Ebben a bejegyzésben 7 fontos tényt tárunk fel az inakról, amikről valószínűleg nem tudtál, pedig elengedhetetlenek az íngyulladás kezeléséhez.
Vágjunk is bele!
1. Nem ismert, mi okozza az ínakban a nociceptív eredetű fájdalmat. A képalkotás során látható patológia nem okoz fájdalmat. A vascularitás nem a fájdalom forrása, csupán az ín degenerációjának markere. Ráadásul nincsenek érzőidegek mélyen az ínban, csak a periférián, az ín körül. A kóros ínba benövő idegek szimpatikus idegek, nem érzékszervek. Végül, a központi szenzitizáció valószínűleg kevésbé jelent problémát az alsó végtagi patológiában, mint a felső végtagi patológiában (Plinsinga et al. 2015, Plinsinga et al. 2018).
2. A degeneratív ín patológiát nem tudjuk helyreállítani/gyógyítani. Másképp fogalmazva, sem a műtét, sem a lökéshullám terápia, semmilyen injekció, sőt még a gyakorlatok sem képesek egy degenerált ínt helyreállítani vagy meggyógyítani. Docking et al. (2019) szerint, mivel a szakítóterhelést alig érzékelik, az ín degeneratív részében lévő sejtek alulstimuláltak lehetnek, és nem kapják meg az átalakuláshoz szükséges mechanikai ingereket, ami megmagyarázza a patológiás ín korlátozott átalakulási és normalizálódási képességét. Bár azt gondolhatod, hogy ez rossz hír, a jó hír az: nem is szükséges! Egy Tsehaie et al. (2017) által végzett tanulmány kimutatta, hogy az Achilles-ínre alkalmazott 24 hetes excentrikus gyakorlatok nem eredményeztek változásokat az ínben a kimutatható változás határain kívül, a páciensek állapota mégis javult. Azt is megállapították, hogy egyetlen MRI paraméter sem jelezte előre a tünetek változását, tehát még ha az MRI-d szörnyen néz is ki, az nem számít.
3. Az ín terhelési rátája valószínűleg megmagyarázza, hogy az íngyulladás miért inkább az ismétlődő megnyúlás-rövidülés ciklussal (SSC), mint a nagy terheléssel függ össze. Az SSC minden olyan tevékenység során előfordul, amely megköveteli, hogy az ín rugóként tárolja és engedje ki az energiát. Minden más könnyű az ín számára, pl. excentrikus mozgások, nagy súly. A terhelési ráta BW/sec-ban van kiszámítva. Itt van két példa a patella-ínra és az Achilles-ínra különböző tevékenységekben. Tehát a patella-ín legmagasabb terhelési rátája a stop jump szekvenciában való landolás, mint a kosárlabdában vagy röplabdában, míg a 3x testsúlyú lábtolásnak nagyon alacsony a terhelési rátája.
A lassú, nagy terhelésű gyakorlatok könnyűek az ínak számára. A megnyúlás-rövidülés ciklusú gyakorlatok megterhelik az ínt.
Ez igaz az Achilles-ínra is, ahol a vádliemelés nagyon alacsony terhelési arányt jelent az ín számára, míg a futás és az ugrálás nagyon magas húzódási arányt. Érdekes módon a legjobb sportolók, akik gyorsan futnak vagy magasra ugranak, azok is veszélyeztetettek az ín patológia kialakulására, valószínűleg azért, mert gyorsabban tudják terhelni az inaikat, mint bárki más. Ezt a jelenséget "Ugrótérd paradoxonnak" is nevezik, melyet Visnes et al. cikkében írták le. (2013).
Patella-ín húzóterhelése és terhelési sebessége tipikus tevékenységek során:
Achilles-ín húzóterhelése és terhelési sebessége tipikus tevékenységek során:
4. A nyomó- és húzóterhelés kombinációja károsabb, mint bármelyik külön-külön. Soslowsky és mtsai. (2002) tanulmánya 3 egércsoportot hasonlított össze: Az egyik csoportnál a vállcsúcsi ívet manipulálták a külső nyomás szimulálására, egy csoport nagyobb húzóterhelést kapott, mivel többet kellett futópadon futnia, illetve volt egy kombinált csoport. Megállapították, hogy a külső nyomás önmagában nem okozott sérülést, csak a túlzott aktivitás bevezetése után. Bár a nyomó tulajdonságok fontosak lehetnek, a húzó tulajdonságok relevánsabbak az olyan szövetekben, mint az ín. Az eredmények azt mutatják, hogy a külső nyomás és a húzóterhelés kombinációja vezetett a legnagyobb sérüléshez.
5. Az ínak intenzív terhelése akár 36 órán át tartó kollagén lebomlást eredményez. A Magnussen és mtsai. (2010) tanulmánya kimutatta ezt a hatást három nagyon intenzív gyakorlatot végző csoportban: 36 km futás, 1 óra ismétlődő rúgás és 10 sorozat 10 ismétlés térdnyújtás a maximális önkéntes kontrakció 70%-án. Ez azt jelenti, hogy elegendő felépülési időre van szükségünk az íngyulladás megelőzéséhez, és tanácsos a tréningeket minden másnapra vagy ritkábban ütemezni az ín számára.
6. A patológiás ín több jó szerkezettel rendelkezik, mint egy normál ín (Docking és munkatársai, 2015). Ez azt jelenti, hogy terhelhetjük ezeket az inakat, mert rengeteg jó szövetünk van. Az ín patológiájára nincs szükség terápiákra, mert úgy sem tudjuk megváltoztatni a patológiás rész szerkezetét. Ezért alkották meg Docking és munkatársai az idézetet: „A fánkot kezeld, ne a lyukat” – más szóval, a fókusz a egészséges szerkezeten legyen, ne a patológiás részen.
A kóros ínnak több jó szerkezete van, mint a normális ínnak (Docking et al. 2015)
7. Az Achilles-ín szakadások 66%-a tünetmentes (Kannus és mtsai. 1991). Ez azt jelenti, hogy sosem volt Achilles- érzékenységed, -merevséged, -fájdalmad, vagy -diszfunkciód. Azonban valamilyen patológiának jelen kellett lennie az ínban, mivel a szerzők kimutatták, hogy a szakadt inak 98%-ában degeneratív patológia volt, míg 2%-ában más patológia. Jill Cook egy Twitter-bejegyzésben kifejtette, hogy in vivo lehetetlen egy normális ínt patológia nélkül elszakítani.
Érdekes módon, Yasui és munkatársai (2017) tanulmánya kimutatta, hogy az Achilles-íngyulladással küzdőknek csupán 4%-nál következik be ín szakadás. Tehát a gyulladásos ínfájdalom valójában védelmet nyújthat a szakadás ellen, ami nagyon jó és megnyugtató üzenet azoknak a pácienseknek, akiknek fáj az ínuk és félnek az ín szakadástól.
Oké, ebből a 7-ből hány volt teljesen új számodra?
Köszönjük a figyelmet!
Kai
