Bevezetés

Ma Michaleff és munkatársai 2014-es cikkét nézzük át. Megvizsgáltuk, hogy a komplex, gyógytornász által vezetett kezelés hatékonyabb-e, mint a rövid tanácsadás krónikus ostorcsapásos sérülést szenvedett betegeknél. A korábbi vizsgálatok nem mutattak ki jótékony hatást akut ostorcsapásnál, de kevés megbízható bizonyíték állt rendelkezésre a krónikus ostorcsapással kapcsolatban. Mivel a krónikus, ostorcsapással összefüggő rendellenességek az egészségügyi költségek nagy részét teszik ki, ez a tanulmány a gyógytorna hatásának meghatározása szempontjából releváns. Jelen tanulmányunkban a krónikus ostorcsapás esetén alkalmazott gyógytornát hasonlítjuk össze a tanácsadással.

Módszerek

Egy gyakorlati, két csoportos, randomizált, kontrollált vizsgálatot állítottunk fel. A bevont résztvevők 18-65 év közöttiek voltak, és legalább 3 hónapja volt 1-es vagy 2-es fokozatú ostorcsapásos sérülésük. Legalább közepes mértékben korlátozottak voltak a tevékenységeikben a fájdalom miatt (a Short Form 36 felmérés alapján), vagy közepes fájdalomszinttel rendelkeztek.

A beavatkozási csoport egyénre szabott gyakorlatprogramot kapott, amelyet 8 héten keresztül hetente kétszer, majd 4 héten át hetente egyszer végeztek. Összesen 20 alkalom volt, melyeket a gyógytornász felügyelt és 1 órán át tartott. Az első négy hétben pedig,

Speciális nyaki gerinc gyakorlatokat végeztünk. Ezek közé tartoztak a cranio-cervicalis flexiós gyakorlatok, nyaki extenzor gyakorlatok, lapocka tréning, testtartás korrekció és szenzomotoros gyakorlatok. Az első héten a gyakorlatokat manuálterápiás technikákkal (a manipulációk kivételével) egészítettük ki. A 4-6. héten a gyakorlatok a specifikus nyaki gyakorlatok funkcionális gyakorlatokba való integrálásával folytatódtak. Ezt követően fokozatos aktivitással segítettük a résztvevőket a kitűzött céljaik elérésében. Itt felső- és alsóvégtag erősítő és állóképességi gyakorlatokat alkalmaztunk, és specifikus funkcionális feladatokat gyakoroltunk. Ezenkívül az első héttől az utolsó hétig aerob testmozgást írtunk elő. Továbbá, a csoport résztvevői egy 12 hetes otthoni gyakorlatprogramot kaptak.

A kontrollcsoport egy betegoktató füzetet kapott, mely útmutatóként szolgált. A füzetet ezen a linken találod. A résztvevők egy 30 perces, gyógytornásszal folytatott konzultáció során kapták meg a füzetet. Ezen az ülésen a résztvevők elolvasták a füzetet, és kérdéseket tehettek fel. A gyakorlatokat a gyógytornász minimális irányításával végezték. Ezután utasításokat kaptak a tanácsok alkalmazására és a gyakorlatok otthoni elvégzésére. Lehetőségük volt 2 telefonos konzultációra a gyógytornásszal, hogy tisztázzák kérdéseiket.

Elsődleges célunk a fájdalom átlagos intenzitásának mérése egy 0-10-es skálán az elmúlt héten, a kiindulási állapotban, 14 hét, 6 hónap és 12 hónap elteltével.

Eredmények

A vizsgálat csoportonként 86 résztvevővel zajlott. Az utánkövetés során a résztvevők magas arányú megtartását tapasztaltuk a vizsgálatban. 14 hét, 6 hónap és 12 hónap elteltével a résztvevők 91%-át, 84%-át, illetve 87%-át elemeztük. A résztvevők jellemzői azt mutatják, hogy a legtöbbjük középkorú nő volt, akiknél közel 2 éve jelentkeztek tünetek. A minta nagy része jogosult volt kártérítésre, és körülbelül egyharmaduk rendezte a követelését.

Jól együttműködtek a páciensek, a kezelések mediánértéke 17 volt a maximum 20-ból. Az elemzés kimutatta, hogy az intervenciós csoportnak nem voltak jobb eredményei az elsődleges vagy másodlagos elemzésekben. Ez azt jelenti, hogy a komplex gyógytorna protokoll nem volt jobb, mint a tanácsadás.

