Bemutatkozás

A migrénes, tenziós és cervikogén fejfájás okozta krónikus fejfájás a gyógytorna során a leggyakoribb okok közé tartozik. Számos tanulmány összpontosított aktív és passzív kezelésekre, de ezen kezelésekkel kapcsolatos bizonyítékok továbbra is gyengék. Ha van is bizonyíték, az többnyire egy komplex beavatkozási ágat tartalmaz, amellyel kapcsolatban nem tudjuk, hogy az egyes beavatkozások hogyan járulnak hozzá a talált hatásokhoz. Ezért ennek az RCT-nek az volt a célja, hogy megvizsgálja egyetlen komponensből álló gyakorlati megközelítés hatásait a krónikus fejfájásban szenvedők fájdalom intenzitására, összehasonlítva egy kontroll beavatkozással.

Módszerek

Finnországban 6 hónapon át randomizált, kontrollált vizsgálatot végeztünk két helyszínen. A randomizált, kontrollált vizsgálatba (RCT) olyan dolgozó korú (18-60 év közötti) nők kerültek bevonásra, akik az elmúlt 4 hétben legalább 8 napon tapasztaltak fejfájást, melynek fájdalom intenzitása a Vizuális Analóg Skálán (VAS) legalább 4/10 volt. Továbbá, a Headache Impact Test-en elért minimum 56 pontos eredmény szükséges volt a vizsgálatba való bekerüléshez, ami azt jelenti, hogy a fejfájás jelentős hatással van a mindennapi tevékenységekre.

A beavatkozási csoport egy 6 hónapos progresszív Nyak-Váll Gyakorlat programot végzett, ami hat modulból állt. Az első három modulban kis terhelésű gyakorlatokat végeztünk, míg a többi modul speciális izomerő gyakorlatokat igényelt a nyak és a felsőtest számára, kiegészítve nyújtás gyakorlatokkal. Az első és a második modult egyénileg felügyelték, a többi négyet kis csoportokban tartották. Egy kiegészítő otthoni gyakorlat programot egy oktató füzet és videók vezettek. Itt azt tanácsoltuk a résztvevőknek, hogy az első 4 modulban (az első 3 hónapban) legalább 6 alkalommal, az utolsó 3 hónapban pedig 4 alkalommal végezzék el az otthoni gyakorlat programot hetente.

A kontrollintervenció 45 perces, egyénileg felügyelt foglalkozásokból állt, melyből 20 perc a placebo transzkután elektromos idegstimuláció (TENS) volt. Ezek a foglalkozások havonta egyszer kerültek megrendezésre 6 hónapon keresztül. A harmadik foglalkozástól kezdve a kontrollcsoport résztvevői ugyanazt a 3 nyújtó gyakorlatot végezték.

A 0-10-es Vizuális Analóg Skálán (VAS) mért fájdalomintenzitás az elsődleges eredményünk.

Eredmények

Az elsődleges kimeneti eredmény, a fejfájás intenzitása, a kiinduláskor azonos volt, átlagosan 4,7/10 volt a beavatkozási csoportban és 4,8/10 a kontrollcsoportban. A 6 hónapos beavatkozás során a fejfájás intenzitása -0,6 (standard eltérés 1,3) értékkel csökkent a nyak-váll gyakorlatokat végző intervenciós csoportban, és -0,4 (SD: 1,3) a kontrollcsoportban. A fájdalom intenzitásában nem volt különbség a csoportok között.

A kiindulási fejfájás átlagos gyakorisága az intervenciós csoportban 4,5 (95% CI 3,9-5,1), a kontrollcsoportban pedig 4,4 (95% CI 3,6-5,1) volt. Az első csoportban ez -2,2 (SD 2,3) nappal, az utóbbiban pedig -1,2 (SD 2,9) nappal csökkent. Ez jelentős különbséget eredményezett a csoportok között, mérsékelt, 0,53-as hatásmérettel, a Nyak-Váll gyakorlat intervenció javára.

A kiinduláskor a fejfájásos epizódok átlagos heti időtartama a beavatkozási csoportban 30,8 (95% CI 24,7-36,9) óra/hét, a kontrollcsoportban pedig 30,5 (95% CI 23,9-37,1) óra/hét volt. Mindkét csoportban csökkent: a nyak-váll gyakorlatokat végző beavatkozási csoportban 11,3 (SD 23,5) óra/hét, a kontroll csoportban pedig 5,6 (SD 26,0) óra/hét volt. Ez nem eredményezett szignifikáns különbséget a csoportok között.

Kérdések és gondolatok

Eredményeink szerint a nyakhajlító izmok állóképessége 22 másodperccel nőtt a beavatkozási csoportban. Ez a nyakhajlító állóképességi teszten a maximum 180 másodpercet elérők arányában is megmutatkozott. Kiinduláskor ez a beavatkozási csoport résztvevőinek 72%-a, a kontrollcsoportnak pedig 79%-a volt. Ez a beavatkozási csoportban lévő nők 93%-ára nőtt, míg a kontrollcsoportban 71%-ra csökkent. A nyaki rotáció jelentősen javult, a beavatkozási csoportban 8°-kal nagyobb mértékben.

