőség közötti kapcsolat, valamint a magas kezelési elvárások és a tünetek javulása marad szignifikáns.

Beszélj hozzám szakértőként

Mivel ez egy másodlagos elemzés, a tanulmányból természetesen hiányozhat az a képesség, hogy felismerje a vállfunkciókkal való összefüggéseket. A többszörös regressziós modellek az eredményváltozók varianciájának 30-50%-át magyarázták, ami azt jelenti, hogy az eredményeket nem csak ezek a pszichológiai tényezők határozzák meg. Ezek az eredmények inkább a nőkre vonatkoznak, mivel a résztvevők közel 80%-a női volt. Ami fontos, hogy ha egy beteg korábbi kezelésben részesült, és régóta vannak vállpanaszai, akkor is jó eredményeket érhet el! Fontos megjegyezni, hogy két változó közötti kapcsolat nem feltétlenül jelent ok-okozati összefüggést.

Fő üzenetek

A felépülésre vonatkozó elvárások, a saját hatékonyság, a mozgástól való félelem és a tünetek fennállásának időtartama jelentős összefüggést mutatott a jobb kezelési eredményekkel. Mégis, ez egy RCT másodlagos elemzése volt, ezért az eredményeket óvatosan kell értelmezni, mivel nem számoltunk a kapcsolatok vizsgálatához szükséges erővel.

Referencia

Dolsø M, Juul-Kristensen B, Skou ST, Søgaard K, Søndergaard J, Juhl CB, Liaghat B. A pszichológiai tényezők és a tünetek tartama összefüggésben áll a gyakorlatokon alapuló kezelés hatásával a hipermobilis vállúaknál: Egy randomizált, kontrollált vizsgálat másodlagos elemzése. Musculoskelet Sci Pract. 2023 Jún 9;66:102798. doi: 10.1016/j.msksp.2023.102798. Epub nyomtatás előtt. PMID: 37331257.