Kérdések és gondolatok

Gyakran felteszem magamnak a kérdést, hogy vajon miért jobbak bizonyos beavatkozások, mint mások. Általánosságban elmondható, hogy számos vizsgálat hatékony beavatkozásokat mutat be, mivel azok edzésprogramokat tartalmaznak, jó tanácsokkal, coachinggal kombinálva vagy anélkül, és fokozatosan visszavezetik az egyént a kívánt feladatokhoz/sportokhoz. Az esetek többségében a beavatkozások azért jók, mert specifikusak az ember sérülésére, idővel progresszívek, vagy gyakran tartják őket, ami lehetővé teszi az egyén számára a felépülést. Az ilyen vizsgálatokban, ahol egy ilyen beavatkozást egy nagyon rövid kontroll beavatkozással hasonlítottak össze, az esetek többségében elvárnánk, hogy a beavatkozás jobban teljesítsen, mint a kontrollcsoport, mert egyszerűen többet csinálnak. Ebben a vizsgálatban ez nem volt így.

Mi okozhatta, hogy nem találtunk releváns előnyt egy ilyen átfogó beavatkozásból? Lehet, hogy az eredmény mérőszáma nem volt a legmegfelelőbb. A jelenlegi tanulmányban való részvételhez legalább mérsékelt fájdalomszint szükséges volt, de klinikailag fontos különbségnek legalább 2 pontnak kellett lennie az NRS skálán. A kiindulási fájdalomszint 5,5 és 5,9 volt a 10-ből a beavatkozási, illetve a kontrollcsoportban. Tudjuk, hogy nagyobb valószínűséggel találunk jelentős fájdalomcsökkenést, ha a kezdeti fájdalompontszámok magasak (regresszió a középértékhez).

A lényeges eredmények hiányát az is befolyásolhatja, hogy az előző héten érzett átlagos fájdalom erősségére való visszaemlékezés torzíthatja az eredményeket, a betegek pedig túl- vagy alulbecsülhetik fájdalmuk mértékét, ha az előző hétről kérdezik őket. Emlékszel, mit ettél múlt kedden? Ráadásul krónikus fájdalom esetén javasolt, hogy ne a fájdalomra koncentráljunk, hanem fordítsunk nagyobb figyelmet az egyén funkcionális képességeire. Ha javítani tudod a működési szintjüket, általánosságban sokkal jobban lesznek, annak ellenére, hogy továbbra is fennállhat valamilyen fájdalom.

Tedd fel magadnak a kérdést, hogy a páciensed profitálhat-e abból, ha nem épül fel teljesen. Főleg, ha már rendezték a követelését. Persze, nem mindenki kap kártérítést, de ha valakinek van rá lehetősége, nagy valószínűséggel megpróbálja. Ez egy potenciális vészjósló jel lehet. Az a tény, hogy a résztvevők harmada rendezte a követelését, és többen voltak jogosultak kártérítésre, mint nem, egy másik lehetséges magyarázat lehet. A szerzők kijelentik: „Az ostorcsapásos sérüléssel összefüggő rendellenességek szubjektív jellege miatt néhány társadalomban a sérülés a színleléssel és a csalárd biztosítási igényekkel kapcsolódik össze.” Azonban sem a szubjektív, sem az objektív eredmények nem javultak, ezért a szerzők valószínűtlennek tartják a színlelést. Gondolkozz el ezen…

Beszélj hozzám szakértőként

Megfelelően számoltuk ki a mintanagyságot, így 172 résztvevő bevonása vált szükségessé a vizsgálatba. Az eredmények nem mutatnak klinikailag lényeges eltéréseket az elsődleges és másodlagos eredményekben. Ezáltal tanulmányunk összhangban van az Egyesült Királyság MINT vizsgálatának következtetéseivel. A szerzők rámutatnak a nociceptív hiperexcitabilitás és a poszttraumás stressz tüneteinek lehetséges befolyására (a lényeges eredmények hiányára) ebben az állapotban.

Főbb üzenetek

Egy 2014-es vizsgálat nem mutatott ki gyógytorna előnyös hatásait a tanácsadással szemben krónikus ostorcsapás esetén. Ezt tovább erősítették Griffin és munkatársainak 2017-es bizonyítékai. Nem találtak klinikailag lényeges különbségeket az átfogó gyakorlatprogramok (általános gyakorlatok) és a minimális beavatkozású kontrollok között közép- és hosszú távon. Javasoljuk a krónikus, ostorcsapással összefüggő tünetekkel küzdő betegek hatékony kezelésének további kutatását.

Referencia

Michaleff ZA, Maher CG, Lin CW, Rebbeck T, Jull G, Latimer J, Connelly L, Sterling M. Komplex gyógytorna program vagy tanácsadás krónikus ostorcsapásos sérülésre (PROMISE): egy gyakorlatias, randomizált, kontrollált vizsgálat. Lancet. 2014 Júl 12;384(9938):133-41. doi: 10.1016/S0140-6736(14)60457-8. Epub 2014 Ápr 4. PMID: 24703832.

További tájékoztatás

Griffin A, Leaver A, Moloney N. A rendszeres testedzés nem javítja a whiplash-hez társuló rendellenességekkel küzdők hosszú távú fájdalmát és korlátozottságát: Szisztematikus áttekintés. J Orthop Sports Phys Ther. 2017 Jul;47(7):472-480. doi: 10.2519/jospt.2017.7081. Epub 2017 Jun 16. PMID: 28622749.