A nyaki korlátozottsági index és a fejfájás hatástesztje csak kisebb változásokat mutatott.

A fájdalom intenzitása volt a fő vizsgált eredmény. Sajnos krónikus fájdalom esetén ez nem tükrözi teljes mértékben a krónikus fájdalom összetettségét. Véleményem szerint a funkcionális eredmény, mint elsődleges mérőszám nagyobb értékkel bírt volna. Valójában a mi szakmánk ezt csinálja. Mi nem gyógyítjuk a patológiákat vagy a fájdalmat. Gyógytornával az a célunk, hogy valaki jobban mozogjon, ezáltal serkentsük a test természetes gyógyulási képességét. Bár a tanulmány nem volt elég erős ahhoz, hogy kimutassa a különbségeket más eredményekben, a fájdalom, mint eredmény helyett, a fejfájás gyakorisága és időtartama értékesebb lehetett volna. Megjegyzendő, hogy nem volt jelentés arról, hogy a betegek használtak-e fájdalomcsillapító gyógyszereket. Bár a elemzésben kovariánsként használták.

Hiányoltam a válaszadó elemzést, mely feltárná, hogy mely alcsoportok reagálnak jobban a kezelésre. Főleg, hogy a krónikus fejfájásban szenvedők ebben a tanulmányban eltérő eredetű fejfájással küzdenek (migrén, tenziós fejfájás, cervikogén fejfájás, nyaki spondylosis).

Beszélj hozzám szakértőként

A tanulmány módszertanának néhány részletét megvitathatjuk. Például a pácienseket tájékoztatták a nyak-váll gyakorlat csoportba vagy a TENS csoportba való véletlenszerű besorolásról. Azonban a páciens vakítás nehézkes lenne, mint sok gyógytorna vizsgálatban, de az embereknek már lehet elképzelésük a preferált kezelési lehetőségről. A kezelő gyógytornász tisztában volt a páciens beosztásával, ami logikus. Mégis, ő mérte a nyak hajlító és feszítő izmainak izometrikus erejét. Ez akaratlanul is okozhat némi torzítást a tesztelt beavatkozás felé. Szerencsére az izometrikus erő nem volt az elsődleges eredmény mérőszáma, mert az potenciálisan befolyásolhatta volna az eredményeket. Feltételezem, hogy más eredményeket a kérdőívekkel rögzítettek, és ott a statisztikus nem volt tisztában a csoportbeosztással, így az elsődleges eredmény mérőszámban ez nem jelent problémát.

Ne feledd, a csoportok közti kezelések eltérőek! A váll-nyak gyakorlat csoport 8 felügyelt foglalkozáson vett részt, míg a TENS csoport csak 6-on.

Fontos megjegyezni, hogy ezen eredmények alkalmazhatóságához a pácienseidre az is fontos, hogy a súlyos degeneratív elváltozásokkal küzdő résztvevőket kizártuk a vizsgálatból. Ugyanez vonatkozik azokra is, akik hetente három vagy több alkalommal végeznek rendszeres testmozgást. Ez azt jelenti, hogy ezek az eredmények nem alkalmazhatók azokra az aktívabb résztvevőkre, akiket esetleg a klinikai gyakorlatban látsz, valamint azokra sem, akik súlyos degenerációval küzdenek (bár a súlyos definíciója nem volt meghatározva). Mindenesetre gratulálok a szerzőknek, hogy egy ülő életmódot folytató résztvevő csoportot választottak be. Gyakran, amikor testmozgásos vizsgálatokat látsz, a beválasztási kritériumok általában aktívabb résztvevőket tartalmaznak, akik valószínűleg jobban reagálnak, mivel ismerik a testmozgás előnyeit.

Fő üzenetek

Ez a váll- és nyakgyakorlatokkal végzett vizsgálat krónikus fejfájásban szenvedőknél nem talált szignifikáns csökkenést a fejfájás intenzitásában 6 hónap alatt a TENS-hez képest. Azonban a fejfájásos epizódok gyakorisága jobban csökkent a gyakorlatokat végző csoportban a 6 hónapos tanulmány során, mérsékelt hatásmérettel.

Referencia

Rinne M, Garam S, Kukkonen-Harjula K, Tokola K, Häkkinen A, Ylinen J, Nikander R. Nyak-vállöv edzés nők krónikus fejfájása esetén: Randomizált, kontrollált vizsgálat. Clin Rehabil. 2023 ápr. 25.:2692155231170687. doi: 10.1177/02692155231170687. Nyomtatás előtt elérhető. PMID: 37097883. 

További tájékoztató

Mallick-Searle T, Sharma K, Toal P, Gutman A. Fájdalom és funkció krónikus mozgásszervi fájdalom esetén – A teljes személy kezelése. J Multidiscip Healthc. 2021 Feb 10;14:335-347. doi: 10.2147/JMDH.S288401. PMID: 33603392; PMCID: PMC7882444.